Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-294
Az országgyűlés képviselőházának 294. ïien figyelmeztetni (Kabók Lajos: Egyhangú választás sem lett volna, mint Mohácson volt! — Mihály ff y Vilmos közbeszól.— Állandózaj.— Elnök csenget.) az egyháznak arra illetékes vezetőit, fontolják meg, helyes-e, célszerű-e a katolikus vallás vezetőit, a templomot ezekbe a harcokba belevinni? (Zaj a jobboldalon.) Mert mi nem kifogásoljuk azt, ha valamelyik munkás, aki a szakszervezetnek tagja, vasárnap elmegy a templomba, de ott vannak a bécsi, ott vannak az osztrák példák, amelyek kell, hogy figyelmeztetők legyenek abban a tekintetben,, hogy mire vezet az, ha a papságot az ilyen agitációba beleviszik. (Patacsi Dénes: Mire vezet az, ha a munkásságot Kun Béla bécsi társai vezetik! Ismét ássák Magyarország sírját! — Malasits Géza: Mit ért maga ehhez? — Patacsi Dénes: Ezért, csodálatos, önök sohasem emelnek panaszt. — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ez nem olyan kérdés, amelyet őrmesteri alapon lehetne elintézni. (Kabók Lajos: Legkevésbbé manipuláns alapon! — Nagy zaj a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Helytálltak a fronton mindaddig, amíg az önök barátai nem bontották meg. — Zaj.) Nem fizetett rá! Nem fizetett rá és elég simán úszta meg az egiyelb' dolgokat is. Ne kívánja a képviselő úr, hogy emlékezetébe hozzam azt, amikor a szokolókról volt szó. (Patacsi Dénes: No, no! Mi mindig találkozunk a hazafiságban.) Persze, nem fizetett rá, a kis birtoka egész szépen megsaaprodott politikai tevékenysége alatt. Nem fizetett rá! (Kuna P. András: ön sem!) Nekem ma kevesebb van, mint volt valamikor, pedig akkor sem volt semmim. (Patacsi Dénes: Becsületes munkásember takarékoskodik és nem pazarol. — Kabók Lajos: Az ötven holdat hogy szerezte?) Az ötven holdat hogy szerezte? — (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Takarékossággal? — Malasits Géza: Takarékosságból a Teleki-térre mennek az emberek eladni a kabátjukat az önök politikája következtében. — Állandó zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly Nem tudok beszélni... (Zaj.) Elnök: A képviselő úr az előbb inparlamentáris kifejezést használt és a kormánypártot azzal gyanúsította meg, hogy mandátumaik nagyrészét hamisításnak köszönheti. Ezért a kifejezéséért rendreutasítom. (Simon András: És egy nagyon demokratikus megjegyzést is tett: őrmesteri alapon. Szép demokrácia!) Peyer Károly: Én csak arra hivatkozom, hogy ebben a választási harcban igénybevettek... (Zaj. — Kuna P. András közbeszól. — Malasits Géza: Ne izguljon annyira, árt az egészségének.) Majd lemegyek Kuna képviselő úr kerületbée és akkor majd ott csendben lesz. (Kuna P. András: Csak próbálja meg!) Többet tájékára sem jön akkor, ha én egyszer lemegyek a kerületébe^ (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Simon András: Még képviselőtársával szemben sem tud demokrata lenni. — Krisztián Imre: Hát a nemzettel!) Peyer Károly: Amikor a választások utolsó idejükben voltak, a vesaprémmegyei önkormányzati választásra alakult Nemzeti Blokk végrehajtó bizottsága egy felhívást intézett Veszprém vármegye szociáldemokrata magyar munkásságához, amelyben azt mondja (olvassa): «Tudjátok-e, mi az a Magyar Reviziós Liga?» És itt azután leírja azt, amit különben már bőségesen olvastunk az erre megrendelt sajtóközleményekben, hogy a szociáldemokrata vezérek elárulták a reviziót, elárulták ütése 1929 május 16-án, csütörtökön. '3?