Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

Àz országgyűlés képviselőházának 293. ülése Í929 május íö-én, szerdán. 30& és őszintén megvallva, egy világnézet választ el a képviselő úr álláspontjától és felfogásától, de mégis nagy élvezettel és elégtétellel hallgattam a képviselő úr felszólalását. Elégtétellel, mert én emlékszem azokra az időkre, amikor éppen az igen t. előttem szólott képviselő úr volt az élén annak a türelmetlen hangulatkeltésnek, amely sokszor, nagyon sokszor megnyilvánult ebben a teremben, valahányszor mi, szociáldemokraták felszólaltunk. Különösen határt nem ismerői volt a hangulat szilajsága a képviselő úr részéről és az igen t. képviselő úr mögött ülő urak táborában, amikor mi ismételten, semmitől sem riadva vissza, megpendítettük azokat a gondolatokat és eszméket, amelyeknk az igen t. előttem szólott 'képiviselő úr itt kifejezést adott. (Haller István: Huszonöt évvel ezelőtt ugyanezt írtam és ugyanezt mondottam! Csak nem kell letagadni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Megállapítom és vállalóim a felelősséget érte, hogyha az igen t. képviselőtársam vállalkoznék arra, hogy ismeretlenül, valamely nyilvános gyűlésen, ahol a közigazgatási hatóságok közegei nem ismerik, megjelenjék velem (Haller István: Vállalkozom rá!) és ott ennek a hangnak adna kifejezést, ezt a hangot ütné meg, a társadalmi rend felborítására irányuló izgatás és lázítás miatt az igen t. képviselő urat lefognák. (Propper Sándor: Nem fognák le, csak perbe fognák!) Ismétlem, nagy elégtétel részemre az, hogy végre a túlsó padokból is belátják, hogy az egyedül helyes, őszinte és becsületes politika az, ha mi nyiltan és őszintén megmondjuk, hogy nincs állampolitika a népek jogainak megadása nélkül. (Ügy van! Ügy van! a balés szélsőbaloldalon.) Nincs politika, nincs az egész társadalmi fejlődésnek lehetősége, ha mindiig csak a maroknyi tízezrek érdekeit szolgálja a törvényihozás háza és a dolgozóik millióinak nagy tömegét semmibe se veszi. Ismétlem, ez részemre nagy elégtétel. De különösen érdekes ennek a költségvetésnek a tárgyalásánál az, hogy alig hangzik el egy-egy felszólalás, a túlsó oldalról éppúgy, mint innen, a kormányt támogató ellenzéki padokról, amelyben minket, szociáldemokratákat ne említenének meg. Én ismételten azt mondlom, hogy nem ijedek meg azoktól a támadásoktól, amelyek jönnek, mert ahogy a képviselő úr eljutott a mai beszédéig, ugyanúgy el fognak jutni azok a túloldali egységespárti képviselő urak is oda, hogy be fogják látni és be fogják ismerni azt, hogy a szociáldemokráciának üldözésére ebben az országban semmi jog nincs, mert a szociáldemokratapárt az egyedüli, amely évtizedek óta hangoztatja, hogy jogot a népnek; jogot és kenyeret ennek a dolgozó népnek. És minden más politika, amely ebben az országban megnyilvánul, meddő politika. Különösen két felszólalás az, amellyel foglalkoznom kell. Az egyik felszólalás tegnap történt, Griger Miklós igén t. képviselőtársam részéről. Griger képviselőtársam beszéde úgr^ tűnik fel előttem, mint amikor egy ember elhatározza magában, hogy a mezők virágát kipusztítja. Nekimegy a mezők pázsitjának, először belegázol a virágok milliónyi légiójába, és amikor így nem bír velük, megpróbálja őket egyenként és szálanként kitépni. Megállapíthatom, hogy belegázolni lehet a mezők virágába, de mindet kipusztítani nem lehet, (Zaj és mozgás.) mert a természet ellen, a természetes fejlődés ellen tenni nem lehet még akkor sem, hà az olyan egyébiránt tiszteletreméltó oldalról próbálják is, mint amilyen oldalról ez történt. T. Képviselőház! Nem újszerű ez a harc a szocializmus ellen. Nem új jelenség ez. (Propper Sándor: Egy kicsit elkésett!) Hosszú évtizedek óta folyik ez a harc, és a miniszterelnök úr is egyetlen célként tűzte ki, hogy Magyarországon a szociáldemokráciát kipusztítsa. (Élénk derültség. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem ambicionáltam! Szükséges rossznak tekintettem!) Az, hogy 1922. bekövetkezett, nem az igen t. miniszterelnök úr érdeme, az az idők érlelő hatásának érdeme. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szüksége volt ennek az országnak arra, hogy végre ide beeresszék a nép gyermekeit, (Zaj a jobboldalon és a középen. — Szilágyi Lajos: Griger nem a nép gyermekei) szüksége volt ennek az országnak arra, hogy a szociáldemokrata eszmék hívei bejöjjenek ide. E miatt hosszú küzdelmek folytak, és Griger igen t. képviselőtársam nagyon háládatlan munkát végzett az ország közérdeke szempontjából, amikor meghúzta a vészharangot a szociáldemokrácia ellen való védekezésben. (Griger Miklós: Kérdezze meg, hogy tetszett-e az én beszédem!) Ha Griger igen t. képviselőtársam segíteni akar ennek az országnak a jövőjén, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ha ezt a szerencsétlen, letiport, kiszipolyozott országot talpra, egészséges talpra akarja állítani, akkor méltóztassék felhagyni igen t. képviselőtársam azzal a harcmodorral, amelyet beszédében itt tanúsított. (Rassay Károly: Nincs más, csak egységespárt és szociáldemokratapárt? Nekünk is szabad élni!) Bocsánatot kérek, nem tudtam, hogy a képviselő úr és Griger képviselő úr egy párton vannak. (Rassay Károly: Ebben a beszédében egyetértettem minden szavával. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János: Ha majd igen t. Rassay képviselő úr fog ellenünk olyan támadást intézni, amilyent Griger képviselő úr intézett, akkor legyen készen arra, hogy az igen t. képviselő úrnak is megadjuk majd a választ. (Rassay Károly: Egyszer már megpróbálták, és akkor visszaadtam a választ. — Propper Sándor: Ez így van! Adnak és kapnak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj. — Jánossy Gábor: Ne békétlenkedjenek! '— Griger Miklós: En örülök, mert legalább igazol engem! — Folytonos zaj. —• Rassay Károly: Szabad védeni a polgári társadalmat!) Esztergályos János: De ugyanannyi jogunk, mint a polgári társadalomnak, nekünk szociáldemokratáknak is van. (Rassay Károly: Ezt elismerem, de akkor ne támadjanak!) Elnök: Csendet kérek, Rassay képviselő úr! Esztergályos János: Igen t. képviselő úr, a védekezésre t. Griger képviselő úrnak van joga ebben a pillanatban. (Bessenyey Zénó: Már ez a kis ellenzék is összevesz? Jól nézünk ki. — Rassay Károly: Annyira egységesek vagyunk, mint önök! — Bessenyey Zénó: Az nem bizonyos! — Zaj.) Elnök: Rassay képviselő urat ismételten figyelmeztetem, tartózkodjék a közbeszólásoktól és Bessenyey képviselő urat is kérem, szíveskedjék csendben maradni. Esztergályos János: A másik nagyon érdekes felszólalás Szabó Sándor igen^ t. képviselőtársam felszólalása volt. őszintén szólva, ez nem lepett meg engem, mert hozzá^ vagyok szokva, hogy Szabó Sándor igen t. képviselőtársam mindig a legjobb akaratnak ad kife*