Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

284 Az~ országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május lé-én, kedden. alakulásra, meg kell állapítanom, hogy mezőgazdasági exportunk jobban fejlődnék, ha olcsóbban tudnánk termelni. Sajnos, máris bekövetkezett — az olcsóbb termelés kérdésétől eltekintve — az, hogy mezőgazdasági cikkeink jó része a békeparitás alá esett, ugyanakkor azonban a gazdálkodáshoz -szükséges iparcikkek a békeparitás fölött állanak. (Ügy van! jobbfelöl.) E mellett az árdifferencia mellett a mezőgazdaság rentabilitását nem lehet sokáig fenntartani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Csak néhány adatra kívánok rámutatni a statisztikai hivatal kimutatása szerint. Ha összehasonlítom az 1913. esztendőt és azt 100-nak veszem, a múlt év végén a búza ára 93-ra esett, a sertésé 84—97-re, a vágómarháé 79—86-ra, a tehéné 85-re, a juhé 72-re. Csak két cikkben van egy kis emelkedés: a rozsnál 107 és a borjúnál 112. Ezzel szemben a gazdálkodáshoz szükséges Összes cikkek áralakulása a békeparitás felett mozog. így à takarmányfélék 152—232, a férfiruha 110, a fehérnemű 120-322, a cipő 152, a szén 166, a szappan 147, a cukor 117. Legfeltűnőbb, hogy míg a búza ára békeparitáson alul van, azaz 93, addig a liszt a kereskedelemben 100—102 és a kenyér már 123—136. (Felkiáltások jobbfelől: Elég baj!) Ami mezőgazdasági kivitelünket illeti, ha az 1926. évet vesszük irányadóul, amikor a kivitel a legnagyobb volt, az az 870 millió pengő, akkor a következő cikkeknél látunk visszaesést: búza 135 millió pengőről 88 millió pengőre, vágómarha- és igásállat-export 94 millióról 81 millióra, rozs 50 millióról 34 millióra, tojás 30 millióról 16 millióra, gyapjú 18 millióról 16 millióra, tengeri 25 millióról 13 millióra, húsfélék 24 millióról 12 millióra, árpa 12 millióról 9 millióra, disznózsír és szalonna 33 millióról 9 millióra esett. (Mozgás jobbfelől.) Ezzel szemben emelkedett a liszt 81 millióról 90 millióra, a toll 16 millióról 21 millióra, a nyersdohány 2 millióról 13 mii lóra, a friss gyümölcs 6 millióról 12 millióra és a bor 3 millióról 10 millióra. Mezőgazdasági kivitelünk a 21 fŐcikk ben még sem mutat olyan nagy eltolódást az iparral szemben, hogy az ipar túlsúlyáról lehetne beszélni, mert a 60%-ban még mindig csak 11% az ipar részesedése, nem szabad azonban szem elől téveszteni, t. Ház, hogy az utóbbi időkben a mezőgazdaság éppen a gyáripar érdekében igen nagy áldozatokat hozott. (Úgy van! jobbfelől és a középen.) Kétségtelenül helyeslem a gazdasági miniszter úrnak a márkázásra és különösen a tarifapolitikára vonatkozó programmját. ha azonban nézzük külkereskedelmünk alakulását egyes országokkal szemben, akkor magától kínálkozik az az út, amelyet a vámpolitikában követnünk kell. A lezajlott 3 esztendő alatt behozatalunk minden állam irányából erősödött, de legerősebben emelkedett importunk Németország felől, amely már a mi kivitelünk háromszorosát hozza be ebbe a csonka országba. Az 1926. évet véve megint alapul, az egyes országok importja a három év előtti helyzettel szemben, a múlt év végéig így alakult: Ausztria importja 188 millió pengőről 193 millió pengőre emelkedett, Csehországé 223 millióról 270 millióra. Romániáé 11 millióról 92 millióra, Jugoszláviáé 33 millióról 58 millióra, Olaszországé 44 millióról 47 millióra; legerősebben Németországé: 157 millióról 231 millióra. Ezzel szemben kivitelünk, Romániát és Jugoszláviát kivéve, minden irániban csökkent, és pedig: Ausztria felé 319 millióról 278 millióra. Csehszlovákiába 173 millióról 145 millióra, Olaszország felé 58 millióról 28 millióra és Németország felé 112 millióról 95 millióra csökkent. Nem tudom, nem volna-e célszerű itt már arra gondolni, hogy a magyar kormány keresse a reciprocitás útjait, amely alapon talán kereskedelmi mérlegünk fokozottabb javulását elérhetjük. De hozzáteszem tárgyilagosan és ezt nem szabad felejtenünk, hogy külkereskedelmi mérlegünk éppen a folyó évben lényeges emelkedést mutat. Az év első hónapjaiban fele annyi a deficit, mint amennyi a múlt év hasonló hónapjaiban volt és viszont kivitelünk emelkedett éppen olyan időszakban, amikor a legerősebb európai államok, Csehszlovákia és Franciaország külkereskedelmi mérlege passzív volt. Ez kétségtelenül reménnyel töltheti el az ország közgazdasági közvéleményét. A túlsó oldalról azt a szemrehányást tették a közgazdasági miniszter felé, hogy az ő programra ja megkésett, mert azt, ami tíz év alatt mulasztás történt, nem lehet egy év alatt helyrehozni. En ezt megfordítom, A nemzet életében voltak Mohik és Mohácsok, voltak idők, és volt olyan esztendő is, amikor több rombolás és mulasztás történt, mint máskor száz esztendő alatt- Most is olyan esztendőt élt át az ország, amelynek rombolásait nem tíz év alatt, hanem talán száz év alatt sem lehet helyrehozni. ) A részletekbe nem megyek bele, de kétségtelen, hogy közgazdasági politikánk fejlődést mutat és külkereskedelmi mérlegünk tekintetében is történtek üdvös kezdeményezések- Csak rá akarok mutatni a földtmívelésügyi miniszter úrnak a márkázásról szóló törvényére, amely egyike Eurólpában az első márkázási törvényeknek. A magyar vaj márkát kapott már és utat tört magának nemcsak Németországba, hanem Angliába is. A földmívelésügyi kormány előrelátását dicséri az, hogy kellő időben valósította meg a tejszövetkezeti ^ központot, amelynek révén az ország fejlődő állattenyésztése nyugodtan gondolhat a tejértékesítésre. Értékesítő szerveink a^ külföldi fogyasztók organizációival megtalálták az összeköttetést és nem szabad sohasem szem elől téveszteni, hogy amikor a piacok szerzéséről beszélünk ma már egész Európában a bevásárlók és a fogyasztók organ izál

