Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Àz országgyűlés képviselőházának 293. ülése Í929 május íö-én, szerdán. 30& és őszintén megvallva, egy világnézet választ el a képviselő úr álláspontjától és felfogásá­tól, de mégis nagy élvezettel és elégtétellel hallgattam a képviselő úr felszólalását. Elég­tétellel, mert én emlékszem azokra az időkre, amikor éppen az igen t. előttem szólott kép­viselő úr volt az élén annak a türelmetlen hangulatkeltésnek, amely sokszor, nagyon sokszor megnyilvánult ebben a teremben, va­lahányszor mi, szociáldemokraták felszólal­tunk. Különösen határt nem ismerői volt a hangulat szilajsága a képviselő úr részéről és az igen t. képviselő úr mögött ülő urak tábo­rában, amikor mi ismételten, semmitől sem riadva vissza, megpendítettük azokat a gon­dolatokat és eszméket, amelyeknk az igen t. előttem szólott 'képiviselő úr itt kifejezést adott. (Haller István: Huszonöt évvel ezelőtt ugyanezt írtam és ugyanezt mondottam! Csak nem kell letagadni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Megállapítom és vál­lalóim a felelősséget érte, hogyha az igen t. képviselőtársam vállalkoznék arra, hogy isme­retlenül, valamely nyilvános gyűlésen, ahol a közigazgatási hatóságok közegei nem isme­rik, megjelenjék velem (Haller István: Vállal­kozom rá!) és ott ennek a hangnak adna ki­fejezést, ezt a hangot ütné meg, a társadalmi rend felborítására irányuló izgatás és lázítás miatt az igen t. képviselő urat lefognák. (Propper Sándor: Nem fognák le, csak perbe fognák!) Ismétlem, nagy elégtétel részemre az, hogy végre a túlsó padokból is belátják, hogy az egyedül helyes, őszinte és becsületes politika az, ha mi nyiltan és őszintén megmondjuk, hogy nincs állampolitika a népek jogainak megadása nélkül. (Ügy van! Ügy van! a bal­és szélsőbaloldalon.) Nincs politika, nincs az egész társadalmi fejlődésnek lehetősége, ha mindiig csak a maroknyi tízezrek érdekeit szol­gálja a törvényihozás háza és a dolgozóik mil­lióinak nagy tömegét semmibe se veszi. Is­métlem, ez részemre nagy elégtétel. De különösen érdekes ennek a költségve­tésnek a tárgyalásánál az, hogy alig hangzik el egy-egy felszólalás, a túlsó oldalról épp­úgy, mint innen, a kormányt támogató ellen­zéki padokról, amelyben minket, szociálde­mokratákat ne említenének meg. Én ismétel­ten azt mondlom, hogy nem ijedek meg azok­tól a támadásoktól, amelyek jönnek, mert ahogy a képviselő úr eljutott a mai beszédéig, ugyanúgy el fognak jutni azok a túloldali egységespárti képviselő urak is oda, hogy be fogják látni és be fogják ismerni azt, hogy a szociáldemokráciának üldözésére ebben az országban semmi jog nincs, mert a szociál­demokratapárt az egyedüli, amely évtizedek óta hangoztatja, hogy jogot a népnek; jogot és kenyeret ennek a dolgozó népnek. És min­den más politika, amely ebben az országban megnyilvánul, meddő politika. Különösen két felszólalás az, amellyel fog­lalkoznom kell. Az egyik felszólalás tegnap történt, Griger Miklós igén t. képviselőtársam részéről. Griger képviselőtársam beszéde úgr^ tűnik fel előttem, mint amikor egy ember elhatározza magában, hogy a mezők virágát kipusztítja. Nekimegy a mezők pázsitjának, először belegázol a virágok milliónyi légiójába, és amikor így nem bír ve­lük, megpróbálja őket egyenként és szálanként kitépni. Megállapíthatom, hogy belegázolni le­het a mezők virágába, de mindet kipusztítani nem lehet, (Zaj és mozgás.) mert