Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

'Az országgyűlés képviselöházánaJc 2 szatérítése hogyan és miképpen lesz lehetséges, Azt látjuk, hogy elszámolatlanul a kereskedelemnek és iparnak konkurrens privilegizált vállalatok kapnak állami készpénzsegélyeket és befektetéseket; azt látjuk, hogy pompázatos fürdőbefektetésekre millió és millió^ pengő megy el; azt látjuk, hogy a reprezentálás úgyszólván hozzátartozik ahhoz a perszonifikációhoz, amelyet nemzeti megjelenésnek tekintünk; azt látjuk, hogy nem tudunk lemondani arról az ábrándról, hogy minket mindenben nagyszerűen megjelenő virtusos és ünneplő nemzedéknek ismerjenek. E helyett talán azt kellene látnunk, amit tavaly nyáron láttam, amikor a német birodalom államfőjének fogadásánál többen megjelentünk az interparlamentáris konferencia alkalmával. A legegyszerűbb polgári jólétet láttuk ott, nem volt ott livrés inasok tömege és az államnak feje, miniszterelnöke s mindazok, akik ott az : államigazgatás terén vannak, egyszerűen polgári módon ültek le diskurálni az emberekkel, nem voltak szertartások és nem voltak olyan lehetőségek, amelyek a pompázatosságot mutatják, ellenben az első kérdés mindig az volt: mit és miképpen lehetne gazdasági kapcsolat alakjában fruktifikálni? Ez az az egymásrautaltság, amelyet keresni kell. Higyje meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr, látja már a nemzet, hogy a hollandiai, az angol és a francia bankár nem jelentkezik Ma gyarországon. Ezeknél az amerikai pénzeknél és ezeknek a trösztöknek a közeledésénél — mélyen t. miniszter úr, én nem akarok ártani az akciónak — de óvatosságot kell, hogy ajánljak, mert én a régi nagy cégekben jobban bízom, mint azokban az új fellendülésekben, álljon akár egy Morgan az élén, vagy bárki más, mert ne higyje azt, hogy Magyarország iránti szerelemből jön ide és keresi itt a maga tőkéjének elhelyezését. En jobban bízom a konzervatív angol tőkében és jobban bízom azokban a svájci hitelezőkben, akik régente^ a szolid alapon való felkeresés módjait találták meg, mint ezekben, ahol hallatlan nagy lekötések azok, amelyeknek ellenében fogyasztja a mélyen t. kormány a fedezetek lehetőségeit, a nemzetvagyon lekötöttsége árán leköti a munka eredményeinek lehetőségeit és eltávolítja e fináncpolitikával azokat a lehetőségeket, amelyek bennünket a szolid kontrahálás módjaihoz visznek. Azt mondanám a mélyen t. miniszter úrnak, kérdezze meg ezt a nemzetet egy pengőkölcsön kibocsátásának kérdésében. ígérje meg, hogy e pengőkölcsönt arra* fordítja, hogy az ájultan földönheverő hadikölcsön-tönkrejutottakat felemeli és új keresőosztályt teremt. Nem érzik azt, hogy az elszegényedettek felemelésével, új keresőosztály teremtésével az adóalanyok szaporítása fog járnia Nem elegendő részvéttel viseltetni irántuk, cselekedni kell értük. Nem elég azt mutatni, hogy megvan a jószándék bennünk és ígérni, hogy az elájult országot gazdaságilag talpra akarjuk állítani. Ez nem lehetséges addig, amíg le nem mond elsősorban az állam arról, hogy olyan fényűzést engedjen magának meg, mint amilyent megenged, mert az első fényűzés, amit megenged magának az, hogy olyan apparátust tart fenn, amely Csonka-Magyarország jelenlegi helyzetéhez nem méltó. Akinek ki kell mennie a nyolcszobás lakásból és kétszobás lakásban lakik, annak nincs jussa ahhoz, hogy inasait és szolgaszemélyzetét továbbra is megtartsa. Egy állam, amely szerencsétlenség folytáu lefokozódott területben, népességben, kere93. ülése 1929 május 15-én, szerdán. 