Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-293

294 'Az országgyűlés képviselőházának és nagyszerűnek lennie. Az az overtür, amely megnyilatkozik egy olasz vagy lengyel barátság felépítésében, nem elegendő; garanciák szerzendők arra, hogy ezt nem veszik rossz néven, mert látják békés és komoly szándékunkat, látják, hogy nem az elégedetlenség szítása, hanem a harmonikus együttműködés az, amely bennünket áthat. r Nem végződik a Nyugat a szomszédságban és higyje meg a t. Ház, nem közhely, amikor azt mondom, hogy Magyarország külpolitikai ereje azon nyugodott a nagy államalkotó király bölcs uralkodása idején, hogy az akkor a kultúrát egyedül hordozó kereszténységet nem Keleten kereste, pedig ott is megvolt a nagy keresztény egyház; átvehette volna Szent István a keleti egyházat éppúgy, mint a nyugatit és a nyugatit választotta helyes érzékkel azért, mert Magyarország geográfiai elhelyezkedése és Magyarország jövendője egy nyugati kultúrától átitatott eszmekörben lehetsége csupán. Amikor ezt a történelmi evei itt felidézem, meg kell mondanom, hogy párhuzamosan több volna a teendő a Nyugat felé való nagy szimpátiák felkelése terén. Nem szabad azt mondani, hogy a külpolitika «ne nyúlj hozzám». Higyjék el mélyen t. uraim, hogy a ballplatzi hibák azért követtettek el, mert nem volt szabad gondolat, szó és nyíltság, amely megmondhatta volna a hibákat, mert féltették a nagyhatalmi állást. Magyarországot nem szabad félteni a nyilt kritikától és a t. kormány is érezze át, hogy amikor erről a helyről itt valaki beszél, felelősségérzettel és felelőssége iudatában beszél, ha kijelenti, hogy nem elegendő az, ami történt és ezért többet kíván. Mert csak emlékezzenek vissza, másfél évvel ezelőtt, amikor a francia—angol flottaegyezmény nyugtalanította a kedélyeket, amikor egy világáramlat új megindulásától féltek, akkor kiderült, hosry eza francia és angol együttesség és érzés olyan mély, olyan erős, hogy ezt az erőt nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni és számolni kell azzal, hogy a francia és angol együttesség gazdasági és politikai vonatkozásban olyan faktor, amelyhez úgy kell közeledni, hogy mindenki lássa, hogy Magyarország közeledése szerény, de büszke és önérzetes. Nem szabad, hogy az ellentétek szításának helye legyen, nem szabad, hogy az utódállamok részéről félremagyarázzák a mi magatartásunkat, úgy tűntethessenek fel bennünket, mint nyugtalan elemet, mint ahogyan a franciákat tűntették fel évtizedeken keresztül, akik a reváns gondolatától áthatottan vitték ' politikájukat. Nézzék meg, milyen nyiltan beszélnek Briand és Stresemann a közeledésről, '. amelyben benne van az Elzasz-Lotharingiáról való lemondás gondolata. Stresemann ezt nem szegyeli és keresi a lehetőségeket egy jobb jövő felépítésére, amely nemzedékek szenvedését teszi jóvá. Es ha ez így van, akkor a stresemanni gondolatba könnyű beleilleszteni a magyar gondolatot ús-y, hogy ne fájjon senkinek, hogy mi büszkén hirdetjük az olasz és lengyel barátságot és vágyakozunk arra, hogy a többiek utánozzák ezt és^ keressék a magyar nemzetnek barátságát azért, mert garanciája Európa békéjének. T. Képviselőház! Nézzék meg azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a német kamarában soha el nem mulaszt a külügyminiszter, aki hangoztatja a franciákkal való őszinte kibékülés gondolatát és a mellett mondja, hogy revíziót kér a lengyelekkel szemben. Semmi közünk ehhez, de ne láttassunk olyanoknak, akik izgágaságot mutatnak e német felfogással szemben. A németek majd elintézik a lengyelekkel