Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

'Az országgyűlés képviselőházának 2 zati párt kialakításában. (Ügy van! Ügy van! a, baloldalon.) Nézzék t. képviselőtársaim, a háború, a sokat emlegetett forradalmak, és a megrázkódtatás világa után minden nemzetben, de különösen a háborúban vesztes nemzetekben vágyakozás támadt a nagyobb bizalom, a hit és az istenfélelem iránt. Emlékezzünk, hogy felekezeti különbség nélkül hogyan járták a templomokat az emberek és esengtek és fohászkodtak azért, hogy az Isten segítsen rajtuk. Olyan evolúció volt a lelkekben, hogy a megsanyargatott nemzedék nem bízott többé senkiben, hiszen a világháborúban összeütközött egy kegyetlen kapitalizmus, és elleneszegült egy fékevesztett szocializmus. A középutat ugyanis, amelyet a polgári konszolidáció képviselt, s amelyet ma mint mentőhorgonyt emlegetnek világszerte, a munka jogán felépülő demokráciát elvesztették az emberek. Nem volt sehol, mert ha élt volna az a demokratikus erő a lelkekben, amely a kölcsönös megbecsülés talapzatán áll, mely munkaalkalmat termel és kijárást üldöz, és nem azt mutatja, hogy elölj ár az erény, amelyet üldöz folyton a bűn, akkor nem kerekedett volna felül azokban az időkben az a salak, amely kifosztotta azokat, akik nem értették a módját, hogyan kell hozzájutni a földi javakhoz. Ez ütközött meg, és amikor porban hevert minden, amikor hordák martalékává vált ez az ország, és amikor hitvány emberek diktatórikus hatalommal ráültek ennek az országnak nyakára, az Istenhez folyamodtunk és kerestük a megváltó erőt, hogy adjon világosságot nekünk, amely kivezessen bennünket. Engedjék meg azonban, hogy ennek politikai mérlegét megvonjam, mert így ez olyan, mint a, napsütéses szép világ, amelyre azonban este árnyék borul. Nem lehet szemet hunyni az elől, hogv a nártalakításnak az a módja, amely ezt a lelkületet használta ki és a népnek ezt a rajongását politikai eszközül állította be, elhibázott volt. Ez volt, a legszörnyűbb bűn és itt nekem ee-v nagy támasztékom van, t. Képviselőház. Méltóztatnak tudni, hogy kire merek hivatkozni? A szentszékre merek hivatkozni, amely óva intette az emberiséget enciklikákon át, hogy vigyázzatok, az egyház és a felekezet nem arra való, hogy politikai fertőkbe levonassék, az égi birodalom nem akarja a földi birodalmak versenyképességeit. (Pakots József közbeszól. — Haller István: En valószínűleg jobban értelmezem, mint ön!) Nagy elismeréssel vagyok az ön ismeretei és tudása iránt, t. képviselőtársam... (Haller István: Nem önnek szól!) En szolidáris vagyok Pakots képviselőtársam felfogásával, s mivel a szó engem illet, én válaszolok. Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy az ember ezt őszintén feltárja, amikor a Szentszék^ azt hirdeti: nem akarom, hofv papjaim politizáljanak. Bocsánatot kérek, nem kell titkolni ezt, hisz közjogilag is éreztük ezt a felfogást csak nem régiben is, pedig ha valahol nincs juss arra, hogy közjogilag szenvedés járjon nyomába, vagy megfogyatkozás a jogok területén: a Szentszék és Magyarország az, amely között nem lehetne ilyen felfogáskülönbség. Hol van még egy ország, ahol felekezeti előli árói címen a legmagasabb közjogi jogosítványok adományoztatnak? Hol van még egy ország, ahol felsőházi tagságot lehet kapni felekezeti jelleg alapjául En nem azt mondom, hogy e tradicionális felépítése a magyar közjogi berendezkedésnek hibás, én azt mondom, hogy mivel ezek mind támaszai voltak a nemzeti jellegnek és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. , , '. illése 1929 május 15-én, szerdán. 