Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-294

38Ö Az országgyűlés képviselőházának 294. ülése 1929 május 16-án, csütörtökön. kat és egyáltalában nem engedte a munkásokat jelöltjeikre szavazni. Mindezeket a körülménye­ket csak azért említem fel, hogy lássuk, hogy a munkáltatók részéről a hatóságok, a kormány közegei, a papok részéről minden tényező össze­fogott, hogy végre megakadályozza azt a hihe­tetlen dolgot, (Krisztián Imre: A nemzet józan emberei mind!) amit különben azok a lapok megírtak azzal, hogy újra vörös betörés készül. (Krisztián Imre: Igazuk is van!) Es most néz­zük két-három nap után, hogy ennek a nagy összefogásniak és nagy erőlködésnek, amellyel szembekerült velünk mindenki, hogy azt a sze­gény munkást most végre felszabadítsa az alól a terror alól, amely alatt tartják a szakszerve­zetek, meg a pártok, a különböző egyének, ami­dőn mindenkinek most a titkos szavazással módjában volt megnyilatkoznia, mi lett az ered­ménye, amely itt mutatkozik. Ez az eredmény világosan mutatja azt, hogy nem lehet hangza­tos frázisokkal, sok hazugsággal és rágalommal a munkásoknál hatást elérni, egészen más esz­közök kellenek ahhoz, hogy a munkások meg­bízzanak valakiben, mint az, hogy őket olyan módon kezeljék, ahogy ez a mai kormányzat ré­széről történik. (Zaj. — Kuna P. András közbe­szól.) Tessék csak megfigyelni a számokat, mert ezek a számok többet beszélnek, mint az önök egész a miniszterelnöki sajtóirodából irányított sajtója; többet beszélnek, mint amennyit le le­hetne hazudni a lapokban, mint amennyit le le­hetne tagadni, mert hiába, akárhogy is vesszük, a számokban nem lehet sok változást csinálni, csak csoportosítani lehet őket különfélekép úgy, ahogy egyiknek, másiknak tetszik. Ha azonban én a számokban az egyes pár­tokra leadot szavazatokat veszem, ott nincs két­ség. A budapesti pénztár területén leadtak ösz­szesen 126.925 szavazatot; ebből az I. számú lajstrom, amely a Nemzeti Blokk jelszavával indult, az előbb általam már kifejtett nagy erő­vel, kapott 18.754 szavazatott, a II. lajstromra pedig, amelyre azok szavaztak, akik a mi terro­runk, a mi befolyásunk alatt állanak, azok a szegények, akiket önök minden 24 órában fel akarnak szabadítani, akiket mindig keblükre akarnak ölelni és akikre nagy pohárköszöntő­ket mondanak, hogy felszabadítják őket a szo­cialista terror alól, leadtak 103.617 szavazatot. Titkos szavazassál! Nem méltóztatnak gon­dolni, hogy szétfoszlott mindaz a legenda, ame­lyet önök a maguk elkápráztatására éveken keresztül szőttek? (Pataesi Dénes: Budapest nem Magyarország!) Tessék ehhez hozzávenni, hogy tíz év óta tapossák a magyar munkássá­got, tíz év óta tiltanak be minden gyűlést, tíz év óta nem engednek röpiratokat osztogatni, csak belügyminiszteri engedéllyel, tíz évig volt ez az intézmény az ellenforradalom kezében és a tíz évig üldözött munkásság ilyen választ adott az önök rendszerére. Olyan lesújtó, olyan megbé­lyegző ez a vélemény, hogy ezt nem lehet sem­mivel sem kikorrigálni, ezt nem lehet semmivel sem elintézni; ez a válasz olyan csattanó volt, hogy kell, hogy önöket végre észre térítse. Itt vannak azután a vidéki városok: Balassagyarmaton, Sztranyavszky államtitkár úr hazájában, ahol az általa képviselt szellem 100%-ig kifejezésre jut, leadtak összesen 2069 szavazatot s ebből az. általa támogatott irány­zat kapott 575-öt, mi pedig 1494-et. (Kabok Lajos: Itt a vidék!) Győrött 1318 szavazat esett az I. számú lajstromra és 5658 a mi