Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Az országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. 309 Méltóztassanak megengedni, hogy erre az állításomra felolvassak egy, az Esti Kurir tegnapi számában megjelent levelet, "amely Tiszaföldvárról van írva, és amely a következőképpen szól (olvassa): «Tiszaföldvár községházának folyosóján adóárverési hirdetmények vannak kiragasztva. Aznap, amikor ezeket a sorokat írom, 76 árverési hirdetményt olvastam össze. Bútorok, lovak, kocsik lefoglalásáról nem is akarok szólni, itt csak azt a listát említem meg, amikor fejvánkosokat és hasonló lim-lomokat talált az adóhatóság egyetlen fedezetül. Az árverési hirdetmény tanúsága szerint összesen 39 fejvánkost, egy dunyhát, két pár szandált, egy pár férficipőt, egy dézsát foglaltak le adó fejében.» (Zaj jobbfelöl.) Nem olvasom tovább, csak megállapítom, hogy mindenkinek, aki ebben az országban a nép érdekeit kívánja szolgálni, lelkének minden tüzével, akaratának, elszántságának minden erejével támadnia kell a most folyó pénzügyi gazdálkodást. Erre a túlsó oldalon Podmaniczky t. képviselőtársam valószínűleg azt gondolja most magában... (Derültség jobbfelöl. — Felkiáltások: Gondolatolvasó! Halljuk a jóst!) Ismétlem tehát, a képviselő úr most azt gondolja magában, itt van megint egy példája annak, hogy Esztergályos képviselő most ismét olyant állít, ami nem felel meg a valóságnak. Hiszen ez ellentéte az igen t. pénzügyminiszter úr legutóbbi beszédeinek, amelyek csillogtak, röpködtek és sziporkáztak, mint a jól irányított rakéták, (Derültség.) Ha tehát Esztergályosnak volna igaza és nem a t. pénzügyminiszter úrnak, akkor valószínű, hogy a t. pénzügyminiszter úr nem mert volna olyan sziporkázó és nagy elánnal elmondott beszédet tartani, mint amilyent tartott az utóbbi időben. Ha így méltóztatik gondolkodni t. képviselőtársam, megállapítom, hogy ebben az esetben is tévedni méltóztatik. (Derültség.) Tévedni méltóztatik, mert méltóztassék és méltóztassanak megengedni, hogy őszintén és nyíltan kimondjam: az igen t. pénzügyminiszter úr nekem imponál. (Felkiáltások jobbfelöl: Na, mégis csak!) Imponál, mert mesteri módon érti a semmit valaminek elnevezni. Például egyetlen egy esetet említek meg, amely egészen világosan magyarázza és mondja azt, amit én mondottam. Az igen t. pénzügyminiszter úr az elmúlt hetekben az Önök nagy tapsai, éljenzése és helyeslése között jelentette ki, hogy az állatforgalmiadóval kapcsolatban az átíratási százalékot eltörli, leszállítja, megszünteti. Jött egy isteni nagy taps^ és éljenzés (Jánossy Gábor: Nem volt taps!) és ebből az igen t. pénzügyminiszter úr is mindjárt azt a következtetést vonta le mondataiban, — hogy valóban így gondolta-e, azt már nem tudom — (Felkiáltások jobbfelől és közénen: Hiszen gondolatolvasó!) azt mondotta, hogy feltételezi, hogy a hús ára ezek alapján szintén olcsóbb lesz. S az a jámbor magyar, akinek a túlsó oldalról elvitték a falvakba a miniszter úrnak ezt a kijelentését, valószínűleg azt mondotta: az Isten éltesse ezt a mi kedves, pénzügyminiszter urunkat, végre valamit csinált. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor azután jámbor magyar künn a községekben és falvakban reklamálja a mészárosnál, hogy miért nem olcsóbb a hús, hiszen a mi kedves pénzügyminiszterünk csökkentette az adó kulcsát, miért nem adja Kovács János olcsóbban a hús kilóját, Kovács^ János, aki nem törődik azzal, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr rait mond, azt ipondja.: ïgen ám János bátyám, igaz, hogy elengedte.az átíratási illetéket, de a forgalmiadót 2%-ról 4 és ^%-ra emelte fel. Végül is tehát az igen t. fogyasztóközönség kapott egy nagy luftballont levegő nélkül (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Az már nem lehet! — Br. Podmaniczky Endre: Ballon ohne Luft! — Derültség.) és végeredményben a fogyasztásnál meg kell fizetni az eddigi árakat, sőt drágábban kell, hogy megfizesse azokat. Ez jellemzi tehát az igen t. pénzügyminiszter úr politikáját. (Eri Márton: Ez roszszul sikerült!) Még csak egypár mondatot akarok elmondani. (Eri Márton: Jobbat, mert ez rosszul sikerült!) Azt méltóztatnak kérdezni, azt hiszem Jánossy t. képviselőtársam... (Jánossy Gábor: Egy szót sem szóltam, azt is lassan mondtam! — Br, Podmaniczky Endre: Gondolatolvasó!) Elnök: Csendet kérek. Esztergályos János: ... honnan vegyük mi a pénzt mindezekre, amikről itt szó van. Honnan vegyük a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák járandóságainak felemelését, honnan vegyük a nyugdíjasoknak magasabb járulékot, hogyan fizessen az állam a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak töbebt, mint amennyit most segélyképpen ad? Honnan adjon a tanítóságnak, a nemzet napszámosainak magasabb fizetést, mint amennyit most ad, hiszen nincsen pénz? Erre természetesen ott a középen megint bólintanak, hogy igaza volt Jánossy képviselő úrnak. En megállapítom igen t. uraim, hogy ebben a költségvetésben sok, sok millió pengő van előirányozva olyan célra, amelyre nem volna szükséges, amelyre nem volna szabad adni. (Zaj.) Ezt nemcsak én mondom, hanem mondja mindenki, aki tényleg lelkén viseli az ország dolgozó, szenvedő és nyomorgó népének sorsát. Méltóztassanak csak az állami költségvetés részletezését kézbe venni. Méltóztatnak látni egy tételt, hogy kicsiben kezdjük el: 62.000 pengő rendelkezési alán. Talán ha az urak majd átnézik a költségvetést, akkor megállapíthatják azt, hogy milyen címen van az a 62.000 pengő beállítva. Itt van egy második rendelkezési alap, 476.000 pengő. (Propper Sándor: Kell a rágalomgyárnak!) Ez a rendelkezési alap a miniszterelnök úr részére van beállítva (Felkiáltások a jobboldalon: Kevés! — Eri Márton: Kérdezze meg, Benesnek mennyi van?!) s ezt az Összeget a nyomorgó dolgozó milliók filléreiből veszik el, (Zaj a Jobboldalon.) azokból a párnákból, amelyeknek történetét itt felolvastam. (Mattá Árpád: Agyneműkereskedőé volt biztos az a 30 vánkos!) Nem! Apró, kis, vagyontalan, Nincstelen Jánosoké, azok közül a kubikusok közül, akik éhen Pusztulnak a Tisza Kálmán-téren, akik otthon a kis adójukat nem tudják kifizetni s amíg itt hajszolják az alkalmat, hogy kenyeret adhassanak családjuknak, addig megjelenik .azigen t. pénzügyminiszter úr közege és elviszi a párnákat. Azzal a tollkereskedővel ne mókázzon az igen t. képviselő úr. (Br. Podmaniczky Endre: Jól van Jancsi! — Propper Sándor: Mókázott, egyebet még nem tett!) Itt van, ismétlem rendelkezési alap 476.000 pengővel. Informatív szolgálatra, a sajtóosztály költségeire 750.000 pengő. (Propper Sándor: A rágalomgyár alimentálására! — Felkiáltások a jobboldalon: Kevés!) Kérdezem, én, igen t. uraim, egy országnak, aanely olyan szegény, legalább a dolgozók szegények, hiszen el van rongyosodva, el van. szegényedve'az egész ország, szabad-e könnyelműen ilyen tételeket kiadni? (Zaj.) Nem <kellene-e az igen t. pénzügyminiszter úrnak fogához vernie minden pengőt, mielőtt kiadja? (Jánossy Gábor: Odaveri! — Br. Podmaniczky Endre: Mit tudja, hogy nem veri-e