$ a magyarság ügyét (Kuna V % András: Van benne valami!) és a végén egy merész fordulattal rátér ez a felhívás a következőkre (olvassa): «Tudjátok-e a veszprémmegyei szociáldemokrata magyar munkások, hogy a ti budapesti központi vezető uraitok mit csináltak? Megtagadták a Magyar Revíziós Ligához való csatlakozást! Tudjátok-e. miért tették ezt? Azért, mert Moszkva és a többi külellenségeink érdeke fűződik aihlhioz, hogy a /magyar soha. meg ne erősödhessék, hogy az elrabolt hazai területeinket zavartalanul birtokolhassák!» Lássák, én milyen nagy nyilvánosságot adok ennek a veszprémmegyei nagy íves plakátnak, amelyet különben senki sem olvasott volna a Bakonyban, a községekben, azon az egy pár kiragasztón kívül. Én ilyen nagy nyilvánosságot adok neki és ezzel lehetőséget nyújtok arra ; hogy minél jobban érvényesüljön az ő felfogásuk, amelyet így akarnak képviselni. Hát lássuk! Azt mondja aztán ez a plakát (olvassa): «Legsúlyosabb bűn a haza ellen.» Hát Veszprémben megbuktunk, ez egyszer bizonyos, ebben a tekintetben. (Tovább olvassa): «De mi is ismerünk benneteket, tudjuk, hogy nem veszett ki belőletek a családotok és hazátok iránti szeretet, tudjuk, hogy magyarok vagytok, mert mások nem is lehettek, mert másutt nincs számotokra hely. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a ti budapesti szerencsétlen vezetőitek» — ezek vagyunk mi (Űsy van! a jobboldalon.) — ezen állásfoglalásával nem értetek egyet, hogy van bennetek magyar felelősségérzet, hogy van bennetek hazaszeretet, tiltakozástokát — és itt ugrik ki mostan, ezért adatott ki az egész — kifejezhetitek úgy, hogy május hó 12. és 13-án megejtendő Társadalombiztosító intézeti önkormányzati veszprémi választásnál, szavazzatok a magyar nemzeti blokk jelöltjeire. (Kabók Lajos: Rosszul sült el!) Ezt nagy íves plakátban csinálták meg es kiragasztották egész Veszprém megye területén. Ez a szavazás sohasem sikerült volna olyan jól, ha ők nem ragasztották volna ki ezeket a plakátokat, (Egy hang a jobboldalon: Akkor örüljenek neki!) amint nagyon hálás vagyok azért, hogy Óbudán a rendőrkapitány azért oszlatott fel egy gyűlést, mert mi arról beszéltünk, hogy a mezőgazdasági munkásokat is bele kell vonni az öregségi biztosításba. Erre a gyűlést feloszlatta. A következő gyűlésen annyian voltak, hogy a terem kicsinek bizonyult és a szavazás eredménye mutatja azt, hogy Óbudán talán sohasem szavaztak annyian, mint ahányan ma szavaztak. (Egy hang a jobboldalon: Példa arra a dorogi plakát! A dorogi piros plakát!) Dorogra jöjjön ki velem a képviselő úr, biztosítsa nekem azt, hogy én ott nyugodtan beszélhessek azokkal a munkásokkal, akik ott dolgoznak, biztosítsa azt, hogy m illetőket nem fogják elbocsátani munkájukból és én biztosítom önt, t. képviselő úr, hogy ön ott azon a telepen tíz embert nem fog találni, aki azonosítja magát azzal, amit a lapokban leadnak. (Kuna P. András: Hát akkor mit érzékenykedik ! — Derültség.) En abszolúte nem érzékenykedem, azt látja, ugyebár. Engem csak nevetésre késztet az a sok erőlködés. Hivatkozom arra, hogy Nyíregyházán a választás intézésében és a választók befolyásolásában maga a város rendőrkapitánya vett részt és részt vett a főispán, a polgármester, akik arra kapacitálták a jelölteket és^ fenyegették őket, hogy lépjenek vissza a jelöléstől, mert különben el fogják őket szolgálatukból bocsátani. Heves megyében az Erőtakarmánygyár részvénytársaságnál a munkaadó — Demény Dezső nevezetű — összegyűjtötte a szavazólapo-
