Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-293
298 r Àz országgyűlés képviselőházának 293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. mondom: kereseti lehetőségeket is kell terem teni. Az igaz, hogy saxa loquuntur, beszélnek a kövek, de ezek a beszédes kövek, amelyek cifra alakzatban a házak ormain díszelegnek, hirdetői egyúttal annak is, hogy az egész Összeomlik és összedlől. ha nines megfelelő alapzat. Ne arra törekedjünk, mélyen t. miniszter úr, hogy meglegyen ez a látszatos egyensúly, amely az önök költségvetéseiben évek óta megtéveszti a világot. Önök azt hirdetik, hogy az állam pénzügyi egyensúlya ragyogó, azt hirdették elődei is, hogy ennyi meg ennyi megtakarított pénzem van és egyúttal bevallották, hogy nem tudok 10%-ra sem valorizálni az értékeket; ez olyan, ellentét, amelyet át kell hidalni egy olyan pénzügyminiszternek, aki komolyan akar segíteni .a nemzeten. Egy nagy vagyonmentő vásárt kell rendeznie a miniszter úrnak. Higyje meg nekem, a lakosságnak csak kétféle rétege van: az egyik, amelyik nyíltan fizetésképtelen, és a másik, amely ezt cifra nyomorúságában eltitkolja. TJjjainkon megszámlálhatjuk, hogy régi, komoly vagyonok a maga rendületlenségében, hány van. A mezőgazdának a telekkönyve néhány évvel ezelőtt még tiszta volt és iá gazda Hordta a pénzt a takarékba. De kérdezze csak meg vidéki Ibankigazgató képviselőtársainkat, mi történik most? A földmívelő nép az első. amely kihordja a pénzt a takarékból és betábláztatja tiszta birtokát. Az eladósodásnak ez a szörnyűsége, amely kikezdi a mezőgazdát, elárasztja a kereskedőt és iparost, személyi kölcsönök devalvált alanyává süllyeszti a lateinert, a magyar társadalom elpauperizálódását jelenti, amelyet meg kell állítani. A régi^ dolgozó osztályokat fel kell újra állítani és a munkaalkalmaknak úgv kell kezdődniök, hogy nem pretoriánus eltartottak seregei állják körül a kormány asztalát. Higyje meg. jobban teszi 'a miniszter úr, ha lefokozza az állami alkalmazottaknak azt a számát, amelyre nincs szükség. {Gaál Mihály: Miből éljenek?) Bocsánatot kérek^ ne méltóztassék egyszerűen azt mondani részvétteljes szívvel, hogy hova tegye az (embereket. Azért kormány, hogy gondoskodjék Iróluk és ha nem tud, adja át a helyét másnak; laddig változzék a kormányszékeidben ülő férfiak személye, amíg ennek tudatára ébrednek. Ez nem olyan nagy dolog. Beszélünk itt a Máv.-ról, amely hajdan a leglukrativabb ! vállalkozás volt, hordta a pénzt az államkasszába, de amelynek most több a nyugdíjasa, akiket el kell tartani. A nyugdíjjal való eltartás egész cifraság, t. uraim, mert ismerek 'olyan nyugdíjas urat, akinek ma sokkal több a jövedelme, mint amikor aktív volt. Mert megkapja a nyugdíjat, de a mellett újabb' állást, újabb elhelyezkedést is kap. Valósággal megszégyenítő az, hogy amíg a szabadfoglalkozású rétegek kínlódnak és éheznek, addig itt ! a kormány kegyeiből állásban levők tömege jólétben dúskál. Miféle államrend az, lamelyben a szabad, független, dolgozó elem a másodrendű szerepre kárhoztatik? Higyjék «1, ezért van az, hogy a magyar nép, amely tisztelettudásban a legkülönb, nemcsak tisztelettel lépi át a hivatal szobáit, hanem félelemmel is. Amikor most egy közigazgatási törvényt alkottunk, az lebegett a szemünk előtt, hátha így megjavítjuk a berendezkedést. Nem tehet. Annyi <a hivatal és annyi a közigazgatási