Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-293
'Az országgyűlés képviselöházánah 2 oldalon. Felkiáltások: Nem mondta! Ezt 6 sem hiszi!) Csak lassan uraim, lassan-lassan. Nagy Emil t. képviselőtársunk mondotta a következőket: «Igaza van abban a miniszterelnök úrnak, hogy a pártban egy ember akaratának kell érvényesülnie, de ezt én alkotmányos országban csak úgy fogadhatom el, hogy ennek az egy embernek akarata nagy eredője legyen a saját maga politikai elvbarátaival való eszmecserének; de Bethlen István gróf ehelyett hermetice elzárkózik saját elvbarátai elől is, és ha van egy szabad napja, elszalad vadászni. Az ily módon érvényesülő vezérakarat nem az alkotmányos értelemben vett vezetőakarat, hanem diktátori akarat, amelyet ezért nem tehetek magamévá, imert úgy látom, hogy ez a diktátori akarat^ főakadálya # lesz_ a trianoni határok kiigazításának.» (Zaj a jobboldalon, i— Felkiáltások: Ezt gondolja ő! — Propper Sándor: 'Most háborogjanak! — Héjji Imre: Eszünkben sincs! Eddig sem háborogtunk! — östör József: Miért (hivatkozik Nagy Emilre?) Azért hivatkozom Nagy Emilre, mert ő magyar igazságügyminiszter volt és most ugyanazt 'az .álláspontot képviseli, amelyet mi hirdetünk, (östör József: Miért nem hivatkozik Pikier Emilre 1 ? — Derültség jobbfelől.) Elnök: Östör képviselő urat kérem, maradjon csendben, (Héjj Imre: A tatai bányászokra hivatkozzék! Migrayra, Pikier Emilre és a többiekre!) Héjj Imre képviselő urat is kéirem. (Rothenstein Mór: Arra hivatkozik, akire akar! — Propper Sándor: Csak áltassák magukat! — Viczián István: A csatlakozó munkásokra hivatkozzék!) Esztergályos János: Őszintén mondom, és kijelentem önöknek, hogy semmi kifogásom nincs az ellen, hogy Pikier Emil és Migray urakkal Összeölelkezzenek, (Meskó Zoltán: Eddig önök ölelkeztek!), de hogy én e felszólalásomban kire hivatkozzam, azt ez alkalommal is tesisék reám bizni. Hogy milyen okom van ezt kérni, 'bizonyítja egy másik úr, aki szintén az egységespárt oszlopos tagj aki szintén a ïni álláspontunkra (helyezkedve, azt mondotta és azt ímondja, bár nem közvetlenül, közvetett szavakban mondja, (Östör József: Tehát közvetve!) amint majd felolvasom. (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások: Ki azf Halljuk! Halljuk!) Rögtön, uraim. Kérem, ez az úr is az ellenkezőjét mondja annak, amit néhány náp óta a t. túloldalról hangoztatnak, hogy ugyanis mi lennénk akadályai a trianoni határok megváltoztatásának. (Héjj Imre: Ezt nem mondta senki!) Ez az úr is elmondta azokat, amikre majd 'hivatkozom és vele kapcsolatban is kérdezhetem, (hogy miért nem háborogtak, amikor az imént Nagy 'Emil nyilatkozatát felolvastam? Ez a másik oszlopos tagja az egységespártnak. Berki Gyula igen t. képviselőtársam, aki a következőket mondta (Élénk éljenzés jobbfelől. — Meskó Zoltán: Először hallgassuk meg, hogy mit imondott! — Derültség. — Halljuk! Halljuk! — olvassa): «Mi ioga van ma egy kormánypárti képviselőnek 1 ? Kap egy számot a ruhatárban, felmegy a liften és a folyosón szidhatja a kormányt ellenzéki képviselők társaságában, de az ülésteremben csak két joga letsz: hallgatni és szavazni.» (Meskó Zoltán: Hallgat is, nem látja?! — Nagy derültség a Ház minden oldalán.) Tovább pedig azt mondja (olvassa): «Ha egyszer beszélni kezdünk, a kormánynak régen befellegzett.» (Berki Gyula: Nem mondtam ezt! — Meskó Zoltán: Hallja, hogy nem mondta?! — Rothenstein Mór: Megírta!) Ha tehát mi ezekről a padokról a kormányt és a kormány mögött ülő többséget hibáztatjuk azért, imert a trianoni határok '. ülése 1929 május 15-én, szerdán. 