Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Àz országgyűlés képviselőházának 2\ miért nem állítja ezt fel a kereskedelemügyi miniszter úr, holott ennek felállítását attól tette függővé, hogy szavazás útján a többség a mellett nyilatkozik-e meg. A jelentékeny többség e mellett nyilatkozott meg, a miniszter úr mindennek ellenére mégis késik annak felállításával. Nem. merem állítani, talán az iparosok sincsenek teljes mértékben • meggyőződve arról, hogy ez okvetlenül segíteni fog. Miután azonban ez költségbe nem kerül, mert ők annak fenntartási költségét vállalják, azonkívül felajánlották, hogy fizetik a kereskedelmi- és iparkamarai illetékeket is, igazán nincs oka a miniszter úrnak arra, hogy ne próbálja meg a törvényjavaslatot, amely már készen van, be is van terjesztve, letárgyaltatni, mert ez a kormányra nézve költséggel nem jár és a szegény emberek mégis csak meg fognak nyugodni, hogy végre mégis olyan szervhez jutnak, amely talán segíteni fog rajtuk s amelyben az ő speciális dolgaikban az iparosok maguk tudnak rendelkezni. Vannak ugyanis a kereskedelemmel talán ellentétes érdekeik is és azokat a Kereskedelmi Kamara nem hozza olyan mértékben szőnyegre és nem támogatja olyan mértékben, amint ők kívánnák. Ha tehát a kereskedelemügyi miniszter úr tudomást vesz erről, legyen szíves ezt a törvényjavaslatot minél előbb letárgyaltatni és az iparosságot ebben a tekintetben is megnyugtatni. (Helyeslés.) Ami a kisipari hitel kérdését illeti, ez állandó ígéret és már kísérletezés tárgya is volt, de tulajdonképpen nem lett megvalósítva és nem lett megfelelő mértékben megvalósítva. A kisiparosok pár évvel ezelőtt kaptak hitelt; a pénzintézetek kiadtak bizonyos összeget, hogy abból mérsékelt kamat mellett adjanak hitelt a kisiparosoknak, de amennyiben a kisiparos nem tudja visszafizetni, az a pénzintézeteknek a kára. Mit csinált a pénzintézet? Csak annak adott, aki biztosítékot tudott nyújtani, akinek ingósága volt vagy pedig jótállója. így is elveszett valami és be kellett hajtani a legnehezebb körülmények között, mert a legtöbb iparos nem az ipar javítására fordította a hitelt, hanem vett rajta sertést és azt megették, úgyhogy nem volt miből visszafizetni vagy adót törlesztett belőle, szóval nagyon nehéz volt a helyzet A kisiparosságon csak úgy tudunk kölcsönnel segíteni, ha a sokat emlegetett és régen beígért ingó jelzáloghitel meglesz. Akkor az iparosoknak juttatunk anyagot és szerszámot, amely tulajdonképpen mindaddig a kölcsönadóé, míg az iparos fel nem dolgozza, nem értékesíti és a kölcsönt vissza nem fizeti. Ha ez meglesz, akkor lehet a kisiparosságon kölcsönnel segíteni, különben pedig hiába adunk olcsó kölcsönt neki, mert ha nincs biztosítéka vagy nincs jótállója, a kisiparos tulajdonképpen nem kaphat kölcsönt, mert a pénzintézet neki nem ad. Itt jegyzem meg még, ho^v tavasszal tárgyalások folytak a kereskedőkkel is. Alkalmam volt egy ilyen ajánlatba belelátni, abban az volt, hogy a pénzintézet adjon hitelt a kereskedőknek s amennyiben ebből a kereskedelmi hitelből — ez nem exporthitel, hanem megint más kereskedelmi hitel — káruk lesz az illetőknek, tudniillik az illető banknak, 40%-ot az állam megtérítsen. Arra nem vállalkozott pénzintézet, hogy 60%-ot reszkírozzon és 40-et megtérítsenek, mert akkor is csak olyan kereskedőknek adja, akik biztosak. Nem lehet a részvényesek pénzét kidobálni ilyen célra, ez lehetetlen dolog. Éppen úgy az iparosoknál is arra van nagyon szükség, hogy az ipari hitel úgy biztosíttassák, hogy az iparosok által vásárolt anyagok is tulajdoniá. ülése 1929 május Í5-én, szerdán, 317 , ké^pen a hitelező tulajdonai legyenek. Tehát ingó jelzálogkölcsönre van szükség. Ami az iparosságnak — a munkaadóknak." a Társadalombiztosítóba való belépését illeti, ez nem fog nehézségekbe ütközni, meg lehet annak idején csinálni, hogy a törvényt kiterjeszt szűk. Az iparosságnak itt csak az a kívánsága van, hogy ennek a kérdésnek elrendezése annak idején alapos számításokkal úgy végeztessék, hogy túlfeszítés ne legyen. ; Általában az a hit. és erről többen beszéltek, olvastunk is róla, hogy ma a Társadalombiztosítónál olyan nagy illetékek vannak, vagyis olyan számítási alap van, amely felesleges; hogy a mai szegény iparosságot, a munkaadókat és a munkásokat is nagyobb illetékkel terhelik, mint amenyire szükség van. Nem tudom, ebben a tekintetben mi a helyzet. Ügy tudom, ez a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozik. A napokban egy beszéde alkalmával Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr sürgette is a járulékok leszállítását, az adminisztráció satöbbi költségeinek csökkenését. Vass miniszter úr akkor itt volt és azt felelte, hogy ezt törvény szabályozza. Istenem, ha belátják az illetékes körök, hogy ez sok, a legegyszerűbb dolog ezt a törvényt megváltoztatni és a százalékot leszállítani. Kár volt, hogy a törvényben a járulékot akkor nem bizonyos minimális és maximális értékben állapítottuk meg, mert akkor miniszteri rendelettel lehetne szabályozni. Most egyelőre úgy látszik, törvényt kell változtatni. Sok szó esett már a költségvetés rövid tárgyalása alatt is a tisztviselők érdekében. Különösen Homonnay t. képviselőtársam foglalkozott itt nagyon helyesen a tisztviselők sérelmeivel, amelyek igazán méltánylandók, mert ők fizetés dolgában sokkal hátrább vannak aránylag, mint békeidőben voltak és ez nem felel meg nagy kiadásaiknak. Ezzel kapcsolatosan én kiemelem azt, ho^v mi már többször sürgettük a tisztviselők lakbérének megállapítását. Tavaly, amikor tárgyalás volt a tisztviselők lakbérét illetően, az akkori pénzügyminiszter úr, Bud János megigérte, hogy bizonyos osztályokban, kategóriákban emelik a lakbért. Például Kecskeméten, amely a negyedik város az országban Budapesttel együtt, a IV. lakbérosztályban vannak a tisztviselők, ami egyáltalában nincs arányban a lakásviszonyokkal. Nagyon sok baj van általánosságban, kérem tehát a miniszter urat, legyen szíves megvizsgálni a legkirívóbb hiányokat és azokon méltóztassék segíteni. Azt mondotta akkor a miniszter úr, hogy erről lehet beszélni. Nagy örömmel hallottam most, amikor a mostani pénzügyminiszter úr : ő excellenciája mondotta, hogy a lakbéreket rendezni fogja és a szükséghez képest emelni kívánja. Kerestem a költségelőirányzatban, hogy hol van ott az a tétel, amely a tisztviselők lakbérét emeli, legalább ott, ahol nagyon csekélyek. Néhány helyen van csak emelés, de csak a fizetésekkel kapcsolatban és ott, ahol a létszám szaporíttatik. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A felesleg fordíttatik rá!) Nagyon örülök neki, kikerülte a figyelmemet. Nagy örömmel veszem tudomásul. Azt hiszem itt általánosítani nem lehet, hanem ott kell emelni, ahol feltűnő a baj. A lakásügyet is a tisztviselők ügyével kötik össze. Tegnap is az egyik tekintélyes napilap arról vezércikkezett hogy azért nem engedik; a lakások szabadforgalmát, mert a tisztviselőknek nem tudják megadni a megfelelő lakbért. Nem akarok ezzel a kérdéssel, a lakásüggyel, hoszj szasabbán foglalkozni, úgy tudom, interpelláció tárgyát is képezi. Azt tudom csak, hogy a la-