Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-293
306 Àz országgyűlés képviselőházának jezést felszólalásában, s így tegnap is, amikor a revizió kérdését tette szóvá, ebben a törekvésben és ebben a gondolatmenetben intézett hozzánk felhívást. Ő is, miként néhámy igen t. túloldali képviselő úr, fejünkhöz csapkodta a revizió kérdésében a közermulltban történt állásfoglalásukat. (Jánossy Gábor: Teljes joggal!) E pillanatban nem akarok azzal foglalkozni, hogy joggal vagy jogtalanul tette-e. Nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) mert minden intelligens emberről feltételezhető, hogy a revizió szent és magasztos gondolatát el tudja választani a Reviziós Ligától. A revizió gondolata nem lehet azonos a Reviziós Ligáival; méltóztassanak disztingválni. Annak, hogy mi neon mentük oda be, megvan az elvi oka, ez azonban nem jelenti azt, hogy bárki is olymódon támadhasson minket, mint ahogyan az a túlsó oldalról jött. Számtalanszor megmondottuk, hogy ebben a kérdésben mi a mi álláspontunk és felfogásunk. Nem akarok erről a kérdésről beszélni azért, mert az a meggyőződésem, hop^ az uraknál nem használ a meggyőzniakarás szava, az uraknál csak egyetlenegy fontos: bármiként esik is, támadni mindenféle irányban és modorba a szociáldemokratapártot. (Zaj. — Propper Sándor: Az osztály uralmat fenntartani!) A céljuk, igen t. uraim, az ország közvéleménye előtt olyannak feltüntetni a szociáldemokratapártot, mint amely a revizió keresztülvitelének akadálya. Hát, ha még nem csalatkoztak az urak az életben, ennél a kérdésnél alaposan csalatkozni fognak. (Szabó Sádor: Minél hamarabb! — Propper Sándor: Minél hamarabb addák fel az osztály uralmi ' álláspontot! — Szabó Sándor: Ott van az osztályuralmi álláspont! — Ügy van! jobbfelől. +- Zaj. — Elnök csenget. — Krúdy Ferenc: A szakszervezeti terror! — Propper Sándor: A nyilt szavazásban, a osendőrszúronyban, meg a garasos napszámban! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben. Szabó Sándor képviselő urat is kérem erre. Esztergályos János: Szabó Sándor t. képviselőtársam nyilt felhívást intézett hozzánk tegnap, azt mondván beszédében, hogy közöljük, mik a-mi kívánságaink, mik azok, amik lehetővé teszik részünkre azt, hogy szorosan bekapcsolódjunk ebbe a kérdésbe. T. Képviselőház! Mi benne vagyunk ebben a kérdésben, hiszen senki sem tagadja meg és nem is tagadta meg e padokból és a szociáldemokrata tömegekből azt, hogy igazságtalannak tartja az erőszak útján, szuronyok útján lehasított új Magyarország létezését. Nem mondotta senki, hogy nem azonosítja magát a revízióval. Mi még a búza árától sem tettük függővé azt, hogy a reviziót helyesnek, vagy jónak tartjuk-e. (Jánossy Gábor: Más sem tette függővé!) De ha már igen t. Szabó Sándor képviselőtársam tudni akarja, hogy melyek a mi kívánságaink, engedje meg, hogy kérésének eleget tehessek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Éri Márton: Kíváncsiak vagyunk!) Elsősorban követeljük, (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Az általános y egyenlő, titkos választójogot. — Zaj.) — igen, az általános, titkos, egyenlő választójogot, a belső revizió megteremtését, mert belső revizió — gazdasági és politikai revizió — nélkül, legyenek elkészülve reá, nem lesz külső revizió. (Zajos ellenmondás ok a jobboldalon. — Schandl Károly: Ezt nem szabad a magyar parlamentben mondani! — Jánossy Gábor: Ebben a teremben nem szabad ilyent mondani!) 