lajstromunkra. (Kabók Lajos: Ez is vidék!) Szegeden 1442 sza­vazatot az I. számú lajstromra és 5737 a miénkre (Kabók Lajos: Ez is vidék!) Es így végigmehet­nék a vidéki városokon, ahol még kevesebb jog és kevesebb szabadság van, mint Budapesten, ahol az elnyomatás még nagyobb. Rámutathat­nék arra. hogy ott a munkásság akarata mikép­pen nyilatkozott meg, amikor szabadon nyilat­kozhatot meg, minden csendőri és rendőri be­folyástól mentesen, mert a választási főbizott­ság elnöke mondotta tegnap: én arra vagyok büszke, hogy ezen a választáson egyetlenegy párt részéről sem és egyetlenegy jegyzőkönyvet sem vettek fel. Elnök: A képvislő úr beszédideje lejárt, tes­sék beszédét befejezni! Peyer Károly: Azonnal befejezem. Mondom tehát, semmiféle panasz és semmiféle incidens nem volt a választáson. Mihályffy Vilmos: Ha kötelező szavazás lett volna, nem jött volna be ennyi ember!) Minden állampolgárnak köteles­sége, hogy jogaival törődjek; csak a birkákat lehet a vágóhídra hajtani, a szavazókat nem. (Mihályffy Vilmos: Nem mentek oda szavazni!) Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni, kép­viselő úr! Peyer Károly : Hivatkozhatom arra, hogy a budapesti választmány 25 munkás-küldöttjéből 20­at választottak meg a mi lajstromunkon. Hi­vatkozom arra,... Elnök: A képviselő urat ismételten figyel­meztetem, hogy a rendelkezésére álló idő lejárt. Egész beszédében a költségvetésről egy szót sem szólt. A munkásbiztosítói választási ered­ményeket méltóztassék talán más alkalomra hagyni. Peyer Károly: En úgy vélem, hogy a költ­ségvetési vita arravaló, hogy a kormány álta­lános politikájáról mondjuk el véleményünket. A költségvetés számadatairól nem sokat akarok beszélni, mert azok úgyis csak nyomtatásban jelennek meg és nem tartják be azokat. De mi­után a rendelkezésemre álló idő lejárt, én csak arra hivatkozom, hogy ennek a választásnak eredményeképpen a munkásság kifejezésre jut­tatta a maga felfogását, amely felfogás szétsza­kítja mindazt a legendát, amelyet éveken ke­resztül a munkásokkal szemben tartottak és én köszönetet mondhatok innen a magyar Öntuda­tos munkásságnak azért, hogy tíz éven keresz­tül tartó üldözés, taposás és verés közepette is hű maradt elveihez és meggyőződéséhez. A költ­ségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és tap's a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter űr kíván szó­lani. Vass József népjóléti és munkaügyi minisz­ter: T. Ház! Van szerencsém a betegek kölcsö­nös ellátása tárgyában 1928. február 22-éri Bel­grádban kelt magyar—szerb-horvát-szlovén egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényja­vaslatot tisztelettel benyújtani. Van szerencsém továbbá a fertőző betegsé­gek elleni védekezés tárgyában ugyancsak Bel­grádban 1928. február 22-én kelt magyar—szerb­horvát-szlovén egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tisztelettel benyújtani. Kérném a t. Házat, hogy a törvényjavasla­tokat kinyomatni, szétosztani, előzetes tárgya­lás és jelentéstétel végett a külügyi és közigaz­gatási bizottságokhoz utasítani méltóztassék. Elnök: A miniszter úr által benyújtott ja­vaslatokat az általa javasolt bizottságokhoz fogjuk áttenni s azok tárgyalása iránt később fogok intézkedni. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! A most folyó költségvetési vita leginkább hazánk jelen­legi válságos gazdasági helyzete körül forog. A képviselő urak keresik az okokat, amelyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom