Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés képviselőházának 28 Fábián Béla: T. Ház! A törvényjavaslatot, amelyet a t. pénzügyminiszter úr beterjesztett, a Képviselőház minden oldalán örömmel, de aggodalommal is fogadták. Örömmel fogadták azért, mert a törvényjavaslat szavai szerint és a törvényjavaslat címe szerint egy adó megszüntetéséről van szó. Aggodalommal pedig azért, t, miniszter úr és t. Ház, mert — sajnos — ennek az országnak népe szomorú tapasztalatokat szerzett a pénzgyminiszter urak adócsökkentő javaslataival kapcsolatban, minden adócsökkentési javaslat a parlamentben tapsokat aratott, kint a közönségben pedig (Pakots József: Könnyeket fakasztott!) könnyeket fakasztott, ahogy t. képviselőtársam mondja, mert minden adócsökkentő javasat következménye adófelemelés volt. (Zaj.) Ennek a javaslatnak azonban van egy nagy előnye, amit minden képviselőnek el kell ismernie, az, hogy az a rettenetes zaklatás, szekatúra, amellyel Magyarország gazdaközönségét minden egyes vásár alkalmával végigszekírozták, meg fog szűnni. (Ügy van! a jobboldalon.) En erről a szekatúráról esztendőkön keresztül beszéltem itt a Házban; mindig voltak egyes tisztelt képviselőtársaim, akik odaátról helyeseltek nekem, s a pénzügyminiszteri székből mindig azt mondották, — mint ; ahogy ma is. a miniszter úr más irányú zaklatásokra vonatkozólag volt szíves megjegyezni — felmelegített káposzta. Es erre ma mi történik? Az, hogy amikor ezen adószedési mód megszüntetésével a pénzügyminiszter úr idejön a Ház elé, akkor az egész Ház tomboló tapssal üdvözli s a miniszter úr maga kijelenti, hogy itt egy súlyos zaklatásnak lesz vége. Bocsánatot kérek, igenis, zaklatás van nemcsak a forgalmiadónál, nemcsak az állatforgalmiadónál, hanem a többi forgalmiadóknál is. Amit ma t. képviselőtársaim itt a Házban elmondottak a szekatúrákra vonatkozólag az állatforgalmiadóval kapcsolatban, azt ugyanolyan nyugodtan elmondhatják általában a többi forgalmiadó kezelésével kapcsolatban, s ha t. képviselőtársaimat méltóztatik megkérdezni, akkor azt fogják mondani Önnek, t. miniszter úr, hogy igen, ebben az országban az állatforgalmiadó kezelése s a többi forgalmiadó kezelése között csak egy különbséig van, hogy az állatforgalmiadó behajtása csak a vásárokon jelentett szekatúrát, a többi .. forgalmiadó kezelése pedig általános, örökkétartó szekatúrát jelent, amely a kisiparosok és kiskereskedők életkedvét lerágja úgy, mint a hogy a hernyó lerágja a fáról a fiatal zöld hajtást. T. Képviselőház! A miniszter úr a mai napon azt mondotta felszólalásában, hogy nekem nincs módomban az adóbehajtással kapcsolatban a szekatúráknak új formáit elmondani, s mindig csak azt mondom, hogy miként szekálják az embereket. Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy az adóadminisztrációnak nem sikerült új szekálási módokat kitalálnia, és hogy a mai napig is ugyanúgy szekálják az embereket, mint esztendőkkel ezelőtt. De ha a pénzügyminiszter úr akarja, én tudok új módokat is, amelyeket tegnap hallottam, amelyek csak az utóbbi hónapok óta esedékesek. Azelőtt, a régi időben például a pénzügyi adminisztráció sohasem merészelt ekéket lefoglalni; újabban már ekéket is foglalnak le. Soha azelőtt a pénzügyei adminisztráció nem merészkedett transzferálni búzát, és ha azelőtt nem fordult elő, hogy rokkantak járulákait foglalták volna le adóban, illetőleg, hogy a rokkantakat arra kényszerítették volna, hogy rokkant járulékaikról lemondjanak az adókincstár javára. (Pakots József: Hallatlan!) 7. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 69 Igenis, állandó fejlődés van az adóadminisztráció terén. Szomorúan tapasztaljuk, hogy nem is ragaszkodnak a szekatúrák régi módjaihoz hanem a behajtások alkalmával zsenialitással újabb és újabb módokat találnak ki. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy az a törekvése, hogy az állami adminisztráció terheit és az állami kiadásokat csökkentse. Valamennyien boldogan tapsolnánk a pénzügyminiszter úrnak abban az esetben, ha terveit sikerülne is megvalósítania, de ha azt tapasztaljuk, hogy az első intrádára a pénzügyminiszter úrnak a kiadások csökkentésére irányuló törekvései abban kulmináltak, hogy a pénzügyminiszter úr 52 millió pengővel több kiadásról szóló költségvetést mutat be, mint az elődje, Bud János pénzügyminiszter úr, abban az esetben természetesen egy oly kiadáscsökkentést, amely 52 millió többletet jelent, semmi esetre sem üdvözölhetünk örömmel. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, nagyon örül annak, hogy én itt gúnyosan tettem szóvá az általa kiírott jutalmak kérdését. Nemcsak én, az egész magyar sajtó és az egész közönség kacag és nevet a pénzügyminiszter úr által kiírt pályázaton. Azt is megmondhatom, ! hogy miért: azért, mert mindenki meg van győ: ződve arról, hogy a 40.000 pengőt ki fogják adni, arról azonban, hogy a 40.000 pengő alap! ján az adminisztrációs költségeket csökkenteni | fogják, senki nincsen meggyőződve. (Jánossy ; Gábor: Honnan tetszik olyan biztosan tudni! j Meskó Zoltán: Miért nem pályázik szintén!) • Van már nálunk egy hasonló bizottság, ahol ! szintén jutalmak vannak, ha nem is készfizetés j formájában: a Takarékossági Bizottság. Ami! óta Takarékossági Bizottság van, azóta állandóan takarékoskodnak? (Farkas István: Ellenkezőleg!) Azóta állandóan emelkednek az állami kiadások, állandóan emelkednek az állami ! bevételek, olyan óriási versenyfutás van a kiI adások és bevételek tételei között, hogy ebben j az állandó versenyfutásban sajnos, nem az állami adminisztráció fárad el, hanem az állam ! adófizető polgársága. Igenis, nálunk egy katasztrófa van, amely minden bajnak az oka, az, hogy nálunk két ellentétes érdek áll egymással szemben. Az egyik érdek azt kívánja, hog

Tr az állam polgárai ne I fizessenek több adót, mint amennyit fizetni bír! nak, a másik oldalon pedig azt méltóztatnak ! mondani, hogy embereket kell elhelyezni. A szi\ tuáció tehát az, hogy van itt egy csomó ember, i akire az állami adminisztrációban szükség j nincsen és aki a maga létezését azzal akarja ! indokolttá tenni, hogy valamit mégis csinál, és | ez a «valami-csinálás» abban merül ki, hogy az I embereket bántják, az emberek életét elkeserítik, az emberek életkedvét elrágják. Az állatforgalmiadóval kapcsolatosan sajI nálom, hogy nem áll rendelkezésemre az állat! forgalmiadé adminisztrációs költségeinek sta; tisztikája, de méltóztatnak tudni, hogy az egyes j vásárok alkalmával a szegény gazdáktól vasI sal és tűzzel hajtották be az állatforgamiadót ! és reggeltől késő estig ott kellett ülnie, vagy ' állnia annak a szegény nyomorult embernek, i míg végre elszabadulhatott, adóját tényleg lej fizethette, de az állatforgalmiadó még így is ; sok esetben nem volt elégséges arra sem, hogy a vásárra kiküldött közegek napidíjait fedezze. : Az egyik oldalon tehát ott volt sok vásáron ! 15—20 ember, akik egy része a helyi pénzügyi ; igazgatás embere volt, másrésze a pénzügyigaz1 gatóság kiküldöttje, harmadik részét pedig a i község küldte ki ellenőrzésre és a végeredménye ennek az volt, hogy az embereket megszekíroz10*