Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-295
436 r Áz országgyűlés képviselőházának el, botanikus kert lesz belőle és nem gazdaság. Ügy gondolom, egyáltalán nem kell tangazdaság, mert minden községben van egy olyan gazdaság, amely az átlagnál jobban termel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezeken a gazdaságokon be lehet mutatni, hogy az okszerű és modern gazdálkodásnak mi az előnye. Viszont, sajnos, nagyon sok olyan gazdaság van, amely semmiféle követelménynek meg nem felel. Ezeket szintén be lehet mutatni, mégpedig elrettentő példának. Azt akarom kidomborítani, hogy olyan összehasonlító, vagy kritikai módszerrel tanítsák meg a gazdákat arra, hogy mi az előnye az egyiknek, mi a hátránya a másiknak. Ez sem pénzbe nem kerül, sőt még a tanító hatásán kívül megvan az a nagy előnye is, hogy azt a gazdát, amelyik az átlagnál lényegesen jobban gazdálkodik és akinek gazdaságát bemutatták és példaképpen állították oda a tanfolyam többi hallgatójának, ez még nagyobb munkára és jobb gazdálkodásra fogja serkenteni, viszont az, akit elrettentő példának állítottak oda. mindenesetre át fog térni egy másik gazdálkodásra és nem azt a gaz^ dálkodást fogja űzni. Az egyik és tálán legfontosabb eszköz tehát arra, hogy többet és jobbat termeljünk, a mezőgazdasági szakoktatást megfelelő kiépítése. Van azonban az őstermelésnek egv másik ága is, amely azonban t külkereskedelmi szempontból igen fontos tényezője volna az országnak és ez a gyümölcstermelés. Magyarországon a barack kivételével alig van exportképes gyümölcsünk. mégpedig nem azért, mintha nem termelnének elég nagy mennyiséget, hanem azért, mert a menynyiség nem eléggé egységes. Számtalanszor hallotta az ember, hogy külföldről kereskedők bejönnek az országba, megtetszik nekik valami gyümölcsféleség, amikor azonban arra kerül a sor, hogy ebből a fajtából 100—200 vagonra volna szükség, kiderül, hogy legjobb esetben 2—3 vagonnal tudunk az egész országból összeszedni. Ez még arra sem elég, hogy a külfölddel megkóstoltassuk ezt a gyümölcsfajt. Itt is át kell térnünk arra az amerikai elvre, hogy mentől többet, de mentől kevesebb fajtát kell termelni. Ennek megvalósítására szerintem a legmegfelelőbb volna az, hogy bizonyos körzeteket létesítsünk, amelyek egységesek xígv a talajviszonyok, mint a piac szempontjából is, szóval egy cél felé, egy piac felé gravitálnak. És amennyiben ez mes van szervezve, akkor jön egy másik kérdés, a gyümölcsféleségeknek a kiválogatása és a fajtiszta csem'eték előállítása. Ezt én minden más tervvel ellentétben úgy képzelem megoldani, hogy körzeteket alakítsanak egy központi csemetekerttel, ahol feltétlenül fajtiszta lesz az az előállított csemete. Hogy ez nagyon nagy anyagi áldozatba ne kerüljön, úgy oldható meg a kérdés, hogy minden községnek van jelenleg egy 600 négyszögöles, vagy azon felüli csemetekertje létesítve. Ha végignézzük a mai csemetekerteket, azt látjuk, hogy a legritkább esetben termelnek megfelelő csemetéket. A legjobb lenne, ha az illetékes miniszter felhatalmazná ezeket a községi csemetekerteket, hogy a csemetéjüket értékesítsék és a községek ebből befolyt összegből vásároljanak megfelelő helyen egy csemetekertet, viszont azokat a költségeket, amelyek évente a község költségvetésében erre a célra fel vannak véve, a községek kényszerüljenek e célra fordítani. Ennek nagyon sok előnye lenne, a magáncsemetekerttel szemben. Hisz a