Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Àz országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. 42? bírná meg, legfeljebb két bizottság volna az ország egész területe részére, ( amelyekben^ úgy a huszárság, mint a tüzérség és a csendőrség képviselve lenne, és ez vásárolná azután a szükséges lóanyagot az összes fegyvernemek és pedig úgy a legénység, mint a tisztikar részére. Ezzel lehetővé válnék az, hogy ugyanazon a területen a lótenyésztők értékesíteni tudnák legkiválóbb egyedeiket, akármilyen célra alkalmasok azok, de másrészt pénzügyi szempontból is előnyös lenne, mert annak az egy bizottságnak fenntartói és utazásai kétségkívül sokkal kevesebbe kerülnének, mint a nagyszámú bizottságoknak vásárlás céljából való ide-odautazgatása. E mellett az illető ezredek parancsnoksága és tisztikara sem lenne elvonva ezáltal egyéb, nagyfontosságú teendőitől. E mellett azonban természetesen lóexportunk megszervezése is elsőrangú szükséglet, mert hiszen az eddigi külföldi lóvásárlásokból kizárólag azok a kupecek nyertek, akik a közvetítést intézték. Lótenyésztésünk felkarolása elsőrendű nemzeti érdek, régi lótenyésztésünk megmentése feltétlenül nemzeti feladat, hiszen nagy értéket mentünk meg vele és nagy nemzeti célokat szolgálunk. Remélnünk kell azt, hogy a jövőben megszűnnek azok a nehézségek, amelyek ma bennünket hadseregünk továbbfejlesztésében akadályoznak, hogy a jövőben a katonaság részére is nagyobb lóanyag lesz szükséges. Meg kell tehát akadályozni azt, hogy mire ez az örvendetes változás bekövetkezik, akkorra egész melegvérű lótenyésztésünk megszűnjék és bekövetkezzék az a szégyenletes állapot, hogy esetleg külföldről legyen szükséges a megfelelő lóanyagot importálni. örömömnek adok kifejezést abban a tekintetben, hogy a költségvetésben a vármegyei gazdasági egyesületek segélyezésére is van egy bizonyos összeg beállítva, éppen úgy, mint a múlt évben is be volt állítva. A vármegyei gazdasági egyesületek a vármegvék gazdaközönségének saját maguk által alkotott autonóm testületei, amelyekben a gazdák a leginkább kifejezhetik a maguk jogos kívánságait, a • legjobban megnyilvánulhatnak törekvéseik és a amelyek keretében a köz érdekében önként dolgozni és áldozni kívánó gazdák munkássága leginkább tért nyerhet, jobban kifejezhetik. Ezek a gazdasági egyesületek nagyon érdemes és értékes munkásságot fejtettek ki a múltban állattenyésztésünk, mezogadzaságunk fejlesztése terén és fejtenek ki ma is. Nagyon helyes tehát ezek anyagi támogatása, csupán azt vagyok bátor kifogásolni, hogy ez a támogatás nagyon csekély mérvű, az e célú költségvetésben beállított összegnek felemelését tehát feltétlenül szükségesnek kell tartanom. Szólnom kell itt egy a mezőgazdasági lakosság leszegényedett rétegéről, a mezőgazdasági cselédeket érdeklő nagyfontosságú kérdésről, a gazdasági cselédség költözködésének kérdéséről. Ma a mezőgazdasági cselédek költözködésének ideje nincs egységesen szabályozva az országban. Nem törvény, hanem szabályrendeletek állapítják ezt meg, az egyes vármefvékben és pedig egymástól nagyon eltérően, így például nálunk Veszprém megyében és a vele szomszédos Győr és Fehér megyékben január elsején van a cselédek költözködésének ideje, a szintén szomszédos Zala és Somogy megyékben pedig április 24-én, Szent György napkor. Ebből az eltérő szabályozásból nagyon sok hátrány és kellemetlenség származik, mert hiszen a cselédköltözködések nem maradnak meg egy vármegyének határán belül, hanem áthullámzanak a szomszédos vármegyék területére