Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-295
408 Az országgyűlés képviselőházának gényebb néposztályát juttatta keresethez, de a selyemtenyésztés országos fellendülésével kereskedelmünk és kiviteli forgalmunk megjavításához is hozzájárult. Ez az értékes üzeni sajnos hanyatlik évről-évre, eltekintve attól, hogy gyáraink és gubóbeváltó helyeink egy része az utódállamoknak jutott, a megmaradtak is stagnálnak, gyári termelésünk forgalma csökken s enínek következtében köznépünk egy jelentékeny része tekintélyes mellékjövedelemtől esik el, kereskedelmi mérlegünk pedig a nagymérvű külföldi nyers és feldolgozott selyemáruk behozatala folytán különösen ennél a tételnél jelentékenyen rosszabbodik. A Dunántúl, de főképpen Tolna megyében igen népszerű és elterjedt volt a selyemhernyótenyésztés; családtagok, gyermekek kevés fáradsággal tisztességes haszonhoz jutottak. A vármegyének utait mindenfelé eperfák szegélyezték, volt tehát táplálék is bőven, amelylyel népük ezt a házi foglalkozását előmozdíthatta. Krüger Aladár igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében megemlékezett azokról a súlyos fagykárokról, amelyek a Tiszántúlt sújtották. Ezt mi is mély fájdalommal látjuk, de hasonló panaszok az ország többi részében is vannak. Egyiket fagykár, másikat árvíz sújtja. Egyik tolnamegyei virágzó községben, Ozorán például folyó hó 14-én oly borzalmas felhőszakadás pusztított, hogy utcákat, kőhidakat, házakat tett tönkre, termésben, állatokban nagy kárt okozott, sőt emberéletet^ is kívánt. Ennek a szegény népnek a felsegítésére, — amelyre külön más oldalról is felhívom az igen t. kormány nagybecsű figyelmét — valamint a többiek anyagi helyzetének megjavítására nagyon áldásos lenne a selyemtenyésztés felkarolása. Ezért a táplálékot szolgáltató eperfákra különösen gondot kell fordítanunk, mert a helyzet ma már, sajnos, lényegesen megváltozott, az eperfák nagyrésze kifagyott, kipusztult, így a tenyésztés és termelés is erősen megcsappant. Ennek kapcsán a selyemhernyótenyésztésre visszatérve, nagyon kérem a földmíve1 és ügyi miniszter urat... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék kissé emeltebb hangon beszélni, mert az elnök nem képes ellenőrizni a képviselő úr előadását. Dencz Ákos:... Tisztelettel arra kérem a földimívelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék a selyemtenyésztésit úgy intézni, hogy az e címen felvett hitelösszeg felemelésével karolná fel, az eperfák újabb ültetésiét rendelné el, illetve az állami csemetekertek anyagának ingyenes kiutalásával mozdíttatná elő. A t. Ház szíves engedelmével a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): «A magyar országgyűlés Képviselőháza utasítja a magyar királyi földmívelésügyi miniszter urat, hogy a hazai selyemtenyésztés felkarolására saját tárcája keretében megfelelő hitelösszeg beállításával olyképpen gondoskodjék, hogy a hazai selyemtermelésünknek ez az egykori virágzó üzeme újból visszanyerhesse produktivitását és versenyképességét. Különösen gondoskodjék alkalmas tény észanyagokról és az eperfakultusz újabb fellendítéséről.» (Helyeslés.) T. Ház ! Két esztendővel ezelőtt, amikor a Képviselőházban az 1927/28. évi költségvetés általános tárgyalása alkalmával elsőízben felszólalni szerencsém volt, beszédemben többek között az adóterhek enyhítését, a földbirtokreform, a hadikölesönök pénzügyi rendezését, a kartellek szabályozását, a sajtó nyugdíjasainak haté295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. konyább támogatását sürgettem. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a kormányzat kívánságainak jórészét az állam teherbíró képességének figyelembevételével honorálta, a még fennmaradó követeléseink teljesítéséhez pedig bíztatást nyújtott. A kormányzatban azonkívül még összhangot, egységes gazdasági programmot kívántunk. Megelégedéssel hallottuk a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter urak expozéjából azt az egységes, átfogó gazdasági programmot, amelytől a mezőgazdasági és ipari termelésnek előmozdítását, a magánháztartások megerősödését, mindmegannyi adóalany gyarapodását várhatjuk. Minthogy a jelen költségvetés is ennek a nagy állami munkának értékes fundamentumait tartalmazza, ennélfogva azt a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gróf Sigray Antal! Gr. Sigray Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Szeretnék az előttem felszólalt Dencz Altos t. képviselőtársam érdekes beszédével régi parlamenti szokás szerint is foglalkozni, erre azonban az új házszabályok értelmében, amelyek a felszólalást egy órára korlátozzák, sajnos, időm nincs. Mert az a különleges helyzete az idei költségvetésnek, hogy itt nemcsak a költségvetést és a pénzügyminiszter úr expozéját, hanem egyszersmind a gazdasági miniszter úrnak a kibontakozás útját megmutatni igyekvő beszédét is kell egyszerre tárgyalnunk és azokhoz kell hozzászólnunk, valamint hozzá kell szólnunk az általános helyzethez is, amire csak a költségvetési vita ad alkalmat, — és e két-két órát igénybe vett beszédekhez, — ha nem is vesszük az általános helyzetnek fontosságát, amelyhez szintén hozzá kellene szólnunk, csak egy óra áll rendelkezésre. Végtelenül sajnálom, hogy ez lehetetlenné teszi azt, hogy belemélyedjünk a kormány gazdasági programmjának taglalásába és sajnálom ,hogy tulajdonképpen nem tudok beszédet mondani, hanem csak egyes megjegyzéseket tudok hozzáfűzni az igen t. pénzügyminiszter és gazdasági miniszter urak felszólalásaihoz, valamint az általános helyzethez is. Előrebocsátom azt, hogy igaz, és őszinte tisztelettel viseltetem az igen. t. pénzügyminiszter úr személye iránt, (Éljenzés a jobb- és baloldalon.) aki ilyen nehéz helyzetiben odaáll ott, hogy az országot kimentse azoknak az intézkedéseknek következményeiből, amelyeket ő előtte és ő nélküle tettek, (Patacsi Dénes: Ügy van! — Kassay Károly: Helyeselte azokat is! — Rothenstein Mór: Helyeselnek mindent!) és tisztelettel viseltetem a gazdasági miniszter úr személye iránt is, akinek jóhiszeműségét és szaktudását kétségbe soha sem vontam. De éppen azért, mivel az igen t. gazdasági miniszter a kormánynak már régen tagja, és éppen azért, mert az ő jóhiszeműségét és tudását kétségbe nem vonom és mert fel kell tételeznem róla, hogy kellett, hogy lett légyen már a múltban is gazdasági programmja és kellett, hogy ő gondolt légyen már a múlt esztendőkben is arra, hogy segítsen az országnak mindig romló gazdasági helyzetén, arra a konklúzióra kell jutnom, hogyha akkor minden igyekezete ellenére segíteni képes nem volt, úgy ma az a Programm, amellyel most jött, szintén nem fogja az ország gazdasági helyzetének nehárségeit megoldhatni. Mert ha ezek a kérdések megoldhatók ma, amikor a helyzet sokkal rósz-