magán295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. csemetekert tulajdonosának az a célja — és csak akkor tud jó eredményt elérni —, hogy minél gyorsabban, minél magasabb csemetét termeljen s éppen azért kénytelen azt a földet, azt az amúgyis jó helyen kiválasztott földet teletömni műtrágyával és istállótrágyával, szóval az a csemete, amely ott paradicsomi állapotban növekedik, ha kikerül, minden egyes alkalommal a legmostohább viszonyok közé krrül és ezek között a viszonyok között egy életen keresztül csak vegetál vagy teljesen elsatnyul. (Dabasi Halász Móric: Ez így van!) E mellett azonban még előfordul az is, hogy a magáncsemetekertből vásárolt, mondjuk almafacsemeténél rendszerint csak tíz esztendő múlva jön rá az ember, hogy bizony nem is azt a fát szállították, amelyet annak idején megrendelt. Meg vagyok róla győződve, hogy külkereskedelmi mérlegünket erősen befolyásolná, ha ezt az akciót céltudatosan végrehajtanánk. Ha oraktikus emberek lesznek ennek az akciónak élén, akik nemcsak az íróasztal mellett intézkednek, hanem a gyakorlati helyzetet is ismerik, külkereskedelmi mérlegünk szempontjából jelentékeny eredményeket fogunk elérhetni. Egy másik, nemcsak a termelés szempontjából nagyon fontos kérdés az, hogy nem elég nálunk többet termelni, jót és sokat termelni, hanem fontos az is, hogy azokat a bizonyos piacokat lehetőleg könnyű módon, a legnagyobb gyorsasággal és a legnagyobb teherrel megrakodva tudjuk elérni. Itt kapcsolódik be a termelésbe a műút kérdése. Hiszen az egész világon, de különösen Amerikában — egy pár adatom is van erre vonatkozólag — látszik, hogy a vasúttal szemben mindinkább előtérbe kerül a műutak kérdése, illetőleg az autó révén az utak kérdése. És ha Amerikában nagyobb vonalakban és arányokban van is ez me^. mint nálunk, nálunk is kell, hogy ehhez viszonyítva, szintén előtérbe jusson a műút kérdése. Én a műiitaknál egy szempontot tartok igen figyelembe veendőnek és ez az. hogy nálunk a műutaknál nemcsak az előállítási árat kell tekintetbe venni, hanem a fokozott használatra való tekintettel legelsősorban talán a fenntartási költséget kell figvelembe venni, mert hiszen országos viszonylatban a sokezer kilométeres útnál csak egy fillért is számítva négyzetméterenként, ez sok százezer pengőt tesz ki. Éppen azért, ha összehasonlítjuk makadámrendszerű műutakat a többi rendszerűekkel azt látjuk, hogy ezek ezt a fokozott forgalmat már igazán nem bírják el. Egy összehasonlítást akarok tehát itt tenni a makadám-biirlkolat, a keramit-burkolat, a kiskő- és egy magyar találmányú nagyszerűen beváló úgynevezett bitumin-burkolat között. Most itt mindig csak a burkolatról beszélek, feltételezem, hogy az alapépítmény már mindenütt megvan, mely minden típusnál körülbelül egyforma. A makadám-út előállítási költsége négvzetméterenként hat pengő, a fenntartási költsége azonban fokozott használat esetén 1 pengő 50 fillér, a keramit előállítási ára 25 P fenntartási költsége 40 fillér, ezzel szemben az élettartama 30 esztendő. A makadámnak legfeljebb 10—12 év, a kiskő-burkolatnak 25 év az élettartama. A bitumin-burkolat előállítási költsége 13 pengő 50 fillér, de fenntartási költsége lényegesen alatta van a makadám-burkolat fenntartási költségének. Ha harminc esztendei élettartamot veszünk tekintetbe, akkor kisül, hogy a makadámnál 12 pengővel olcsóbb ä keramit 30 esztendő alatt négyzetméterenként, viszont 15 pengővel olcsóbb a kiskőburkolat. A bitumi-