a maguk ügyét, de ne engedjük meg, hogy el293. ülése 1929 május 15-én, szerdán. homályosíttassék a tiszta magyar—lengyel barátságnak gondolata, amely nem zavarja a német—lengyel kérdés rendezését. így néz ki az a szükségesség, amely a magvar nemzet jövője érdekében e^y okos és nyilt körültekintő, egész Európára kiterjedő, szövetséges társakat, barátokat kereső Magyarországot mutasson meg a népeknek. A Palmerston-akció akikor kezdődött Magyarország és Kossuth érdekében, amikor népszerűvé vált- a magyar kérdés. A magyar kérdés rokonszenvessé tétele és népszerűsítése oly külpolitikai gondolat, amely nem a követség és a nagykövetség fogadó estélyein nyer elintézést, hanem abban a kapcsolatban, amelyet a német kereskedelmi utazó Magyarországon érez és a magyar borügynök érez Angliában vagy Svájcban. Az az összeköttetés helyes, amely a békés termelő erőket kitanítja a nemzetek egymásrautaltságára és felépít oly közösséget, amelynél a politika, a külpolitika csak eszköze egy gazdasági egészségnek. Tanuljuk ínég, hogy ne az legyen a további szózat, hogy más kárán tanulj a bölcs, más kárán okul a magyar, én azt a szállóigét szeretném megteremteni, hogy a más szerencséjén tanuljon végre a magyar. Lássa be, hogy azok a szerencsés alakulások, amelyek gazdasági fellendülésre vezetnek, amelyek a prosperitás elérését mutatják és amelyek egy fenyegető rémnek gazdaságig erővel állnak ellen és amelyek kapcsolatot létesítenek egy európai kulturális felfogástól távol álló teljesen idegen vad hullámzású diktatórius berendezésű Oroszországgal szemben, de a kulturális felkészültségű gazdaságos erők oly felépítését mutatják, ameyl elfogadja a német és angol áruért az arany rubebelt, s egyúttal építi azt a közös frontot, amely a polgári hegemóniának és a munka birodalmának, az egymásrautalt nemzetek polgári és kispolgári világának azt a fennkölt szellemét árulja el, amely egyedül garanciája annak, hogy Európában többé felfordulás ne lehessen, és ne legyen, mert művelt nemzeteknek egymásba fogott karja

; ereje, tudása, fizikai és szellemi képessége áll közös vétóként oda,^ hogy hordák itt többé gonoszul és hiványul az állami rendet ne zavarják. (Tetszés a baloldalon.) T. Képviselőház! Higyjék el, hogy az ilyen kritika, az ily bírálat és meglátás csak arra való, hogy szakítsunk régi elavult oly módszerekkel, amelyek a népekkel való kormányzást a népek nélkül intézték el. Egy parlamentáris életerő az a buzogó erő, amely a fajiság és a kultúra gondolatán keresztül is egy társadalmi egységet tart szem előtt és nem nézi a származást, hanem nézi a nemzethűséget. Az ebből a talajból fakadó erősségek azok, amelyeket nemzeti erőként ünnepelhet a világ, nem a múlt időknek azok a sötét maradványai, amelyek kedvenc szólamokként kiállították azt a bizonyítványt, hogy csak privilegizált hazaszeretet van. Es amit Meskó Zoltán t. barátom elmondott a magyar nép dicsőségére, higyjék el, hogy e külső jelenségekben sok belső erő húzódik meg és az, amit nemzeti géniusznak neveznek, ha él is a lelkekben,^ annak a kikivánkozása azonban csak egy egységes nagy társadalmi evolúcióban lehetséges. Nagy felelősség van azokon, akik lerántják a pártélet sarába azokat a magasztos gondolatokat, amelyek a társadalmak megmentésére és egy ilyen megmentett világnak létrehozására késztették a gondolkodókat, akik nagy prófétáiként jelentek meg a szenvedő emberiségnek. És ha itt a háború utáni történelmünket vizsgáljuk, lehetetlen rá nem eszmélnünk arra, hogy itt a hibák hibái, tömeghibák követtettek el magában az uralkodó kormány-