297 seti lehetőségekben, jelenjék meg a maga igazgatási megjelenésében szerényebben és mutassa azt az arculatot, amelyet az egyszerűség, az a lendület mutat, amely a dolgozniakarás tevőleges módjaiból adja meg az újjászületés lehetőségét. Itt azonban van talán valami változás? Nagy nyomorúság gyülemlik a lelkekben. Engedjék meg, hogy még egy speciális jelenséget is elmondjak. Mindnyájan azt mondjuk, hogy az építkezés fogja meghozni az iparnak, a kereskedelemnek azt a fellendülését, amelyet várunk. Igaz, mindnyájan ujjongva kell, hogy tapsoljunk az építkezésnek és serkenteni kell az embereket arra, hogy építkezzenek. Most idejött a mélyen t. miniszter úr egy javaslattal és hozsannával fogadta mindenki, hogy 30 évi adómentességet ad! az új épületeknek. Ámde tessék csak megkérdezni az építtetőket, mit mondanak? Azt mondják: amire tetö alá hozom az épületet, az anyagok bevásárlásában elfizetek annyi adót, hogy ez az adómentesség nem enyhíti azt a nehézséget és azt a szörnyű állapotot, amely látszólagosan megmutatkozik abban, hogy adómentes lesz az épület. T. miniszter úr, ön nagyon jóakaratú ember és sokszor látjuk, hogy emberi szíve van, de én azt mondom, 'hogy mint pénzügyminiszter először kegyeskedjék számolni és ha azt látja, hogy ez csak rakéta, színes lampion, nem pedig világító mécses, akkor lépjen közbe és szakítsa le ezt a lampiónt. Mert nekünk nem ilyen díszvilágításokra, nem illuminációkra van szükségünk, hanem alapzat és talapzat kell, amelyre építsünk. Ez pedig csak úgy lehet, ha olcsók lesznek a kölcsönök. A régi kölcsönök kontrahálása annyi nagyot termelt, iskolát, kórházat, mindent adiott, de ma, amikor úgy építünk, hogy egy reménybeli adómentesség mellett a jelenben a forgalmi és egyéb adók, a vállalkozók kereseti és jövedelmi adója és minden egyéb kíséri ezt a jelenséget, mi áll elő? Én megmondom. Nem szeretnék próféta lenni, die higyje meg a mélyen t. miniszter úr, ha nem változtat ezen, akkor azt fogja tapasztalni, hogy Magyarországon még soha, r de soha nem volt olyan debakl a gazdasági életben, mint amilyen lesz akkor, amikor ezek a hozsannával fogadott építkezések nem bírják majd ki a terheket. Mert hogyan építenek? Drága kölcsönnel, magas annuitásokkal és magas házbérekkel. Folyton halljuk, —• az egységespártnak úgyszólván ez az egyetlen ellenzéki megmozdulása, hogy azt mondja — a terheket nem bírjuk és a keresőosztáiyok keresőképessége nem fokozódott. Most méltóztassék azt venni, hogy ma egy új épületnek házblére 1100. 1200, sőt van, ahol 1400 pengő szobánként. Kiveszik, mert lakás kell. Majd nézze meg a miniszter úr, hogy két év múlva, ha így tartanak az állapotok, ki bírja ezeket a házbéreket megfizetni? Ha pedig nem bírják, akkor nem is fizetik a házbért, a tulajdonos nem fizeti adóját s akkor jönnek az újabb és újabb összeomlások, úgyhogy ezek a tisztelt háziurak, akik a konszolidációban bízva azt hitték, hogy az annuitások révén 30 év alatt letörlesztik a (ház árát és itt állnak majd összegyűjtött vagyonnal, nem fogják bírni a terheket, nem lesz annuitás és akkor jön majd a kölcsönadó nagybiank és ráteszi kezét az ingatlanra potom áron. Bocsássanak meg, ez olyan perspektíva, amelynek, fájdalom, előszobájában vagyunk. Amikor tehát azt óhajtom: építeni, építeni, építeni és ipartpártolni, akkor egyúttal azt