is. Az összes költözködési terminusok köKÉPVISELJ HÁZVI NAPLÓ. XX. zül a legkevésbbé alkalmasnak kell tartanom azt, amely pedig a legjobban el van terjedve, a január elsejéit, még pedig azért sem, mert ezt antiszociálisnak kell mondanom. A cselédeknek éppen a legnagyobb hidegben, télvíz idején hóesés, esetleg hófúvás közepette kell minden cókmókjukat, ingóságukat felrakva új munkaadójuk fogataira, azt elszállítani az apró didergő gyermekekkel együtt, akik pedig nagy számmal vannak, mert hiszen éppen a gazdasági cselédségnél a legnagyobb a gyermekáldás. Még jó, ha csak anyagiakban esik kár, útközben a keményre fagyott döcögő utakon, de sajnos emberegészségben, sőt emberéletben is eshetik baj könnyen, hisz magukkal kell vinniök a gazdasági cselédeknek a kicsiny csecsemőket, az elaggott szülőket és az esetleges betegeket is. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a cselédek költözködési ideje egységesen legyen megállapítva, még pedig tavaszra, április elsejére. Ez lenne leghelyesebb úgy emberiességi, helyes lenne úgy, mint gazdasági szempontból. Nagyon jól tudom, hogy fel fogják hozni ez ellen azt, hogy április elsejekor folyik a legerősebb tavaszi munka, tehát akkor gazdasági szempontból hátrányos lesz a költözködés. Ezzel szemben azonban áll az, hogy épp ebben az időpontban van a legkevesebb ingósága a mezőgazdasági cselédeknek, akkor már az ősszel betakarított termést teljesen felélték vagy feletették állataikkal, akkor már nincs hízójuk, mert már régen levágták azt, amelynekszállítása újévkor szinte nehézségekbe ütközik, április elsején tehát legkevesebb az elvinni való holmi s így legkevesebb fogat is szükséges a költözködéshez. t Az is áll, hogy nemcsak az emberek egészségére, hanem még a fogatokat húzó állatok egészségére is sokkal célszerűbb a tavaszi enyhe időjárás, már csak azért is, mert a keményre fagyott utakon az ökrök lába sokkal inkább tönkremegy, mint a tavaszi, habár szebb sáros utakon. Minden melléktekintetet félretéve, hogy a legtisztább és legmelegebb emberszeretet érzése_ hasson át bennünket, ez pedig azt parancsolja, a cseléd költözködés időpontjának megfelelő méltányos rendezésével segítsünk ennek a munkáját mindenkor jókedvvel és megelégedéssel végző s a nemzeti társadalomnak mindenkor feltétlenül megbízható rétegét képező gazdasági cselédségnek sorsán. T. Képviselőház! Szükségesnek tartom, hogy az ipari munkásság aggkori és rokkantsági biztosításának megvalósítását kövesse a mezőgazdasági munkások öregség- és rokkantság-biztosítása kérdésének megoldása is, mert hiszen a mezőgazdasági munkások épolyan édes gyermekei ennek a magyar hazának, mint az ipari munkások, kell tehát, hogy az ő sorsukról is gondoskodjunk, ha munkaképtelenek lesznek akár öregség, akár rokkantság folytán. Itt azonban hangsúlyoznom kell, hogy amennyiben ez a kérdés megoldást nyer, feltétlenül teljesen elkülönítve kell megoldani az ipari munkásság részére fennálló intézménytől, mert hiszen a mezőgazdasági munkásság viszonyai merőben más természetűek, mint az ipari munkásságé s így kizárólag a mezőgazdasági érdekeltség vezetése alatt állhat az az intézmény, amelyre ez rá lesz bízva. A közgadasági élet ereit képező vasúti- és úthálózatról kell röviden néhány szót szólanom. Legteljesebb elismeréssel kell nyilatkoznom a m. kir. Államvasutak volt és jelenlegi kiváló vezetőségéről azért, hogy a háború és az azt követő felfordulás, továbbá az idegen megszállás folytán lerongyolódott vasutainkat oly rövidesen sikertilt reorganizálnia, sőt azok 63