Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

'Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május 14-én, kedden. 283 nak, amelyet fölhasználnak vetőmagnak. De ami a piacra, különösen ami exportra kerül a nagy világpiacra, az csak a Manitoba III. Azt pedig már merem állítani, hogy a Manitoba III-mal úgy a régi tiszavidéki búza, mint a magyar nemesített búzának számtalan családja kiállja a versenyt, úgy a sikérminőség, mint a sikérmennyiség tekintetében. Tessék inkább azt megírni, hogy a Manitoba-búzával szemben éppen az angolok panaszkodnak legújabban, hogy a kanadai búzának minősége csökkent s protein-tartalma erősen visszafejlődött. Bizonyos agitáció érvényesült itt, sajnos, néhány éven keresztül a magyar búzanemesítőkkel szemben. Bizonyos oldalról azzal vádolták a búzanemesítést, hogy ez csak többtermelésre szorítkozik és csak többletet tud elérni a termelés tekintetében. Ezzela tendenciózus felfogással szemben már megállapították, a lisztkísérletiállomás s az Eszterházy-féle kísérletiállomás kimutatta már azt, hogy a Manitoba III-mal szemben ezek az egyes Székács-féle, Eszterházy-féle és Hatvany-féle búzeféleségek kiállják a versenyt, s ezekben a sikérminőség és sikérmennyiség ugyanolyan, mint a régi tiszavidéki búzában és ugyanolyan, mint a Manitoba III.-ban. En tehát itt a törvényhozás színe előtt jelentem ki, — s azt hiszem, a törvényhozók nagy többsége nekem igazat ad ebben a tekintetben — hogy azok a búzanemesítők, akik, mint Grabner Emil, Székács Elemér, Kovácsics Károly, Baross László és mások, akik csendes építőmunkát végeztek az ország érdekében a búzanemesítéssel, megérdemlik, hogy az egész ország, nemcsak a mezőgazdaság, kalapot emeljen előttük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bizonyos megnyugvással kell szemlélni a magyar gazdatársadalom autonóm megmozdulását is. ISrtein ez alatt, hogy a tiszavidéki gazdák fölléptek és bizonyos autonóm megmozdulással azt követelik, hogy zárolt területet létesítsen a kormány a Tiszántúl, illetve a Tisza vidékén a tiszavidéki búza márkája érdekében. Pszihikai okokból örvendetesnek találom ezt a mozgalmat, bár nem értek vele egyet, minthogy nem tartom kivihetőnek. Mert hiszen, lm zárolt területet létesítünk, akkor abba az ország legnagyobb részét be kellene venni, és a fejérmegyei búza részére, amely kétségtelenül versenyez a tiszavidéki búzával, (Ügy van! a jobboldalon.) külön területet kellene kijelölni. Másrészt nem lehet egy bizonyos terület termését felemelye devalválni árában a többi magyar búzát, úgyhogy azt sem a belföldön, sem a külföldi piacon megfelelően értékesíteni ne lehessen. Nagyon helyeslem azonban a tiszavidéki gazdák mozgalmát^ abban a tekintetben, hogy ők iparkodnak a márkázást szorgalmazni, mert hiszen azt meg lehet csinálni, hogyha ők önsegély alapján is hozzájárulnak ahhoz^ hogy szövetkezeti gabonaraktárak létesüljenek, amelyekkel együttműködhetnek a magyar malmok is és a tisztességes kereskedelem is, hogy bizonyos területen kapjon márkát a magyar búza. . A rendes költségvetésben nem látom nyomát annak, hogy a termelés fejlesztésének az az akciója,^ amelyet a^ földmívelésügyi miniszter úr két éve megindított, helyet találna. Remélem, hogyha hasznos beruházások lesznek, erre is mód nyílik, mert félek attól, hogyha ez a versenytermelési akció, amely éppen arra irányul, hogy az amerikai versennyel^ szemben felvértezze a magyar mezőgazdaságot, megszakad, ennek súlyos következményei lennének. A termelés fejlesztése során még egy kérIdést kell kiemelnem, amely éppen olyan fontos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. 