Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-295
404 Az országgyűlés képviselőházának forgalmi pénzek átmeneti felhasználására. Megnyugvással látom, hogy a kormány újból visszatért erre a korábbi gyakorlatra és egy ötéves beruházási programm keretében rekonstruálja a távirdát, távbeszélőt, és folytatja a postaházak építkezését. Ezzel a postánál valóban szerencsésnek nevezhető megoldással a beruházások igen jó mederbe tereitettek, sajnálattal látjuk azonban, hogy a Máv-nál csak sokkal szerényebb összegek állán affe rendelkezésre, amelyek ideigóráig valamit segíthetnek ugyan, de általános beruházást nem jelenthetnek. Nemcsak a Máv-nak, de az egész gazidíasági életnek szempontjából is felette kívánatos lenne, ha a Mávnaík tervezett nagy, körülbelül 150 millió pengőre rúgó beruházási kölcsöne mihamarabb megszerezhető lenne, mert anélkül a Máv-nál gyökeres dologi átalakításokra egyhamar aligha gondolhatunk. Amikor, igen t. Ház, örömmel látom azt, hogy a bírósági és azonos képesítésű közigazgatási tisztviselőknél fokozatosan visszaállíttatott pótlék, amellyel korábban rendelkeztek, legyen szabad ez irányban az igen t. kormány nagybecsű figyelmét az említett két nagy üzemnü'k: a posta és a Máv. személyzetének előmenetelére is felhívnom. Ha a testet meggyógyítjuk, gondoskodnunk kell az abban lakó lélekről is. A posta személyzete érdekében a kereskedelemügyi miniszter úr még a múlt évben magáévá tette Fejér Ottó igen t. képviselőtársunknak azt a határozati javaslatát, amelyben ő úgynevezett postás pótlékot kérelmezett. Sajnos, a javaslat kivitelt nem nyert, ezért tehát erre a körülményre és erre a javaslatra tisztelettel felhívom az igen t. kormány nagybecsű figyelmét, hasonlóképpen a Máv. személyzetéinek anyagi helyzetére. A termelésnek és az értékesítésnek igen fontos eszköze, t. Ház, a jó adópolitika. Erről a kérdésről úgy a múltban, mint a jelenben is mindkét oldalról annyi értékes felszólalást hallottunk, hogy ennél a tárgynál nem is szándékozom hosszabban időzni. Hogy mégis érintem ezt a kérdést, teszem azért, mert előző évi költségvetésig beszédeimben mintdlig kitértem arra az ellentétre, amely az adóterhek arányos, vagy aránytalan viselése tekintetében a földbirtokos és a többi kereső osztályok, a fizikai és jogi személyek között fennforgott és amelyet csak helyes adóstatisztika alapján lehet kiküszöbölni. Elismeréssel és köszönettel tartozunk az igen t. pénzügyminiszter úrnak, hogy két évtized után végre elénk hozta azt az adóstatisztikát, amelyből pontos számítások alapján megtudjuk, hogy mennyivel több adót, illetéket, vámterhet visel csonka országunk, mint annak idején Nagy-Magyarország lakossága, — ami szintén Trianon ellen szól. A statisztika szerint a békebeli 73'54 pengő fejenkénti adóteher ma 117"69 pengőre emelkedett, az emelkedés tehát a békeidőhöz kiépest körülbelül 60%-os. Ez kétségkívül igen súlyos teher. Fejenként valamennyi adónem emelkedett, természetesen a legnagyobb emelkedést — a percentuális leszállítás ellenére — a legújabb adónemnél: a forgalmiadónál találjuk, amelynél az állam két címen: általános és fényűzési forgalmiadó címén 1927-ben 175"6 millió pengőt vett be, ami az állam adóbevételének 1/6-át jelenti. , Nem akarom a t. Házat több részlettel fárasztani, a pénzügyminiszter úr úgyis igen jól 1 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. ismeri azokat az