Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Àz országgyűlés képviselőházának javaslattal elintézést nyert a magyar numizmatikai társulat idevonatkozó kérvénye is. Napirend szerint következik az okirati illetékek alól újabban szükségessé vált mentességekről és kedvezményekről szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat (írom. 738, 763) tárgyalása. Örffy Imre előadó urat illeti a szó. Örffy Imre előadó: T. Ház! Az 1927: V. te. tudvalevőleg igen tágkörű felhatalmazást adott a pénzügyminiszter úrnak abban a tekintetben, hogy az okirati illetékeket rendeletileg szabályozza. Azonban ez a tágkörű felhatalmazás mégsem volt olyan, hogy egyes utólag felmerült kéréseket, amelyeket az érdekképviseletek terjesztettek elö, a pénzügyminiszter úr teljesítheti e volna, mert azok meghaladták azt a jogkört, amelyet az imént idézett törvénycikk a miniszter úrnak adott. Ez az oka annak, hogy a miniszter úr az okirati illetékek egy bizonyos kategóriáit, mégpedig hét különböző kategóriáját törvényjavaslat formájában a törvényhozás elé terjeszti azzal a kéréssel, hogy a szakaszokban felsorolt könnyítéseket az érdekelteknek megadhassa. T. Ház! Az első rendelkezés, amely ebben a törvényjavaslatban van, a részvények összevonására vonatkozó illetékmentesség, amely kimondatott ugyan annakidején a felértékelési rendelet kiadásakor, utólag azonban nagyon sok vállalat rájött arra, hogy még mindig nem elég magas névértéküek a részvényei. Hogy ezt az összevonást megtehesse, ezt megakarja könnyíteni a törvényjavaslat azzal, hogy az illetékmentességet megadja. A pénzügyi bizottság tovább ment, adott esetekben indokoltnak látta azt, hogy nemcsak a részvények öcszevonását, hanem esetleg, ha a részvények belértéke túlnagy, azoknak szétdarabolását is egyszer és mindenkorra illetékmentessé tegye, ami mindenesetre kedvező az érdekelt vállalatokra nézve. A viszontbiztosítási ügyekből beszedett biztosítási díjak illetékmentességének indokát megadja a törvényjavaslat azzal, hogy a hazai biztosító intézeteinknek internacionális vonatkozásban ma csak a viszontbiztosítási üzlet jelent valami előnyt, s miután a verseny itt igen erős, ezt a nemzetközi konkurrenciát csak úgy bírják el intézményeink, ha azt a kedvezményt, amelyet többi intézeteink, különösen a külföldiek külföldön élveznek, szintén megkapják. Itt a bizottság egy megszorítást tartott szükségesnek a szakaszhoz hozzáfűzni és pedig az 1928 : XII. te. ama rendelkezésénél fogva, amely egyes intézeteknek egy külön átértékelési alapot rendel. Ez átértékelési alapok alimentálására szükséges befizetéseket a bizottság nem tartja illetékmenteseknek, éppen ezért a szakaszt ennek megfelelően módosította is. A javaslat 3. §-a a mentőügyi szolgálatokkal kapcsolatos szerződésekre vonatkozik, amelyek tisztán altruisztikus természetűek lévén, az ezeknek adott illetékmentesség igazán nem igényel bővebb indokolást, A váltóforgatmányok illetékmentessége régi kérése az érdekelteknek, ennélfogva ezt örömmel üdvözölték. A pénzügyi bizottság még egy lépéssel tovább ment, amennyiben a miniszteri javaslatnak azt a megszorítását, hogy a váltóforgatmányok az esetben, ha meghatalmazást tartalmaznak, nem élvezik az illetékmentességet, elhagyta, ennélfogva a váltóforgatmányok ezentúl általánosságban illetékmentesek lesznek. Külföldi csekkek tekintetében a helyzet eddig az volt, hogy teljes illetékmentességet csak akkor élveztek, ha a magyar csekktörvényben előírt feltételeknek megfeleltek. A közhiteli szempontok azonban, valamint az a körülmény is, hogy a csekkforgalom egyre terjed, indokolják, hogy megengedjük az illetékmentességet az esetben is, ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XX. 286. ülése 1929 május í-én, szerdán. 4â ha a csekk az illető állam csekktörvénye szerint megfelel az előírt feltételeknek. A szolgálati szerződések tekintetében a bizottság igen lényeges változtatást hozott, amennyiben két nagyon fontos kategóriát kivett a miniszteri javaslat 6. §-ából. A miniszteri javaslat általában abból indult ki, hogy az eddigi jogállapot, hogy t. i. másfél százalékkal sújtassanak a szolgálati szerződési illetmények megváltozzék, ez a százalék tovább mérsékeltessék, mégpedig kétharmadával, egyharmadára azáltal, hogy az 1'5%-os kulcs 0 5%-os kulcsra szállíttassák le. Egyes kategóriáknál azonban még ez a 0'5% is súlyosnak látszik, s ez a két kategória az, amelyet a bizottság pótlólag fel is vett a szakasz szövegébe. Ezek pedig általában azok a szolgálati szerződések, amelyeknél az illetmény havonként 500 pengőnél többet nem tesz ki. Ez igen fontos szociális szempont honorálását jelenti. Másik pedig általában azok a szolgálati szerződések, amelyeket az összes termelő ipari és kereskedelmi üzemi alkalmazottakkal kötnek tömegesen. Ezzel a két kategóriával a szolgálati szerződéseknek majdnem legnagyobb része kivétetik az illetékkötelezettség alól, éppen azért nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a bizottság által elfogadott szöveg igen enyhe és liberális. A 7. §. szól a jövedéki kihágások visszaható erejéről, Ez igen liberális intézkedés, amelyet sokan örömmel üdvözölnek. A szakasznak azonban hiánya volt két irányban; egyrészt az, hogy szövegezése fenntartotta annak lehetőségét, hogy a jövőben beálló netáni törvényhozási enyhítések esetén is alkalmazható lesz, ennélfogva a bizottság átstilizálta. Ez bizonyos megszorítás, ellenben igen lényeges kiterjesztés van ennél a szakasznál abban az irányban, hogy megengedi általában a vállalatokra nézve is ugyanennek a szakasznak alkalmazását, tehát a társulati illetékeknél előfordult régebbi mulasztások korrigálását is ilyen liberális irányban. Ezt a hét rendelkezést tartalmazza a törvény. Miután egytől-egyig mind olyanok, amelyek lényeges könnyítést hoznak az érdekelteknek, nyugodtan merem a t. Háznak ajánlani a javaslatnak úgy áll alánosságban, mint részleteiben való elfogadását. Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr nem óhajt szólani, tehát a tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént ismertetett törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem. (Igen.') A Ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat sziveskedjék először a törvényjavaslat cimét olvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a törvényjavaslat cimét és 1—8. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök : Ezzel a Ház a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyalta és annak harmadszori olvasása végett napirendre tűzésére megfelelő időben fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik az állatforgalmi adó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat (írom. 739, 764) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Örffy Imre előadó : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, a Ház egyetlenegy tagja sem mond ellent annak a miniszteri indokolásbeli megállapításnak, hogy az állatforgalmi adó egyike volt azoknak, amelyek az utóbbi időben élénk ellenszenvvel találkoztak az országban. Ez a ge7