Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-287
Äs országgyűlés képviselőházának 23 szegény gazda a vásárból, megint ott állt a finánc és azt mondta: Mutassa a járlatot. — Az a szegény ember azt mondta: Tessék itt van! — Azt mondta a finánc: Maga ezeket úgy vette! — Nem, kérem, el akartam adni! — Akkor félreállították és két tanút kellett neki keresnie. akikkel igazolhatta, hogy neki tényleg eladó szándéka volt, tehát nem úgy vette az állatot. Ha azonban nem tudott tanukat állítani, sokszor egészen estig ott kellett maradnia. Előfordult az is, hogy aki, mondjuk, 10 órakor eladta állatját, az még délután két órakor is sorban állt, míg az állatforgalmiadót le tudta róni, mert hiszen a vevő addig nem vette át az állatot, amíg a járlatra ezt rá nem vezették. Látom, hogy a t. miniszter úr agrárember, mert a falusíi néppel még soha egyetlenegy miniszter ilyen nagy szívességet nem tett, mint amilyent most excellenciád tesz vele ebben a szomorú válságos helyzetben, amikor úgyis olyan nehezek a gazdasági viszonyok. A pénzügyminiszter úr a falusi népet most ezektől a szekatúráktól fel fogja menteni. Több esetet tudok arról, hogyan jártak el a forgalmiadóellenőrök. Van a mi vidékünkön egy kicsike kis község, ahol van egy vendéglő, más üzlet nincs. Annak a vendéglőnek — tiszta német községről van szó — csak három napja van, amikor üzletet tud csinálni: a húshagyó-, a három napja és a búcsú napja. Búcsú másnapján megjelent a vendéglőben az. adóellenőr és megkérdezte a tulajdonost, hogy mennyi forgalmat csinált. Azt mondotta, most vezettem be a könyvbe. Hol van a bélyegilleték? — kérdezte. Méltóztassék nagyságos uram várni, húsz perc múlva már a szomszéd községből itt lesz a küldönc, átküldtem bélyeg-ért, mert csak a postám lelhet kapni, nálunk pedig nincs posta. Megbírságolták 300.000 koronára, azonban megijedt és annyira könyörgött, hogy leengedték 150.000 koronára. (Esztergályos János: Lehetett alkudni?) Nem is hiszi el a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy mennyi istenáldást kér reá a falu népe, hogy ettől a szekatúrától megmentette. Van nálunk egy hadiözvegy négy gyermekkel, az árváit maga neveli, a nélkül, hogy az államhoz valami segélyért fordult volna. Van egy kis szatócsüzlete, és a forgalmiadóellenőr azt mondta, hogy nem ragasztotta le kellő módon a bélyegilletéket a forgalmiadókönyvébe, ezért meg'bírságolták 150.000 koronára. (Esztergályos János: Csaknem? Lehetséges ez?) Tizenöt nap alatt be kellett volna fizetnie, de három hónapra rá már 300.000 koronát kértek tőle. Ilyen eset nagyon sok előfordult a vidékünkön, mert bár a legnagyobb tisztélettel viseltetem a tisztviselői kar iránt, de vannak köztük olyan emberek, akik visszaélnek hivatásukkal, hogy talán örülnek annak, ha egy embert karmukba vehetnek és meg tudják szekálni. (Fábián Béla: És ilyenkor mi történik, mikor például a képviselő úr látja, hogy kerületében szekálják az embereket? — Esztergályos János: Megválasztják a pénzügyminisztert díszpolgárnak!) Mi örömmel vettük a pénzügyminiszter úr elődjének bejelentését, hogy a 3% forgalmiadót leszállítja 2%-ra. Én nemcsak most foglalkozom közigazgatással, amióta képviselő^ vagyok, hisz 34 év óta foglalkozom vele és így tudom, hogy miből áll. Most leszállították a 3% forgalmiadót 2%-ra, és mi lett az eredménye faluhelyen? Amíg 3%-ot kellett a kisiparosnak fizetnie, esett