Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Az országgyűlés képviselőházának 2 korona deficittel ugyan, de — előirányozva látjuk. Az 1925/26. évi papírkoronás költségvetés 27-5 millió aranykorona bevételi többletet irá­nyozott elő. Az 1926/27. évi pengőértékben készült költ­ségvetés feleslege meghaladta a 600.000 pengőt. Az 1927/28. évi költségvetés 166.000 pengő feles­legével szeimben, az 1928/29. évi költségvetés feleslege 2-5 mUíió pengőt tüntetett fel, végül az 1929/30. évi költségvetés előirányozott feles­legéül 3-5 millió pengő mutatkozik. Megnyugvásunkra szolgálhat tehát t. Ház, hogy a deficit államháztartásunkból eltűnt, holott öt évvel ezelőtt Magyarország vezetett 99 millió pengős hiányával. Igaz, hogy a sza­nálás óta eltelt idő alatt a bevételi feleslegek 440 millió pengőt tettek ki, ez az összeg azonban a korona romlását megakadályozó törvényeink hatásaképpen, valamint az inflációs időkben hirtelen nekilendült gazdasági termelés és fo­gyasztás alakulásából keletkezett. Nagy része a beruházási programm tanúsága szerint ismét visszajutott a gazdasági életbe és élénkítőleg hatott a termelésre. Amióta az államháztartás egyensúlya biztosíttatott, a pénzügyi politika is jobhán igazodhatik a gazdasági élet követel­ményeihez s így a jelen költségvetésünk kiadási és bevételi keretei úgy látjuk, hogy most már akként vannak megszabva, hogy a jövőben minden valószínűség szerint^ sem pót­hitelek igénylésére, sem lényeges bevételi töfch­letekre nem számíthatunk. A költségvetés egyes tételei között évről­évre megvan már a kellő kontinuitás, ennél­fogva elérkeztünk a normál-budgethez. a nél­kül, hogy a törvényhozás kezét a jövendő budget-tételek egybeállítására nézve előre meg kellene kötni. Ez nemcsak gyöngeséjgre val­lana a törvényhozással és a kormányzással szemben, hanem az államra, mint szuverénre, ilíúzórius is lenne, főleg oly rendkívüli esetek­ben, amelyekre mai izolált helyzetünkben soha­sem tudni, mikor számíthatunk. A közigazga­tási kiadások, az új költségvetési évre 920.800.400 pengővel, a bevételek pedig ennél 22 millió pengővel nagyobb összegben vannak előirányozva. Ez 53 milliós, azaz 6%-os emel­kedést jelent az előző költségvetési éivvel szem­ben. Ha figyelembevesszük t. Ház, hegy az előző költségvetési évek előirányzatai évről­évre következetesen 100 milliós, vagyis 15—20%-os emelkedéseket tüntettek fel, az érintett 53 milliós többletet a múlttal szemben mindenesetre haladásnak kell tekintenünk. A kiadások gyors emelkedésének megféke­zésén kívül több adónem leszállításával, jl­letve eltörlésével a pénzügyminiszter úr elejlét vette annak is. hogy az állami bevételek a folyó költségvetési év bevételeit számottevő összeg­gel meerhal adhassák. Azt már tudjuk, hogy a jelen költségvetési év feleslege körülbelül 50—60 millió pengő lesz, ha tehát a jövő évi költségvetés kiadásai ennek a feleslegnek, mint fedezetnek figyelembevételével állapíttat­tak meg, ennek eredménye az lesz. hogv a fe­lesleg a költséa-vetésből eltűnik. Ezzel t. Ház, el fognnk érkezni a reális és alkotmán vos normál költségvetéshez, amelynél a bevételek és kiadások véereredménvben fedik egymást és így a kifogásolt bevételi feleslegek megszűn­tével e téren is helyre fog állni államháztar­tásunk eervensúlya. Agrára Hámban élvén t. Ház. mi is aggo­dalommal látjuk, a személyi kiadások robamos emelkedését, amelv^k az új költségvetésben már az 52%-ot is túlhaladják. Itt azonban iga­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. : . ülése 1929 május 17-én, pénteken. 