3X a termelés fellendítése körül, mint a másik, értem a gazdasági szakismeretek fejlesztését. Ak> kor, amikor imponálóan sokat költünk kiváló kultuszminiszterünknek nagy koncepciójú politikája folytán az egyetemi és általános műveltség fejlesztésére, nem látom a gazdasági szakoktatás továbbfejlesztését. Es itt nem a felsőbb oktatásra helyezem a súlyt hanem a kisgazdák nagy tömegeinek gazdasági szakoktatására. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) És amilyen hálával emlékezem meg a kultuszminiszter úrról azért, hogy az elemi és a népoktatás keretébe a gazdasági alapismereteket beviszi, viszont más oldalról hangsúlyoznom kell, hogy nem elégséges csak a gazdasági alapismereteiket tanítani, hanem a szakismereteikre kell tanítani a fiatal gazdákat, (Élénk helyeslés.) ez pedig csak a téli gazdasági szákiskolák útján lehetséges. Mindaddig, amíg járásonként legalább egy téli gazdasági iskola nem iparkodik a kisebb gazdák fiait d, versenytermelésbé bevonni, addig a mezőgazdasági versenytermeiésíbe való bekapcsolódásra nem is számíthatunk. De felhívom a törvényhozás figyelmét egy másik körülményre is és ez az, hogy Magyarországon a mezőgazdasági kultúra vezetőinek jövőjéről még mindig nincsen kellő gondoskodás. Háborút tisztek nélkül megvívni nem lehet. A «battaglia del grano» Olaszországból kiindulva végigmegy egész Európán. A jelenlegi francia földmívelésügyi miniszter éppen a napokban hirdette ki azt. A battaglia del granot Magyarországon sem lehlet annak tisztjei, a gazdatisztek nélkül megvívni. A magyar gazdatiszti társadalom, amely a magyar középosztálynak egyik legértékesebb része, (Ügy van! Ügy van!) egyik napról a másikra él és nem tudiia, hogy melyik nap törik le és mikor kerül családjával együtt nyomorba. Amint a mezőgazdasági munkások biztosításáról gondoskodni kell és ezt sürgetjük itt mindannyian, úgy gondoskodnunk kell a gazdatisztek jövőjéről is. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok, t. Ház, most eseteiket elmondani, hogy kiváló gazdatisztek család jiaikkal Irtilyen helyzetibe jutottak rövid időn belül. Mindenesetre sürgetnünk kell a gazdatisztek nyugdíjintézményének létesítését. (Élénk helyeslés.) Ezt a művelt osztályt, amely az országnak a kenyeret termeli, amely a forradalmak idején is dolgozott és építő munkát végzett és amely áldozatok árán is kitartott a nemzeti gondolat mellett, ezt a művelt osztályt, amelyre éppen az említett körülményeknél fogva nagy szükség van, támogatnunk és jövőjéről gondoskodnunk kell. Meg vagyok arról győző'dve — és úgy is vagyak értesülve, — hogy a földmívelésügyi miniszter úr az erre vonatkozó törvénytervezetet már elkészítette, a gazdatiszti társadalommal teljesen együttérez, és csak törvényhozás szorgalmazására volna < szükség, hogy ez a törvénytervezet törvényjavaslat formái ában a Ház elé kerüljön. (Simon András: Minél előbb!) Éppen azért a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): «Utasítsa a Ház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a gazdatiszti törvény reviziójáról és különösen a gazdatisztek nyugdíjáról szóló törvényjavaslatot mielőbb terjessze a törvényhozás elé.» (Élénk helyeslés.) Nagy nemzeti érdek az, hogy ez a javaslat minél előbb a Ház elé kerüljön, hogy ily módon a magyar mezőgazdasági termelés teljes felkészültséggel és fegyverzettel haladhasson előre a győzelem felé. (Helyeslés.) T. Ház! Áttérve röviden a külkereskedelmi 41