Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

280 'Az országgyűlés képviselőházának francia kormányférfiú, hogy ő is tudja, hogy az Európai Egyesült Államok politikailag egy utópia, mert hagyományok, történelem, nyelv és szokások választanak el bennünket, de nem lát alapvető akadályt abban a tekintetben, hogy gazdaságilag létrejöjjenek az Európai Egyesült f Államok. Figyelmezteti az összes európai államokat beszédében arra, hogyha nem organizálják meg magukat, akikor nem tudnak védekezni az amerikai export versenyé­vel szemben. Magyarország külkereskedelmi mérlegének deficitje a múlt évben 370 millió pengő volt. Nagyon sok vigasztaló momentumot talál az ember, ha ezt a mérleget vizsgálja. Kétségte­lenül igaza van a közgazdasági miniszter úr­nak abban, hogy amikor azt látjuk, hogy gé­pekiben, hogy ipari nyersanyagban történi 1 ' behozatal és nem kész gyártmányokban emel­kedik az import, ez egészséges fejlődés. Mát; oldalról azonban nem szabad elfelejtenünk, nem szabad elbizakodnunk abban, hogy Euró­pának valamennyi államában úgyszólván pasz­szív a kereskedelmi mérleg. Franciaország és az olyan államok, amelyek nagy turista forga­lomimal rendelkeznek, azoki még könnyebben beletörődhetnek abba, hogy külkereskedelmi mérlegük deficites. Franciaországban maguk az amerikai turisták évente 10 milliárd frankot hagynak a francia fürdőhelyeken. Nálunk azonban a turista forgalom nem olyan, amely ellensúlyozná kereskedelmi mérlegünket. Min­denesetre vigasztaló momentum^ hogy piáir hónap óta, éppen a mostani hónapokban, na­gyon jelentékeny javulás mutatkozik kereske­delmi mérlegünkben. Míg a múlt évben volt néhány ország, amelyben Európában passzív kereskedelmi mérleget tüntettek fel és azok éppen Franiciaország és Csehország voltak, addig a mostani első negyedévben, amilyen mértékig zuhant Franciaország külkereske­delmi mérlege és ment át a deficitbe Csehor­szág külkereskedelmi mérlege is, éppen olyan arányban javult Magyarország külkereske­delmi mérlege. Nem tudom, melyik nap ismétli meg Benes cseh külügyminiszter eszmefuttatását, hogy Közép-Európa gazdasági talpraállítására a dunai államok gazdasági szövetségére van szükség, de az kétségtelen, hogy Loucheur fran­cia miniszternek és Benes cseh miniszternek is tisztában kell lennie azzal, hogy mielőtt az európai államok, vagy akár a dunai államok ilyen gazdasági szövetkezés megalkotására le­ülnek, olyan atmoszférát kell teremteni az euró­pai államok között, amely a teljes kibékülést jelenti. Ez a teljes lelki kibékülés pedig nem jöhet létre másként, mint a versaillesi és a trianoni szerződés reviziójával. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Opti­mista vagyok a tekintetben, hogy az európai gazdasági helyzet hovatovább odaszorítja a trianoni reviziót a Népszövetség napirendjére. Mussolini, Olaszország miniszterelnöke volt az első felelős államférfiú, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) aki parlamenjében nyiltan állást foglalt a trianoni szerződés sért­hetetlenségével szemben. (Éljenzés.) Es ha vol­tak is Magyarországon olyanok, akik világ­nézeti szempontból tartózkodók voltak vele szemben, abban a pillanatban, amikor az olasz nemzet vezére nyiltan odaáll a trianoni szerző­dés reviziója mellé, minden magyar embernek csak szeretettel, hálával és tisztelettel kell róla megemlékeznie. (Ügy van! Ügy van! a kö­zépen.) A közhit szerint a francia hivatalos állás­292. ülése 1929 május 14-én, kedden. pont a legfőbb