403 zat kell adnunk az igen t. pénzügyminiszter úrnak, amikor oda nyilatkozott, hogy ha intéz­ményeket teremtettünk, akkor azokat valóban emberekkel és munkaerőkkel is el keli lát­nunk. Nagy teher rajtunk a bürokrácia ós a nyugdíjak. Ezt magam is, mint tisztviselő, tapasztalataimból mondhatom. Azonban hiába egyszerűsítünk, hiába vezetjük be a modern technika minden vívmányát, a kartotékot, az író- és számológépek ezreit, amelyek öt-tízsze­res munkaerőt póltclhatnak, önkéntelenül fel­merül a kérdés, mi lesz az iskolákból, az egye­temekről évenként kikerülő tanult emberek tömegéveH A magasabb állásokat nem szapo­ríthatjuk, ezzel az előmenetelt akaszthatjuk meg, holott mindannyian jól tudjuk, hogy a jelenlegi fizetések is nagyon az életnívó alatt vannak. Az iparban, a kereskedelemben való további átcsoportosítások is már céltalanok, a tudományos szabad pályák zsúfoltságát ne is említsük. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon helyeslem, hogy a kormány több B. listát nem akar, valóban elég volt! (Eg a hang balodalon: Elég bizony!) A nyugdíjter­terhek azért tovább emelkednek, mert az utód­államok kiüldözött katonai és polgári hivatal­noki kara nagyrészt itt van Csonka-Magyar­országban, maguk is, gyermekeik is itt akar­nak boldogulni, holott arra ez a kis ország nem elegendő. Igaza volt Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak, amikor megállapította, hogy ez a kis ország valóban nekünk is kevés. Az utódállamok lekapcsolt területeinket érté­kes természeti kincseivel és kultúrájával nem azért kapták, hogy csak az aktívumot tartsák ínég, hanem a passzívumot is. A magyar köz­nép az intelligenciával együtt jár, vezetőit nem Csehországból és nem a regátból, vagy Ö-Szer­biából kell kapnia. Nekünk nincsenek gyarma­taink a felesleges népelem levezetésére, a kor­mánynak tehát a kisebbség védelmének jogán oda kell hatnia, hogy a magyar intelligencia az utódállamokról többé necsak ki ne üldöz tessék, hanem az ottani nyugdíjasok terhei át­vétessenek s a magyar iskolát végzettek ugan­ott boldogulhassanak. így azután nyngdíjter­heink itthoni csökkenésével, személyi kiadá­saink nagyobb védelmét, fennmaradását re­mélhetjük. A költségvetéssel kapcsolatban legyen sza­bad az igen t. kormány figyelmét felhívnom a költségvetési év jelenlegi kezdő és végpontjára. (Halljuk! Halljuk!) A múltban tudvalevőleg ez az időpont összeesett a polgári évvel, és ennek megváltoztatását egyrészt a házszabályok hiányossága, másrészt az Ausztriával fennál­lott közösségünk folytán a delgációs tárgyalá­sok és az obstrukciók következtében létrejött gyakori indemnitások tették szükségessé. Mindezek az akadályok azonban most már megszűntek, azonkívül a házszabályok is biz­tosítják az őszi időszakban a költségvetési tör­vénynek új évre való megszavazását. Ezért te­hát tisztelettel felvetem azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e visszatérni a költségvetési év megállapításánáii a polgári évre. Ezzel az in­tézkedéssel újból helyreállíttatnék az összhang a polgári gazdasági élet és az államháztartás időpontja között s a parlament nyugodtan használhatná fel a téli és tavaszi időszakát ; a további alkotó munkára. (Erdélyi Aladár: Csak vigyázzunk arra, hogy egy évben kétszer ne kelljen adót fizetni! — Derültség.) A múlt évi költségvetés tárgyalásánál a kereskedelmi tárca részleteinél a posta beru­házásainak fedezete érdekében felhívtam az igen t. kormány nagybecsű figyelmét a posta­59

Next

/
Oldalképek
Tartalom