293. ülése 1929 május lő-én, szerdán. Mindaddig, amíg azok a belső állapotok uralkodnak, amelyek most vannak és amelyeket letagadni nem lehet, ne számítsanak az urak külső részről jövő olyan szimpátiára, amely szimpátia nélkül ennek a szörnyű kérdésnek megoldása keresztülvihetetlen. (Eri Márton: Honnét tudja? — Szilágyi Lajos: Mi garancia van az ellenkező esetre?) Ennek a kérdésnek alapfeltétele, hogy méltóztassék a gonoszság bilincseit a magyar sajtó kezeiről levenni, méltóztassék szabaddá tenni a magyar sajtót, méltóztassék megszüntetni a sajtóközlemények olyan irányú üldözését, mint amilyen méretű üldözések folynak itten még ma is. Ma kaptak az urak kezeikhez mentelmi jelentéseket, ha ezeket átnézik, akkor láthatják, (Jánossy Gábor: Százéves dolgok!) hogy az embereket üldözik, csak azért kívánják bíróság elé állítani, mert lelkük őszinteségével, becsületességével megmondották a véleményüket az uralkodó állapotokról. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) A belső revizió egyik nélkülözhetetlen kelléke, (Héjj Imre: A munkásság nem köti feltételekhez a csatlakozást!) hogy megszűnjék ennek a parlamentnek az élete, amely nyiltszavazással jött össze, mert ennek a Képviselőháznak a revizió érdekében egyetlen szent kötelessége van: az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe iktatni és azután, mint aki jól végezte munkáját (Héjj Imre: És lesz revizió 1 ? — Eri Márton: Csak ez az egyetlen feltétel a revizióhoz? — Folytonos zaj.), elmegy a választók elé, hogy azok mondjanak titkosan vélményt, kikre akarják bízni az ország kormányzását. (Kuna P. András: 1918-ban jól megcsinálták! —• Malasits Géza: Maga fél a legjobban a titkos szavazástól! — Propper Sándor: Ettől borsódzik a hátuk ! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Engem nem erdekei az, hogy az urak milyen műfelháborodásba esnek. (Folytonos zaj a jobboldalon és a középen.) Tegyék j az urak kezüket a lelkiismeretükre (Rothenstein j Mór: Ha volna!) és kérdezzék meg önmagukat, őszinte-e az a felháborodás, amely most itt megnyilvánul? Nem őszinte, az urak sem hiszik, (Héjj Imre: Nincs felháborodás, hiszen nem új dolog, amit mond! Ezt mind régen halottuk!) hiszen mindazt, amit én e Pillanatban elmondottam és elmondok, (Héjj Imre: Már régen hallottuk!) már elmondotta az egységespárt egykori oszlopos tagja, Daruváry Géza, volt külügyminiszter úr, akinek egy mondatát legyen szabad ebben a kérdésben idéznem: «A nyilt vagy titkos szavazás kérdése nem politikai irányzat, hanema politikai erkölcs kérdése.» Ha tehát Daruváry volt külügyminiszter úrnak ez a felfogása (Eri Márton: Egyéni vélemény!) és igaza van, mennyivel nagyobb a mi igazságunk, amikor önökkel szemben állandóan és kíméletlenül hirdetjük, hogy nem lesz revizió addig, amíg a titkos választójogot törvénybe nem iktatják. (Szilágyi Lajos: De legyen előbb is?) Mennél előbb! —Héjj Imre: Feltételes honszeretetet. — Mattá Árpád: Ausztriában, Németországban megvan, s mi az eredmény?) T. Képviselőház! Ez a kérdés egyébként is szoros összefüggésben van azzal a magatartással, amely t a túlsó oldalról ismételten megnyilvánult és nemcsak Daruváry volt külügyminiszter állítja ezt, hanem egy másik volt oszlopos tagja at. túloldalnak, a kormánynak Nagy Emil t. képviselőtársunk is. Miért nem méltóztatott akkor ily műfelháborodásba esni, amikor Nagy Emil t. képviselőtársunk megmondotta, hogy a reviziónak egyetlen akadálya van, a miniszterelnök úr magatartása és a kormány magatartása. (Zajos ellenmondás a jobb-