akadálya a revizió napirendre tűzésének. Nagy hiba volna azonban azt hinni, hogy a francia politikusok között nincsenek barátaink, akik szívesen látnák Trianon reví­zióját. Nem szólok a kitűnő Berger abbéról, a. francia parlament legkiválóbb papszónokarol, aki múlt évben Bordeauxban a magyar követ jelenlétében ezrek részvételével rendezett tün­tetést Magyarország mellett. Legyen szabad utalnom egy másik körülményre, amely a fran­cia politikusokat is gondolkodóba ejtheti. Ez az Anschluss kérdése Ausztria és Né­metország között. (Halljuk! Halljuk!) Volt al­kalmam francia politikusokkal beszélni erről a kérdésről és ezek a politikusok beismerték azt, hogy abban a pillanatban, amikor Anschluss­ról van szó, nem lehet francia érdek elzárkózni a versaillesi, trianoni és saint germainei szer­ződések reviziója elől. A kérdés nagyon egy­szerű. Ha a franciáknak sikerül a. trianoni szerződés revízióját kitolni addig, amíg az An­schluss bekövetkezik, akkor kétségtelen, hogy Németország, a nagy német birodalom kétszáz községgel nagyobb lesz, mintha a trianoni re­vizió előbb következik be, mint az Anschluss. (Ügy van! a baloldalon.) Már pedig maguk a tárgyilagos franciák is elismerik azt, hogy az Anschluss előbb, vagy utóbb, de feltétlenül be fog következni. Mármost, ha Franciaország egyelőre — tegyük fel, hogy pár évig, vagy egy pár évtizedig — meg is tudja akadályozni az Anschlusst a maga államszövetségeseivel, de végtére ez mégis be fog következni és nem lehet francia érdek az, hogy a német birodalom meg kétszáz községgel szaporodjék éppen Magyar­ország rovására. A francia külügyminisztériumnak félhiva­talos lapja nagyon érdekes (Halljuk! a közé­pen.) fejtegetésekbe bocsátkozott annakidején, amikor Bethlen István miniszterelnök a sop­roni beszédet elmondta. (Halljuk! Halljuk!) A francia külpolitikának ez az orgánuma minden­kor a legélesebben elzárkózott mindenféle bé­keszerződés reviziója elől. Amikor a soproni beszéd elhangzott és a közvetlenül megelőző idő­ben, Loewe német birodalmi gyűlési elnök Bécs utcáin nyiltan hirdette, hogy Nyugat-Magyar­országhoz a nagy németségnek, a, néniét biro­dalomnak van jussa. (Jánossy Gábor: Majd abba mi is beleszólunk még!) A francia félhi­vatalos lap azt mondotta, hogy gróf Bethlen István nem is mondhatott mást soproni be­szédében, mint amit mondott. Ez az okos állam­férfiú, úgymond, eltalálta azt a hangot, ame­lyet alkalmaznia kell. Amilyen jogon Loewe beszélt arról, hogy Nyugat-Magyarország a németéket illeti, (Jánossy Gábor: Semmilyen jogon!) éppoly jogon beszél — mondja a fél­hivatalos, amelyet itt idézek — Bethlen István miniszterelnök arról, hogy a trianoni szerző; dést Nyugat-Magyarország miatt revizió alá kell venni. Jellemző különben, hogy ez a sajtó, a francia félhivatalos sajtó, most, .amikor az olasz külügyi államtitkár Budapesten volt, foglalkozott az olasz-magyar barátság kérdésé­vel nagyon mérsékelt és megértő hangon. El­ismeri, hogy gróf Bethlen István politikája I mentette meg Magyarországot és biztosította j annak talpraállítását, törte meg az elszige­teltséget, amelyből sikerült Magyarországnak kijönnie és ez a kormány tette lehetővé azt, hogy épp az olasz barátság révén ma már Ma­gyarország i"s helyet talál abban a koneern­ben, amely befolyást gyakorol Közép-Európa sorsára. Megnyugvásai magyarázza az olasz­* magyar barátság újabb megnyilvánulását, — itt jön a legfontosabb rész ~ olyan akciót ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom