Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

318 Az országgyűlés képviselőházának kásrendelet mindenütt általános felháborodást okozott és hogy sokkal rosszabb a mai helyzet, mintha felszabadították volna egészen a lakásokat, mert így a háztulajdonosoknak jogot adott a rendelet felmondásra, de nincs elég alkalom arra, hogy az illetők lakást kereshessenek, mert a tulajdonos tartozik róluk gondoskodni. A rendelet azonban nem mondja meg, hogy mikor, esetleg az utolsó percben, amikor már a kényszerhelyzetben vannak. Ez így lehetetlen állapot. Azt hiszem, sokkal jobb volna végre ezt a gordiusi csomót radikálisan megoldani és az összes lakásokat úgy vidéken, mint Budapesten felszabadítani. Ha egyszer minden lakás felszabadul, kereshetnek szabadon lakást. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon sokan laknak Budapesten olyan lakásokban, amelyek őket nein illetik meg, hanem laknak benne, mert olcsón lakhatnak benne. Ha majd nagyon sok lakásra lesz szükség, ketté fogják osztani a nagy lakásokat. Gyakorlatból tudom, hogy a napokban egy rokonom, egy fiatalember nősült és keresett három- vagy négyszobás lakást. Augusztus elsejére tíz nap alatt ötven lakást ajánlottak neki, annyi lakás van. Ha az ember végigmegy az utcán, mindenütt ki vannak már írva a kiadó lakások vidéken is, nálunk is. Annyi lakást hirdetnek már a lapokban, hogy annyit békében sem hirdettek. Egészen nyugodtan fel lehet szabadítani a lakásokat. Nem hazabeszélek, sem lakó, sem bérbeadó nem vagyok, ott van a házamban két bolt, de azok szabadforgalomban vannak, nekem tehát ez nem érdekem. Csak a nagyközönség érdekében beszélek, hogy vége legyen már ennek a lehetetlen és tarthatatlan állapotnak a lakások felszabadításával kapcsolatban. A tisztviselők fizetésével kapcsolatban örömmel állapítom meg, hogy a tavaly sürgetett pótlékot az igazságügyi tisztviselőik már megkapták, remélem, lassan következnek utánuk a többiek is. Felhozom például az állami kisegítőiskolák tanszemélyzetét, akiknek annakidején 300^ pengő működési pótlékuk volt a községi tanítókkal szemben, mert ők egyfelől külömíbözeti vizsgát is tesznek, másfelől mindenütt ismert az, hogy ilyen gyemgéfelfogású gyermekekkel dolgozni sóikkal nehezebb, mint az egészségesekkel. Nagyon ajánlom a mélyen t. miniszter úr figyelmébe, hogy a kisegítőiskoláik személyzete ezt a pótlékot, amelyet elvettek tőle, megkapja annál is inkább, mert ők a rendles tanítókkal szemben külön vizsgát tesznek, sokai nagyobb, nehezebb feladatot végeznek. Ami a mezőigazdasáQ'ot illeti, arról teg*nap igen illetékes ^képviselőtársaim nyilatkoztak, így Schandl Károly t. képviselőtársam. A gazdaközönség, a mezőgazdaság is nehéz helyzetben van. Ennek legfőb oka mindenesetre a háború, amely alapjában megrongálta a gazdát. Igaz ugyan, hogy a háború első éveiben a pénz romlása folytán a gazdák jól értékesítették termékeiket s a rossz pénzzel kifizették adósságaikat, azonban bekövetkezett az az időszak, amikor a gazdák nagyrészéneik be kellett vonulnia, földjeiket nem művelhették, azután szükség is volt pénzre, csábította is őket a jószág nagy ára s így túladtak a jószágon. Mikor azután a máborúnak vége volt, akkor már annyira megváltoztak az értékesítési viszonyok, hogy most nemi tudják behozni azt, amit akkor elvesztettek. A legnagyobb baj az, hogy nincs megfelelő jószáguk, egyáltalán nincs tőkéjük, hiányzik a jó vetőmag is, mindehihez pedig — valljuk meg őszintén — hozzájárul bizonyos tekintetben az 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. időjárás mostohasága is. Az Alföldön azt tartják: az idő a gazda. Tavaly Magyarországnak szemes terményekben bőséges aratása volt, azonban ezt lerontotta az, hogy legtöbb helyen a gumósnövény, a burgonya és a tengeri nem sikerült. Amit ez hozott volna, azt lerontotta a gabona olcsó ára. Rosszul esik olvasnom — és ebben a tekintetben az ujsáeíró urak is, sajnos, ne vegyék rossz néven, rettenetesen tájékoaatlanok — amikor támadják a magyar gazdákat, hogy miért nem termelnek töibb burgonyát, miért kell a burgonyát Lengyelországiból behoznunk? Istenem, hiszen termelnek, de ha nem volt eső három hónapig, mit tehet arról a magyar gazda? Az Alföldön káposztát, mást is eleget ültettek, de ha n€*m volt rá Isten áldása. Ilyenekért támadják a magyar gazdát. Sajnos, a gazdiaközönség nagyon el van adósodva és az adóssága folyton nő. Nem tudom hogyan lehet rajtuk segíteni, hiszen sonkán olyan helyzetben vannak, hoigy állami segítséget sem vehetnek igénybe, nem is lehet nekik pénzt adni, annyira meg van terhelve a birtokuk. Legfeljebb csak egy segítség lehet a számukra, ha olcsó kölcsönnel kifizetik a drága, 12—13%'-os pénzt. De nagyobb segítség volna a jó termés. (Felkiáltások üobbfelől: A ió értékesítés!) A hitel szempontjából foglalkozom ezekkel a kérdésekkeL Itt vannak a szőlősgazdák és gyümölcstermelők, a mi vidékünknek az a szerencséje, hogy ha maradt is egy kis gyümölcs, amely nem fagyott el, azt lehetett értékesíteni. Szerencsére ott a gyümölcsfa, amely pótolja a szőlőtermelést. Ha tisztán szőlőre volna bazirozva a gazdaságuk, akkor tönkremennének. T. barátom azt mondja, hogy Kecskeméttől Halasig így van ez. Nem tudom, merre járt, van ott pusztaság is, ott van a bugaci 8—10.000 hold, van benne erdő is, a többi gyümölcsöskert. Körül erdők vannak, azután ha az országúton Halasig vagy Izsákig méltóztatik menni, ott már gyümölcsäskertek Vámnak. Kecskemét határában 12.000 hold gyümölcsös ós szőlő van. Éppen előttem szóló t. képviselőtársam említette, hogy nagy darabon nincs fa. Bugac most kapott gazdasági vasutat, amely Kecskemétet összeköti Maisával. Ennek a vidéknek nagy jövője van. Ez a Vidék is be fog fásulni, amely eddig úgyszólván hozzáférhetetlen volt, sem jó koosiúttal, sem vasúttal egyáltalán nem rendelkezett, pedig ennek a vidéknek. Szentkirály és Kécska vidékének jó utakra és vasútra van szüksége, hiszen nagy területet lehetne így a forgalomba bekapcsolni. Ebben a tekintetben örömmel hallottam éppen Bud miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy a gazdasági vasutak építését támogatni kívánja. A gazdasági vasutaknak különösen nagy jelentőségük van olyan területeken, amelyek nincsenek (kihasználva, pedig kellő kihasználással, vasutak megépítésével olyan cikkeket lehetne itt termelni, amelyek kivitelünket nagyban előmozdíthatnák. A minisztertanács előtt van éppen most Kecskemét város memoranduma, éppen ezért kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt alapos tanulmány tárgyává tenni,, nem azért, hogy Kecskemét képviselője kéri, hanem azért, mert az ország nagy érdeke az, hogy ez a vidék utakkal, vasutakkal behálóztassék, hogy termelni és eladni tudjon. Ez nagy állami érdek. Már sokszor elmondottam, de kénytelen vagyok a városok érdekében elmondani isméteJ ten, hogy a miniszter úrnak méltóztassék odahatni a minisztertanácsban, hogy a városok