adatokat, amelyeknek alapján megállapította, hogy a legnagyobb adóterheket a magyar adózók viselik. A pénzügyminiszter úr ezért tehát cselekedett is. Az adóztatás terén a létminimum felemelése, földadó, házadó leszállítása, egyes cikkeknek a luxusadó alól való kivétele, az állatforgalmiadónak megszűntetése, az adóbehajtási eljárás megkönnyítése, a forgalmiadó átalányozási rendszereinek további kiterjesztése, a késedelmi kamatok leszállítása, az adóhátralékok reviziója stb., mindezek, t. Ház, elvitathatatlanul olyan 'értékes pénzügyi intézkedések, amelyek a gazdasági élet fellendülését, a tőkeképződést, új adóalanyok megteremtését, a régiek megmentését, a termelési költségek csökkentését, a termeivények árának olcsóbbodását célozzák s mindezek révén exportunk versenyképességét szolgálják. Kenéz Béla igen t. képviselőtársunk aznapokban elmondott hatásos, nagy beszédében többek között oda nyilatkozott, hogy államháztartásunknak féltve őrzött egyensúlyát a mainál alacsonyabb szinten igyekezzünk biztosítani az adók csökkentése által. Kívánta nemcsak a súlyos adóterhek könnyítését, de azoknak egyenletes elosztását is. Főleg a forgalmiadó mérséklését sürgette. Kívánságait mindenben aláírjuk, mert ha csak a forgalmi adó kulcsát hasonlítjuk össze a külföld forgalmiadókulcsával, már ez egyedül is a mérséklést kívánja. így Franciaországban a kulcs bár 2'5%-os, de a kiskereskedelmet nem terheli. Németországiján a kulcs s/ 4 , Olaszországban 1, élelmiszerekre pedig csak 0-5%, Belgiumban, Jugoszláviában pedig psak 1, Csehszlovákiában ipari cikkeknél 2, mezőgazdaságiaknál 1%. Az összehasonlítást nem folytatom tovább, mert az igen t. pénzügyminiszter úrnak eddigi adópolitikája után ítélve, meg vagyunk győződve arról, hogy amint a viszonyok engedni fogják, nem is fog késni mérséklő adópolitikájának azzal a további közhasznú érvényesítésével, amelyért az ország a pénzügyminiszter úrnak mindemkor csak hálás lehet. Rátérve most a hitelviszonyokra, e tekintetben a helyzet képét a legilletékesebben a Magyar Nemzeti Bank jelentésében^ láthatjuk, amikor az 1928-as év mérlegét gazdasági szempontból nem tartja kedvezőtlennek, de nyomban hozzáteszi, hogy a számok kedvező látszatával szemben nem szabad elfeledkezni azokról a jelenségekről, amelyek számokban nem, vagy csak nehezebben fejezhetők ki és amelyek az ország 1928-as gazdasági történetének kénét már valamivel sötétebb vonásokkal egészítik ki. Fizetési mérlegünk kedvezőtlen. Tőkeszegénységünk miatt újabb külföldi tőkékre szorul, így kamatterheink állandóan növekednek s az elmúlt években már ez az összeg 120 millió oengő körül járt. Külföldi tartozásaink 500 millió pengővel szaporodtak, úgyhogy Magyarország külföldi tartozása 1924-től 1928. végéig 201-2 millió dollárt, körülbelül 975 millió pengőt tesz ki. Ebben még nem szerepel a földbirtokreform finanszírozására igénybevett 36 millió dolláros gyufakölcsön, mert ennek első részlete csak a folyó évben lesz esedékes. Itthon tehát pénzhitel nincs, vagy ha van. az drága, így állapítja meg ezt a Magyar Nemzeti Bank. Közben Amerikában megindul t. Ház, egy tőzsdei hossz, mely elsősorban pénzszűkét eredményez. Erre a külföldi tőkék megmozdulnak, a hiteleket visszahívják, a jegybankok devizái fogynak, ércfedezetét pedig a baiikráta emelésével védi meg. Látjuk tehát, t. Ház, hogy az európai pénzpiac helyzete erősen függ az ame-
