Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

44 Az országgyűlés képviselőházának nerális indok is elegendő volna arra, hogy általánosságban a javaslatot megindokoljam, de indok az is, hogy az utóbbi időben, sajnos, az agrárvilág válsága kapcsán megállapíthatjuk azt is, hogy az állatáraknál állandó esőtendeueiával találkozunk, amelynek az a különleges eredmény van, — egy régi adópolitikai megállapítás szerint, — hogy az ilyen állatáresések alkalmával legtöbbször az adóáthárítás a termelő terhére történik. Ez is speciális ok arra, hogy ezt a 1 Örvény javaslatot a pénzügyminiszter úr hozta, de a legfőbb indok az, amit a miniszter úr expozéjában is előadott, hogy ez egyike volt azoknak az adóknak, amelyeknél az eljárási rész a legtöbb zaklatással járt és a termelő rétegeknél elkeseredést szült. Ezek azok az okok, amelyeknek alapján a javaslat idekerült. Kátérve a javaslat részleteinek ismertetésére, a legfontosabb rendelkezést a 2. § mondja ki, amelynek terminológiája, gondolatmenete az állategészségügyi szabályokból, a közfogyasztásra szánt hús forgalmából indul ki. Az állatforgalmi adó helyébe, mint méltóztatnak a 2 §-ból megállapíthatni, most jön a húsforgalmi adó. A miniszteri indokolás részletes statisztikai adatokkal alátámasztja, hogy miért választotta a miniszter úr, illetőleg a javaslat a 4'3%-os kulcsot. Az bizonyos, hogy ebben a 4'3%-os kulcsban benne szerepel a régi állatforgalmi adó egyszeri lerovása, de benne szerepel a 2'3%-os húsforgalmi adó is, amelyet eddig a húsiparosok fizettek. A javaslat gondol azonban arra is, hogy a forgalmi adónak éppen a leglényegesebb tulajdonsága az, hogy ez mindig az átruházásnál fizetendő. Megállapíthatjuk rögtön, hogy itt abból indul ki a javaslat, hogy csak. egyszeri átruházást kell tekintetbe venni, ennélfogva máris megtakaríttatott even megoldás során a fogyasztó közönségnek és a termelőnek is a hasznára minden közvetítő átruházás. Kimondja a javaslat, hogy a gazdasági cselédeknek és más alkalmazottaknak illetmény fejében kiadott húsforgalmiadómentes legyen. Ezt szükséges volt kimondani azért, mert éppen állategészségügyi szabályok technikus terminusai folytán, ha ezt nem mondottuk volna ki, ezeknek húsforgalmiadó alá esése továbbra is fennállott volna. Ha az egész adókonstrukciót szem előtt tartjuk, látjuk, abból indul ki a javaslat igen helyesen, hogy az a tulajdonosa az állatnak, akinek nevére a passzus ki van állítva, ha azonban ez a kettő nem kongruens, véletlenül más nevén van az állat, akkor a javaslat azt a pénzügypolitikai szempontból helyes elvet állítja föl, hogy akkor egyetemleges felelősséget mond ki mindkét félre, amivel azt akarja elérni, hogy az állattulajdon átruházásakor tényleg át is irattassék az állat, különben az egész pénzügyi adminisztráció rendkívül komplikálttá és problematikussá tétetnék. A kiindulási pont az, hogy fizetésköteles az, aki az állatot közfogyasztás céljaira üzletszerüleg értékesíti, tehát az az utolsó kéz, amely a fogyasztó előtt jelentkezik. A 4. § igea minuciózus és pontos szabályokat alkalmaz, illetőleg állapít meg az adóalap nagysága tekintetében. A helyett, hogy mindezeket a szabályokat minden egyes részletében ismertetném, talán a leglényegesebbet említem csupán, azt ugyanis, hogy adóalap alatt a vágás időpontjakor meglévő forgalmi értéket kell érteni. Enyhíti ezt ugyanebben a szakaszban az a további megállapítás, hogy ha azonban az állat két héten belül vétetett az előző kéztől, akkor ez a vételár képezi a forgalmi adóalapot. Az. aki ismeri éppen a húsforgalmi adó során