295 erősségei vészteljes időben a nemzeti akaratnak, ezt a magyar egyházi jogot fenn kell tartani, de azt az intelmet is meg kell látni, hogy nem lehet odáig menni, hogy pártszenvedély és pártpolitikai keretek közé szoríttassék a világmegváltó keresztényi gondolat. Ez a hiba uraim. (Haller István: Mikor volt a katholicizmus egy pártban? Itt is ülnek katholikusok, ott is ülnek katholikusok. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Gál Jenő: T. Képviselőház ! Bocsássanak meg nekem, de egész más az, amikor mi itt a logikának és az ismereteknek tárházával felfegyverkezve folytatjuk ezeket az elméleti vitákat, amelyek leszűrődéséből a magunk politikai konzekvenciáit levonjuk, és más az, ha Haller t képviselőtársam a piac-téren feláll és azt hirdeti, hogy ő a keresztény szimbolikus erő és azt hirdeti, hogy az ő politikai hitvallása egy a keresztény felfogással. (Haller István: Ilyet sohasem hirdettem!) Tessék Bessenyey Zénót megkérdezni. (Haller István: Majd beszélünk róla!) önnek t. képviselőtársam jogában áll ezt hirdetni, én, aki tisztelem a szólásszabadságot és avéleményszabadságot, mondom ezt, de kötelességem annak a veszedelmére rámutatni, hogy a tömegek nem tudják azt a megkülönböztetést tenni, mit jelent a keresztény szellem politikai értelemben^ és amit jelent a keresztény szellem a hitéleti értelemben. Politikai értelemben azt jelenti, hogy ellenség a többivel szemben, nincs meg benne a keresztény szeretet törvénye, amelyet ön hirdet. (Haller István: Hozzon egyszer már egyet! Kértem! Adósok maradnak öt esztendő óta vele! Egyszer már lássunk valamit! A blöffök helyett egyszer már tényeket szeretnénk látni!) . Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: T. képviselőtársam, önnek azzal is meg kell elégednie, ha annyit konstatálunk, hogy ön hirdetője annak a gondolatnak, hogy a keresztény jelleg mint külön politikai megkülönböztetés helyén van. (Haller István: Helyén van!) Ennélfogva, mivel ezzel állunk egymással szemben, én nem is keresem azokat a közhelyeket, amelyeket ön fogyatékos képzettségű tömegek előtt elmond. Ehhez is joga van. A szabad agitációbak vagyok a híve. Nekünk oda kellene ' mennünk és felvilágosítanunk az ellenkezőről, és ha valami hiivatottsásra van ^ azoknak, akik az ellenkező végletet hirdetik és hirdetik azt az igazi demokráciát, amely mentes minden felekezeti megkülönböztetéstől, akkor el fogunk menni és mes; fogjuk látni, hogy a titkos választójog mellett mit fog a nép szólani. (Haller István: Én ezt követelem, hogy lássuk!) Meg fogjuk látni, hogy vájjon ebben lesz-e a meggyőző erő, vagy pedig abban, amit önök hirdetnek. (Haller István: Hamarább követeltem ezt ebben a Háziban, mint ön! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Láng János: Az baj, ha 95% keresztény megnyilatkozik? Mi fbujjunk a föld alá? — Zaj.) Gál Jenő: Nem baj, osak hordják a lelkükben a szeretetet. De, akik úgy hirdetik a maguk pártjának cégére gyanánt, (hogv ők a keresztény jelleget hordják.'.. (Zaj balfelöl. — Láng János : Ez nem cégér, hanem életprogramul! Cégére a zsidó kocsmárosnak van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! — Kérem, képviselő úr. méltóztassék a szemben álló pártok megítélésénél a tárgyilagosság 'keretén^ belül maradni. (Ügy van! jobb felöl. — Viczián István: Mi is kereszténypárt vagyunk!) Gál Jenő: Én, t. Képviselőház, amint han43