berendezkedés komplikációja, — hogyan iis mondotta Salisbury — hogy nem ér az olyan közigazgatás semmit, ;amely a törvények és iparagrafusok útvesztőiben ténfereg. Erre a kijelentésre Disraeli azt mondotta: Nem kell a grófságokban /annyi ingyenélő. Én magam vágom a ífát az erdőben a munkásaimmal együtt és építek is, ha kell. Mindig azt mondjuk, hogy a mi államberendezkedésünk, alkotmányunk nagyon hasonlít az angolokéhoz. Igen, külsőségekben kissé, de lényegében ma már semmiben sem hasonlít. Olyan országban, ahol a kormányhatalom kivételes erejében annyira fenn van, mint nálunk, több átérzést kérnek a szenvedő tömegek javára. Nem ez a díszes miliő, amelybe néhányan el-eljárogatunk és boldogan állapítjuk meg néha: Nini, két miniszter is van a teremben és húsz képviselő is megjelent, nem ezek teszik kii a lényeget, hanem az, amit Eötvös Falu jegyzőjéből lehet megtanulni: apja legyen a népnek miftden hivatal, szerető istápolója, felvilágosítója, nem pedig fenyegető rémes. A közigazgatás még a kivételes hatalmon épül fel, mert ezt az egy panaszt méltóztassék meghallgatni: az 1912. évi LXT1I. te. alapján háború esetére adott kivételes hatalomnak nagyrésze ma is fennáll. Szégyen, hogy fennáll; szomorúság, hogy fennáll; fenyegető vész, hogy még itt vain. Mit tartsanak rólunk, ha még mindig előfordulnak a jognak olyan kinövései, amelyeket szerettek bíráskodás jellegében felismerni. Elnök: Kérem képviselő úr méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Most szerettem volna még belejönni, de hát nem lehet. (Zaj a jobboldalon ) Még egy mondatot csak. A mélyen t. kormány érezze ezt a jóalklaratú bírálatát ennék az ellenzékinek. Érezze weg a jóakaratot a polgári ellenzékben, amely a demokráciának legitim képviselőjeként vallja magát, amely egy történelmi párt letéteményesének val ja magát, amely azt hirdeti, hogy csalk a polgári demokrácián keresztül, azon a szentháromságon keresztül lehet ezt az országot megmenteni, amely Vázsonyi igéjében nyilatkozott meg, amikor azt mondta: csak akkor, ha egyenlő lesz a jog. egyenlő lesz a gazdasági igazság képessége, ha egyenlő lesz a munkaalkalom, az érdem a munkáért és csak ez az egy a kitüntetés és a kultúrában való egyesülése egy átfogó erővel rendelkező nemzeti alapon álló nemzedéknek, akkor és ebből támad a magyar nemzetnek az a rétege, amely államallklotó és államfenntartó. Mivel a melyen t. kormány nem ápolja ezeket a gondolatokat, nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. •— A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Haller István! Haller István: T. Ház! Nagy örömmel tapasztaltam előttem beszédét megtartott képviselőtársamnál, hogy igen élénken érdeklődött a pápai enciklikáiki szelleme iránt Nemcsak most tapasztaltam ezt, hanem már egy régebbi alkalommal is citálta, ha jól emlékszem, a Herum Novarfirmot és ebből vont le olyan konzekvenciát, amelyet akkor én aláírtam és ezt kifejezésre is hoztam. Ma azonban ellene mondtam interpretációjának azért, mert az meggyőződésemmel ellenkezik. "Ügy vagyok tudniillik meggyőződve, hogy intemretáeiója ez esetben nem fedi a pápai enci'klikák szellemét. ö tudniillik azt magyarázta, hogv a pápa és a pápák általában véve. állandóan figyelmeztetik az egyházat, a katholikus hívőket, hogy a kereszténységet ne vigyék bele a politikai útvesztőjébe, (Petrovácz Gyula: Éppen fordítva