a természet el­len, a természetes fejlődés ellen tenni nem lehet még akkor sem, hà az olyan egyébiránt tiszte­letreméltó oldalról próbálják is, mint amilyen oldalról ez történt. T. Képviselőház! Nem újszerű ez a harc a szocializmus ellen. Nem új jelenség ez. (Prop­per Sándor: Egy kicsit elkésett!) Hosszú évti­zedek óta folyik ez a harc, és a miniszterelnök úr is egyetlen célként tűzte ki, hogy Magyar­országon a szociáldemokráciát kipusztítsa. (Élénk derültség. — Gr. Bethlen István minisz­terelnök: Nem ambicionáltam! Szükséges rossz­nak tekintettem!) Az, hogy 1922. bekövetkezett, nem az igen t. miniszterelnök úr érdeme, az az idők érlelő hatásának érdeme. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szüksége volt ennek az országnak arra, hogy végre ide beeresszék a nép gyermekeit, (Zaj a jobboldalon és a közé­pen. — Szilágyi Lajos: Griger nem a nép gyer­mekei) szüksége volt ennek az országnak arra, hogy a szociáldemokrata eszmék hívei bejöjje­nek ide. E miatt hosszú küzdelmek folytak, és Griger igen t. képviselőtársam nagyon háládat­lan munkát végzett az ország közérdeke szem­pontjából, amikor meghúzta a vészharangot a szociáldemokrácia ellen való védekezésben. (Griger Miklós: Kérdezze meg, hogy tetszett-e az én beszédem!) Ha Griger igen t. képviselő­társam segíteni akar ennek az országnak a jö­vőjén, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) ha ezt a szerencsétlen, letiport, kiszi­polyozott országot talpra, egészséges talpra akarja állítani, akkor méltóztassék felhagyni igen t. képviselőtársam azzal a harcmodorral, amelyet beszédében itt tanúsított. (Rassay Ká­roly: Nincs más, csak egységespárt és szociál­demokratapárt? Nekünk is szabad élni!) Bocsá­natot kérek, nem tudtam, hogy a képviselő úr és Griger képviselő úr egy párton vannak. (Rassay Károly: Ebben a beszédében egyetér­tettem minden szavával. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: Ha majd igen t. Ras­say képviselő úr fog ellenünk olyan támadást intézni, amilyent Griger képviselő úr intézett, akkor legyen készen arra, hogy az igen t. kép­viselő úrnak is megadjuk majd a választ. (Ras­say Károly: Egyszer már megpróbálták, és ak­kor visszaadtam a választ. — Propper Sándor: Ez így van! Adnak és kapnak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj. — Jánossy Gábor: Ne békétlenkedjenek! '— Griger Miklós: En örülök, mert legalább igazol engem! — Folytonos zaj. —• Rassay Károly: Szabad védeni a polgári társadalmat!) Esztergályos János: De ugyanannyi jo­gunk, mint a polgári társadalomnak, nekünk szociáldemokratáknak is van. (Rassay Károly: Ezt elismerem, de akkor ne támadjanak!) Elnök: Csendet kérek, Rassay képviselő úr! Esztergályos János: Igen t. képviselő úr, a védekezésre t. Griger képviselő úrnak van joga ebben a pillanatban. (Bessenyey Zénó: Már ez a kis ellenzék is összevesz? Jól nézünk ki. — Rassay Károly: Annyira egységesek vagyunk, mint önök! — Bessenyey Zénó: Az nem bizo­nyos! — Zaj.) Elnök: Rassay képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólások­tól és Bessenyey képviselő urat is kérem, szí­veskedjék csendben maradni. Esztergályos János: A másik nagyon ér­dekes felszólalás Szabó Sándor igen^ t. képvi­selőtársam felszólalása volt. őszintén szólva, ez nem lepett meg engem, mert hozzá^ vagyok szokva, hogy Szabó Sándor igen t. képviselő­társam mindig a legjobb akaratnak ad kife*

Next

/
Oldalképek
Tartalom