felmerült panaszokat, megállapíthatja, hogy ez igen liberális és igen jó 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. rendelkezés, mert ezzel a pénzügyi hatóságoknak bizonyos önkényüsége kikapcsoltatik,• hiszen ha igazoltatik a vételár, — amely ismétlem, nem szabad hogy kéthetesnél régibb legyen — akkor ez képezi a húsforgalmi adóalapját, ami előnyös. A bejelentési kötelezettségekre azután az adóalap különböző kiszámítási szabályaira talán nem térek át, csak megemlítem, hogy az átalányozás kérdéséről az 5. § beszél és megteszi mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy itt az átalányozásnak igen kívánatos rendszere mentül tágabb körben alkalmaztassék. A 9. § egy szociális szempontból rendkívül fontos rendelkezést tartalmaz, amennyiben kimondja, hogy a lovak levágása mentes a húsforgalmi adó alól. Ez azért is fontos, mert a 9. § korrespondál azután a 14. §-nak azzal a rendelkezésével, amely a lovak marhalevél illetékét — ezt beismerem — lényegesen felemeli. Az az indokolása a marhalevelek illetéke felemelésének speciálisan a lovakat illetőleg, hogy miután ott nincs húsforgalmi adó, a lovakat nem terheli különösebb közteher. Az általános forgalmi adó alól való mentességet a 8. § tartalmazza. Ez a szakasz rendkívül precíz és alaposan megállapítja a szabályt, a szabály alóli kivételeket és a kivételek alóli kivételeket, úgy hogy ennek a szakasznak rendelkezései a gyakorlati életben rendkívül fontosak lesznek. Az alaptétel az, hogy miután adóval van sújtva az a bizonyos hústermék, amelyet szem előtt tart a 2. §, ezt a húst minden további forgalmi adótól lehetőleg mentesíteni akarja, tehát az illető vágatónak a hús forgalomba hozásából eredő bevételeit forgalmi adómentesnek is mondja. -Kivételt is tesz azonban a szakasz, amennyiben megmondja, hogy a további forgalomba vitt hústermékeknél mégis vannak bizonyos esetek, ahol meg kell fizetni a forgalmi adót, t. i. a húskonzerveknél, valamint a vendéglőben kiszolgáltatott árúknál, ahol a forgalmi adót nem akarja kikapcsolni a javaslat. Igen fontos rendelkezés a 9. § is, amely azt mondja, hogy a hús forgalmával, valamint előállításával kapcsolatos munkateljesítmények után járó általános forgalmi adó — ami a forgalmi adónak, hogy úgy fejezzem ki magamat, a fogalmából következik, — szintén hozzáadatik a forgalmi adó alapjához. Nem kell magyarázat ahhoz a rendelkezéshez, hogy ha ez.a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, amennyiben a törvény máskép nem rendelkezik, a forgalmi adó alaptörvénynek, az 1921. évi XXXIX. tc-nek a rendelkezései alkalmazandók. A községek és városoknak szóló juttatásoknál a 11. § lényegesebben nem változtat az eddigi állapoton. Ezek a rendelkezések az első fejezetben vannak. A második fejezet szól a marhalevelek illetékéről, amely illetékek felemelése abban leli indokát, hogy a pénzügyminiszter úr állampénzügyi szempontból nem volt abban a helyzetben, hogy az eddig ismertetett rendelkezések folytán beálló bevételcsökkenést teljes mértékben nélkülözhesse. Ennélfogva .mérsékelt emelést tervez a marhalevelek-illetéknél, amely emelés, beismerem, ha az eddigi illetékkel talán szorzási viszonyba hozatik, elég lényeges, de abszolút számokban nem tekinthető annak, mert legtöbbször fillérekről van szó, talán a második kategóriába eső sertéseknél súlyosabb, meg a lónál, ahol ismétlem, ellenértékként jelentkezik az, hogy ezeknél viszont húsforgalmiadó nincs. Nem fárasztom a t. Házat a marhalevelek illetékeire vonatkozó részletes szabályok ismertetésével, mert ezek tisztán adminisztratív termé-