reá havonként 15—20 korona, hogy csak a szegényebb iparost említsem, mikor pedig 2%-ra lett leszállítva, akkor felemelték az áta'. ülése ÎÙ29 május 2-án, csütörtökönt 61 lányát és esett reá 50-^60 korona havonként. (Fábián Béla: Ez a jó adócsökkentés!) Ilyen volt a 3%-os forgalmiadónak 2%-ra való leszállítása, úgyhogy a perifériákon tulajdonkép 6%-ra emelték fel a forgalmiadót. Nagyon örülnék, ha megérném, mikor a pénzügyminiszter úr ideállna és nemcsak az állatokra, hanem az iparcikkekre is eltörölné a forgalmiadót, mert ezzel tudják legjobban szekálni a kereskedőt és iparost. (Jánossy Gábor: Mindenkit! Ha megéred, igen öreg léssz akkor! — Derültség.) A 7. §-nál szeretném, ha egy kis változtatás lenne. Ez a szakasz azt mondja (olvassa): «Vissza kell téríteni a nem átalányban lefizetett húsforgalmiadót, ha az állatot levágás után hatósági rendeletre minden értékesítés nélkül megsemmisítik ós helyesbíteni kell, ha a közfogyasztás céljára levágott állat egyes részei a közfogyasztásra alkalmatlannak minősíttettek, stb.» Tehát ilyen esetben a forgalmiadót visszakapja. Megtörtént az életben, hogy valaki eladta az állatját és negyednapra, vagy egy hétre viszszaadták neki az állatot akár betegség miatt, akár mert rugós volt, vagy más okból. Most a tulajdonos azt mondta: Barátom, én a forgalmiadódat nem térítem meg. Erre a vevőnek kellett folyamodnia a pénzügyigazgatósághoz, s a bélyegilleték, kérvény, utánjárás többe került, mint a forgalmiadó. Hány ilyen eset történt az életben, ahol elvesztették ezt az összeget a szegénv emberek. Szeretném tehát, ha például a cselédek, ha kényszervágás alá kerül az állatjuk, amint Csizmadia képviselőtársam is említette, a forgalmiadó alól mentességet kapnának, mert a szegény cselédnek úgyis kényszerűségből kell levágatni az állatot és az elég csapás neki, úgy sem tudja pótolni már. (Ügy van! a jobboldalon.) Azután szeretném t. pénzügyminiszter úr, ha a 14. §-nál a ló után való bélyegilletéket szintén csak egy pengőben állapítanák meg. Most voltam a kisbéri vásáron és láttam, hogy vannak olyan lovak, amelyeket 35 pengőért adtak el és most két pengőt fizetnek utána. De vannak 20 pengős lovak is. (Fábián Béla: Ejnye! Ejnye! Tegnap azt mondták, hogy nem értek hozzá, mert azt mondtam, van tízpengős ló is.) A bélyegilleték többszöri eladásnál magasabbra megy majdnem, mint a lónak az ára. (Fábián Béla: Erre a Gubiczáéknál is vannak húszpengős lovak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gubicza Ferenc: Nagyon szeretném miniszter úr, ha a lónál a bélyegilleték szintén egy pengőben állapíttatnék meg. ,.'".' ' Különben Örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben és elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Örömmel üdvözlöm a pénzügyminiszter úrnak az állatforgalmiadó megszüntetésére vonatkozó törvényjavaslatát, mert abban és annak hatásában kétségtelenül adócsökkentést ; látok. Letagadhatatlanul adócsökkentést, hiszen maga az indokolás mondja, hogy ötmillió pengő bevételi kevesblet fog ennek a törvénynek nyomán az államháztartási bevételek között szerepelni, tehát az adócsökken- . tési következmény kétségtelen. Örömmel üdvözlöm azért is, mert megszűnik vele egy nem rokonszenves, sőt ellenszenves, (Ügy van! ügy van! — Reischl Richárd: Ez; többet ér, mint a pénz!) az állatforgalmat zafe látó, bénító és az adófizető alanyokat is- sokszor.
