Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-285
22 Az országgyűlés képviselőházának gyors segítségről volt szó és amikor ez a mód segítségül kínálkozott. Bebizonyult időközben, hogy ez ugyan segítséget nyújtott különösen egyes városoknak és egyes községeknek, azonban országosan a városok és községek háztartásának rendezésére nem volt alkalmas. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem volt alkalmas azért, mert néhány város és néhány község, amely véletlen körülmények folytán, hogy ott ipartelep van, vagy egy birtok éppen bérbeadatott, tulajdonképpen incidentális esemény folytán .jövedelemhez jutott, más község ehhez a jövedelemhez nem jutott, sőt, mondjuk, azért, mert ott egypár beszüntette üzemét, vagy véletlenül egy bányának kifogyott a szene, vagy azért, mert egy birtokot, amely addig bérbe volt adva, saját kezelésbe vett a tulajdonos, egyszerre a község háztartása zavarokba jutott. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én már voltam bátor más alkalommal is a t. Házban kijelenteni, hogy ez a kérdés is reformálandó lesz abban a törvényjavaslatban, amelyet a kormány előkészít a vármegyék városok és községek háztartásának rendezése céljából. Minthogy azonban ez a javaslat érthetőleg igen konplikált, nagy körültekintést, pontos statisztikai és egyéb előkésztíést igényel, és ez, mint azt a t. belügyminiszter úr a múlt napokban kijelentette^ hosszabb ideig fog tartani, mert ennek a kérdésnek megoldása előtt természetesen az ország különböző részeiben, különböző városaiban, községeiben, vármegyéiben levő viszonyoknak pontos megvizsgálása és az érdekeltségek legmesszebbmenő meghallgatása után oldható csak meg. Ideiglenesen azonban segíteni kell azokon az égbekiáltó bajokon, amelyek a vidéken jelentkeztek, s fennállanak az egyes községekben, amelyek nem tudják alkalmazottjaikat fizetni. (Üay van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Amikor vannak községek, ahol a legelemibb közfeladatokat sem tudják teljesíteni, akkor nem szabad támogatás nélkül hagyni őket. mert^ különben egyszerűen gazdasági csődbe jutnának. Ezen a helvzeten tehát feltétlenül segíteni kívántam, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) midőn nem állandó jellegű intézkedésképpen, hanem segítségül a házadó mérséklésénél 2*2 millió, ez alkalommal 1*6 millió pengőt igyekeztem ennek az alapnak dotálására juttatni, amelyet ha a Ház bölcsesége úgy dönt és meg méltóztatik szavazni, abban az esetben remélem nem lesz Magyarországon község, amely 50%-nál több pótadót volna kénytelen polgáraira hárítani. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi 170%-ot fizetünk!) En nem veszem rossz néven a főváros igen t. kénviselőitől, hogy ők ilyen meleg szívvel védték a főváros érdekeit. Teljes mértékben érzem ennek jogosultságát. Nem is azért szólok én, hogy ezért szemrehányást tegyek. Akkor tennék szemrehányást, ha, a képviselő urak nem viselnék szívükön a főváros ügyeit. Csak azt csodálom, hogy amikor fővárosunkat joggal jelöli meg egyik szónokunk, mint az ország szívét és a másik szónokuk, mint az ország fejét, akkor olyan vehemens szavakkal tiltakoznak az ellen, ihogy ebből a vérkeringésből, amelyik azt a szívet táplálja, amelyik azt a fejet emeli, az ország testének ez a négyszázezer pengő jusson. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Tiltakozom az ellen t. képviselő urak, hogy úgy állítsák be a kérdést, mintha itt az egyik rész ma a főváros érdekeit képviselné, a másik . rész pedig nem a fővárosét. Itt csak egy érdek van, a nemzetnek, az országnak érdeke. (Úgy 285. ülése 1929 április 30-án, kedden. van! Ügy van! a jobboldalon. — Gáspárdy Elemér: Nincs két állam! — Friedrich István: Csak Balatonfüred van. Oda van pénz! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj a jobb- és a báloldalon.) Csendet kérek! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Bocsássanak meg t. képviselő uraim, én végighallgattam a főváros képviselőinek beszédét és ha a szerint ítélném meg a főváros helyzetét, amit a főváros ideküldött képviselői előadtak, valóban kétségbeesnék. De abban a helyzetben vagyok, hogy itt feltárhatom azt a bizonyos költségvetést, amely 1928. évben 234 millió bevételt és 227 millió kiadást mutat, tehát 7.600.000 pengő felesleget. (Wolff Károly: Az fel nem használt hitel!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. képviselő úr, tudom, hogy ez a felesleg úgy állott elő, hogy a főváros nem volt abban a helyzetben, hogy egy igen jelentékeny összeget felhasználhasson. Nem is azért hozom én fel ezeket a számokat, de nem fogja kétségbevonni a t, képviselő úr... (Zaj a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Petrov,ácz Gyula: Ez nem lojális kijelentés!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Bocsásson meg a t. képviselő úr, de én soha sem fogom a t. képviselő úrtól megtanulni, hogy mi a lojalitás. (Taps a jobboldalon.) r Engedje meg, hogy ezt én a magam megítélésének tartsam fenn. Biztosítom, hogy illojális érveket soha sem fogok felhasználni. Éppen én mondtam meg, honnan áll elő a felesleg, azt hiszem, a t. képviselő úr nem figyelte meg előbbi mondatomat. De akárhogy is van, nem lehet tagadni, hogy a föltételezett négyszázezer pengő ennek a, kereken 234 milliónak maximálisan 2 ezreléke. Ez a nagy felzúdulás 2 ezrelék esetleges elmaradása miatt támadt. (Várnai Dániel közbeszól.) — Sokkal nyugodtabb vagyok a főváros háztartásának erőssége, annak fejlődőképessége általában a főváros életképessége fedői, semhogy aggasztott volna az a körülmény, hogy én esetleg négyszázezer pengővel kisebbíteném a főváros bevételeit. (Gál Jenő: Narancshéjon is el szoktak csúszni az emberek!) Nem akarok ennél a kérdésnél hosszasan felszólalni és talán ezzel a felszólalással is hozzájárulni ahhoz, hogy ennek a kérdésnek túlzott nagy fontosságot tulajdonítsanak, mert nem tartom ezt olyan kardinális és fontos kérdésnek, amely miatt ennyi ideig immorálni kellene. Föltártam a jelen helyzetet. Föltártam azt, hogy ideiglenes intézkedésről van szó, sajnos csak egy olyan segélyről, amely gyorsan ezen a lehetetlen állapoton segíteni fog. (Zaj balfelöl. — Friedrich István közbeszól.) Mellőzve a feleleteket más felszólalásokra, amelyek nem a szőnyegen fekvő kérdéssel foglalkoztak,^ egyszerűen kérem a t. Házat, hogy előadott érveim hatása alatt méltóztassanak a 9. §-t változatlanul elfogadni! (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Friedrich István: Epnen így fognak tapsolni Balatonfürednek! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem tapsolunk! En sem tapsoltam!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. ((Zaj.) Kérem a képviselő urakat méltóztassanak ide figyelni! (Friedrich István ismét közbeszól.) Kérem Friedrich képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! Következik a határozathozatal. A 9. §-nál Wolff Károly képviselő úr törlési indítványt adott be. Kérdem a t. Házat,