307 megváltoztatása nem látszik a közeljövőben lehetségesnek, ezért ne méltóztassék bennünket korholni, ne méltóztassanak fejünkhöz vágni a legválogatottabb gorombaságokat a túlsó oldalról. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat beszédében meg kell állítanom. Gorombaság itt nem hangozhatik el a nélkül, hogy elnöki megtorlásban ne részesülne. En ilyen gorombaságról nem tudok, ellenben a képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Ez a legegyszerűbb!) Esztergályos János: T. Kénviselőház ! En folytatom a választ Szabó Sándor t. képviselőtársam felhívására. Ahhoz, hogy minél hamarabb eljussunk a trianoni határok becsületes megváltoztatásához, nélkülözhetetlen kellék a belső revizió, a gyülekezési és egyesülési szabadság, nélkülözhetetlen kellék a teljes tanszabadság... (Kenéz Béla: Csehszlovákiában és Romániában nézze meg' a kénvisel Ő úr! — Vo°' van! Ügy van! a jobboldalon.) Tessék csak idefigyelni, képviselő úr: én magyar vagyok, én tehát a magyar viszonyokhoz kell, hogy alkalmazkodjam, nem alkalmazkodhatom a csehszlovák, szerb vagy román viszonyokhoz. En itt élek, itt születtem, őseim itt éltek, itt robotoltak, itt szenvedték el a deres minden szenvedéseit, nekem tehát jogom van kérni a kormányzatot, hogy idebenn teremtsen demokratikus állapotokat és szűntesse meg, hogy emberek kénytelenek legyenek a hazát elhagyni, ha tanulni akarnak. (Héjj Imre: A munkásság mást mond!) Követeljük az esküdtszéki bíráskodást, új, demokratikus földreformot, a hitbizományok és kötött birtokok megszüntetését, a létminimum törvényes rendezését, az állami munkanélküli segélynek törvényes biztosítását. (Barthos Andor: Miből fizeti? Hiszen úgyis roskadozik a nép!) Ha a t. képviselő úr nem fog állandóan zavarni, meg fogom mondani, hogy miből fizessék. (Barthos Andor: Halljuk!) Az adózásnál a teherviselőképesség figyelembevételét, a köztársasági propaganda szabadságát, a politikai amnesztiát és az emigráció likvidálását kérem. (Meskó Zoltán: Náci, gyere haza, minden meg van bocsátva! — Viczián István: A mozirendelet revízióját kifelejtette! — Propper Sándor:. Megszólalt a mozidiktátor!) Elnök: Viczián képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Propper Sándor: Magát csak a mozgószínház izgatja?) Propper képviselő urat hasonlóképpen kérem. Esztergályos János: Igen t, Viczián képviselő úr, méltóztassék megengedni, hogy én önnek e közbeszólására jósoljak, ön nem kerül többé ez életben abba a helyzetbe soha, ebben a hazában, hogy becsületes magyar állampolgároktól elkobozhassa azt, amit ők becsülettel szereztek. (Viczián István: Nem is voltam abban a helyzetben soha! Visszautasítom! —- Zaj.) T. Képviselőház! Miután az idő rohamosan halad, méltóztassanak megeingedni, hogy én. mint e politikának, melyet ai kormány folytat és amelyet az. igen t. túl oldalról tűzön vizén követnek... (Meskó Zoltán: És a lervegöben! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állanld'óan közbeszólni, mert különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani és ha ez sem használ, még szigorúbb intézkedéseket tenni. (Meskó Zoltán: Helyes.) Esztergályos János: Rámutatok most egynehány mondatban arra a súlyos helyzetre, amelybe az országot az igen tisztelt többségi párt politikája sodorta. Nagyon érdekes jelen-