va vannak és ezek az organizációk szívesebben lépnek összeköttetésbe hasonlói organizációkkal az export-országokban. Wolff képviselő úr a múlt ősszel szép felhívást intézett a falu képviselőihez, hogy a főváros és a falvak fogjanak össze. Én megnyugtatom a képviselő urat, hogy ebbeji a tekintetben teljes megértéssel találkozik. Olyan nehéz időket él az ország, amikor nem a széthúzást kell birdetni. hanem ellenkezőleg az ellentétek, a nehézségek elsimítását. t illetőleg megoldását és a válaszfalak ledöntését. Én csak azt kérem, hogy ami eddig, nem mondom, hogy szándékosan a főváros részéről a falu termelésével szemben történt, a jövőben ne történjék meg. Tudniillik, amikor van nálunk jó burgonya, jó gyümölcs, jó zsír, a főváros ne adjon segítséget, hitelt olyan szerveknek, amelyek argentínai zsírt és lengyel burgonyát hoznak be. (Űgv van! Úgy van!) És én meg vagyok róla győződve, hogy a magyar főváros és a magyar falu szíve rövidesen összeforr. Visszatekintve az elhangzottakra, én csak egyre akarok még rámutatni. Magyarország gazdasági életébe egy reménysugár lövelődött éppen Amerika felől. Amerikában a túlhajtott gépgazdálkodás kipusztítja a vágó-, a tenyész-, az

# igásállatokat, Németországban az idén már alig jelent-