Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-287
68 Az országgyűlés képviselőházának 2 kább más térre csapongtak, elvitte a pálmát ezúttal is Fábián t. képviselőtársam. (Derültség.) Ennek folytán ne vegye rossz néven, ha csak egy érvével foglalkozom, amelyben engem azzal vádol, hogy én — és ebben csatlakozott hozzá Esztergályos képviselő úr — csak játszom a szavakkal, hogy én csak babérokra utazom, úgy tüntetem fel, mintha itt adóelengedés volna, holott tulajdonképpen nincs is adóelengedés. Nem tudom, hogy csak erre a javaslatra értették-e, (Fábián Béla: Nem, az egész pénzügyi kormányzatra!) vagy értették az összes többire. Akármire értették, én ezt a vádjukat visszautasítom. Nem természetem, t. képviselő úr, játszani a szavakkal. (Jánossy Gábor: Ugv van!) Ezek a javaslatok a kormány őszinte törekvését tükrözik vissza, amely oda irányúi, hogy amennyire pénzügyi helyzetünk megengedi, ott, ahol legégetőbb és olyan mértékben, amilyen mértékben lehet, csökkentse a terheket, (Helyeslés a jobboldalon.) enyhítse az eljárást, kiküszöbölje a visszaéléseket (Helyeslés a jobboldalon.) és lehetővé tegye, hogy ez a kormány az egész országban olyan adóigazgatást inauguráljon, illetőleg vezessen be, amely a nehéz terhek elviselését lehetőleg könnyűvé teszi. (Helyeslés a jobboldalon.) Bocsásson meg a képviselő úr, ez az én őszinte törekvésem és önnek nincs joga ezt kétségbevonni. (Fábián Béla: Törekvés, de nem sikerült eddig! — Zaj a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Most kerül csak ide! — Elnök csenget. — Fábián Béla: Rosszabb a a helyzet, mint Bud alatt volt! — Reischl Richárd: Ez ellen tiltakozunk! Itt van bizalom!) Nem haragszom én a t. képviselő úrra, hogy ezeket az úgynevezett adóvisszaéléseket ismét és ismét felhozza, sőt bizonyos megnyugvást keltett bennem, (Zaj a jobboldalon.) mert a t. képviselő úr, aki annyira behatóan foglalkozik az ország adóigazgatásának ellenőrzésével, tegnap rövidesen kifogyott az új anyagból és régi eseteket volt kénytelen újra felmelegíteni, ami bennem azt a megnyugvást kelti, hogy nem voltak újabb esetek, amelyek táplálhatták volna áz ő felszólalásának anyagát, hanem kénytelen volt felmelegíteni régi elintézett ügyeket. (Pakots József: Vannak újak is!) En azt remélem, hogyha ezeket a javaslatokat, amelyeket a Ház bölcsessége most megszavaz, az életbe átvisszük és ha a Ház bölcsessége nekem felhatalmazást ad arra, amire felhatalmazást kértem, meg kell elégednie azzal, hogy megírja az adóbehajtás elmúlt történetét. (Elénk derültség. — M alas its Géza: Aki hiszi, az üdvözül!) T. Képviselőház! Az állatforgalmiadónak ezt az eltörlését jobban szerettem volna én is úgy javasolni, hogy ne kelljen felemelni a járlati illetéket, jobban szerettem volna úgy javasolni, (hogy ne kelljen beszedni a forgalmiadónak azt az utolsó részletét sem. Azon, hogy ez az utolsó részlet ne legyen túl terhes, 'igyekszem az átalányozás megállapításánál úgy segíteni, hogy lehetőleg mérsékelt legyen ez a teher is (Helyeslés a jobboldalon.) és mihelyt az államháztartás helyzete megengedi, igyekezni fogok ezt az illetéket is leszállítani, (Helyeslés a jobboldalon.) amely illetéket most felemelni voltunk kénytelenek. Nehéz azonban az én helyzetem, t. Képviselőház^ (felkiáltások a jobboldalon: Tudjuk!) mert itt napok óta hallom azt, hogy milyen terhek vannak és éln ismerem azokat, érzem és tudom azokat, jobban ismerem, — bátran mondhatom — mint bármely tagja ennek a Háznak, __ hiszen csak ezzel foglalkozom, (Jánossy Gábor: Ügy van!) de ahhoz, hogy ennek az országnak terheit enyhíthessem, arra van 97. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. szükségem, hogy a másik oldalon ne méltóztassék olyan követelésekkel állandóan előállni, amely követelések kielégítése rámnézve lehetetlenné teszi azt, (Pakots József: A miniszter úr lírát ad pengő helyett!) hogy ennek az országnak terheit enyhíthessem. Én szívesen közreműködöm teljes erőmmel abban, hogy ennek az országnak kiadásai apasztassanak. Ezért küzdök 5 erre törekszem, és remélem, el is fogom érni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ehhez azonban t. uraim, az szükséges, hogy ebben az országban teljes erővel mindenki arra törekedjék, hogy minden felesleges kiadást megnyirbáljon, hogy minden lehetővel takarékoskodjék, (Pakots József: A kormányzat gazdálkodlásában elsősorban\) hogy az egész kormányzati gazdálkodásban is a megfelelő takarékos sálggal ezeket a nagy terheket csökkentsük. De megnyugtatom a képviselő urat, hogy a pénzügyi bizottság t egy javaslatát, amelyet Sándor Pál t. képviselő úr előterjesztett — egy utasítást a kormánynak — a kormány is elfogadta, amely úgy szól, hogy minden erővel törekedni fog a kormány arra, hogy az államháztartás terheit a legközelebbi jövőben minél nagyolbb^ mértékben mérsékelhesse. (Sándor Pál: Leépítse!) Ez házhatározat, én és a miniszterelnök örömmel csatlakoztunk ehhez, ez kormányprogramm, amely kormányprogrammot meg fogunk valósítani, (Helyeslés a jobboldalon.) ha az egész Ház kivétel nélkül, pártkülönbség nélkül arra fog törekedni, hogy mindenütt, ahol csak lehet, megtakarításokat tegyünk, sehol felesleges kiadásokat ne tegyünk. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Pakots József: Az államtitkárokat, a minisztériumokat vonjuk össze! — Meskó Zoltán: Az államtitkárokat kivonni, szorozni és osztani. — Derültség.) Gúny tárgyává méltóztattak tenni azt ebben a költségvetésben, hogy egy kis tételt, 40.000 pengőt felvettem azért, hogy a közigazgatással foglalkozó emberek elsősorban, de mások is. akik ismerik kinn az életet, hozzanak^ tanulmányokat, amely tanulmányok ezt a célt szolgálják. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt higyjem, hogy talán ilyen pályázatokkal valami nagyon nagy eredményt lehet elérni. (Jánossy Gábor: Nem tudhatjuk!) Nem tudhatjuk. Amikor nekem sikerült ezzel a figyelmet erre a témára felhívnom, — és köszönöm, hogy^ gúnyukkal méginkább ráterelik erre a kérdésre a figyelmet — máris igen számos, nagyon jelentékeny és egészséges gondolatokat tartalmazó memorandumok jutottak hozzám, amelyeket én rendszeresen feldolgoztatok és remélem, hogyha nem is ez lesz a megoldás, de hozzá járul ahhoz, amiben remélem, az egész ország kivétel nélkül támogatni fog, hogy ezt a célt minél^ hamarább elérjem. Kérem a javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácsozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét.) Fábián Béla!
