Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

426 Az országgyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. például a főváros is burgonyát importáljon, amely burgonya feltétlenül silányabb minőségű, mint a hazai termelésű burgonya, A traktor-akció is belekapcsolódik a földmívelésügyi minisztérium részéről folytatott akcióba. Ez nem sikerült teljes mértékben, még pedig azért nem, mert azok a cégek, amelyeknek útján ez intéztetett, a ^azdaközönségnek ezreitől fogadtak el előjegyzéseket, sokkal többet, mint amennyi kedvezményes traktor rendelkezésre állott. Ezáltal a gazdaközönség meg lett tévesztve, a cégek ugyanis azt gondolták, hogyha a minisztérium nem is adja meg a kedvezményeket, a gazdák kedvezmény nélkül is meg fogják tőlük a traktorokat vásárolni. A jövőben tehát arra kell törekedni, hogy a gazdaközönség ne legyen kitéve csalódásnak és e célból ezeket a cégeket szigorúbb ellenőrzés alatt kell tartani. A tenyészállatok beszerzésére a községeknek engedélyezett egy évi kamatmentes hitel igen nagy mértékben szolgálja az állattenyésztés érdekeit, a mellett, hogy ennek a hitelnek kapcsán árengedményekben is részesültek a községek, mert a vételár egy részét a földmívelésügyi minisztérium fedezte. Ez nagyon helyes, mert ezáltal lehetővé van téve, hogy a kisebb anyagi erővel bíró községek is megfelelő apaállatokhoz jussanak. Ezzel az állattenyésztés nívója is emeltetik, mert a tenyészállatok beszerzése a gazdasági felügyelők közvetítésével és ellenőrzésével történik, éppígy a községek az iddiginél feltétlenül jobb minőségű tenyészállatokhoz juthatnak. Nagyon helyes és előrelátó a földmívelésügyi minisztériumnak az az eljárása is, amely a tej szövetkezetek, tej gyűjtő telepek, tejfeldolgozó központok és tejeléstellenőrzŐ szövetkezetek felállítását céloza, mert a tej feldolgozásának elősegítése, a tejtermékek értékesítésének és főleg exportjának megszervezése elsőrendű szükségesség és érdek. (Krisztián Imre: Le a dán vajjal!) Éppen ez az a gazdasági ág, amelylyel válságba jutott mezőgazdasági termelésünkön segíteni kell és lehet. Nekünk Európa egyik legfőbb tejtermékeket exportáló államává kell lennünk, mert hiszen magas színvonalú szarvasmarhatenyésztésünk és gazdasági viszonyaink erre minden tekintetben predesztinálnak bennünket. Itt is rá kell azonban mutatnom arra, hogy exportra csak akkor gondolhatunk, ha meg tudjuk akadályozni az importot, amely, sajnos, ma ezen a téren is fennáll, de amelyet jogosultnak egyáltalában nem mondhatok, mert hiszen ezen a téren a szükségletet a legnagyobb mértékben fedezni tudjuk. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezekkel a nagyfontosságú célokkal egyáltalán nem állnak arányban azok az összegek, amelyek ezeknek fedezetére a költségvetésbe be vannak állítva. A múlt évvel szemben ezek tekintetében alig mutatkozik valamelyes emelkedés. Egyáltalában kifogásolnom kell azt, hogy a legfontosabb gazdasági tárca, a földmívelésügyi tárca ma sincs még kellőképpen dotálva. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A múlt esztendőhöz képest mindössze másfélmillió pengőt tesz ki az emelkedés, amit semmiképpen nem ismerhetünk el kielégítőnek és elegendőnek. Amidőn azonban erre rámutatok, konstatálnom kell azt is, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésében egy örvendetes új tétel is foglaltatik és pedig 250.000 pengő összegben, amely a hazai lótenyésztés fejlesztésére van előirányozva. A múltban éppen lótenyésztésünk volt az összes állattenyésztési ágak között a legkimagaslóbb. Lótenyésztésünk a világ leghíresebb tenyésztéseivel versenyezhetett. Ezen a téren olyan világhírt értünk el, amellyel bármely más ország alig kelhetett versenyre. Sajnos, a háború után lótenyésztésünk is válságba jutott és azt lehet mondani, hogy ez a válság talán még nagyobb, mint a mezőgazdaság többi ágaiban. (Krisztián Imre: Elgázolja az autó a lótenyésztést!) Itt arra kell rámutatnom, hogy ennek a válságnak oka nemcsak az autóközlekedés nagymérvű emelkedése, az autók elszaporodása, hanem ennek gazdasági okai is vannak. Hiszen külföldön, ahol pedig az autóforgalom sokkal nagyobb, mint nálunk, külföldi államokban akár Angliában, akár Olaszországban a lótenyésztés nem fejlődött vissza. Ott ma is magas színvonalon maradt meg. Ott azonban természetesen sokkal jobbak a gazdasági viszonyok. Ott a ló részben kétségkívül luxuscikket jelent, részben pedig sport célokra használják fel. Mi sajnos, luxust nem engedhetünk meg magunknak, a lósport pedig nálunk nem fejlődött ki olyan mértékben, mint a nyugati államokban, vagy legalább is nem tartott lépést a fejlődés azokkal. Nem aí lóversenyeket érteim itt, mert nemi kizárólag a lóverseny jelenti a lósportot. Ez is kapcsolatban van a gazdasági viszonyokkal, hiszen a football kétségkívül kevesebbe kerül, mint a lósport. Legfőképpen azonban az okozza a lótenyésztés válságát és a lótenyésztésünk értékesítési nehézségeit, hogy a katonaság, amely azelőtt a fővásárló volt, a legminimálisabb vásárlásokat eszközli, nagyon természetesen, mert hiszen szükségletei is a lehető legszűkebbre vannak szabva. Itt arra kell rámutatnom, hogy a katonai lóvásárlások mai rendszere sem megfelelő. Ma ugyanis az a rendszer, hogy minden ezred, ugy a huszár-, mint a tüzérezredek külön-külön vásárolnak, külön vásárol a csendőrség, külön bizottságok vásárolnak a huszártisztek, külön a tüzértisztek és külön a gyalogos tisztek részére. Egész sereg bizottság vásárol tehát az országban. E mellett az ország területe rajonírozva van, fel van osztva részekre. Az egyik részen az egyik huszárezred, a másikon egy másik huszárezred, a harmadikon az egyik tüzérezred vásárol és ki van mondva, hogy az egyik ezred vásárlóbizottsága nem mehet be a másik területére. Ebből nagyon sokféle hátrány és kellemetlenség származik, mert hiszen ugyanazon a területen is nagy különbség lehet a lóanyag között, — értve alatta természetesen a melegvérű lóanyagot, mert én itt kizárólag a melegvérű lótenyésztés érdekeiről szólok — ugyanazon a területen lehet olyan ló, amely alkalmas a huszárság részére és lehet olyan ló, amely hámos lónak alkalmas a tüzérség részére. A mai rendszernek az a következménye, hogy azon a területen, amely egy huszárezrednek van kijelölve, a legjobb tüzérségi célra alkalmas lovakat sem lehet értékesíteni, mert azon a területen a tüzérség nem vásárolhat. Ezeket a lovakat tehát olcsó áron kell elpotyázni, mert hiszen ma egyedül és kizárólag a katonaság a jó vásárló. Az sem fizet túlmagas árakat, de a többihez képest még az fizeti a legkielégítőbb árakat annyira, hogy a katonai lóvásárlóbizottságokat egyenesen mentőangyalként üdvözlik az egyes állatenyésztők, ha azok véletlenül vásárlásokat eszközölnek kicsiny szükségleteik kielégítésére. Sok bizottság működése financiális szempontból sem előnyös, mert hiszen sokkal többe kerül, mintha csak egy bizottság működnék az ország egész területén. Szerintem sokkal célszerűbb lenne az, ha egy bizottság, vagy ha az nem