Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
"Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május 14-én, ' kedden. 279 ban, hol Marasesztiben tartanak. Ezek az ünnepek úgy tűnnek fel előttem, mint az aggodalmában kiáltozó gyermek kiabálásai, aki félelmét úgy akarja elűzni, hogy kiáltozik. Európa mai helyzetében körülöttünk levő államok sem vonhatják ki magukat az alól az aggodalom alól, hogy Euróna mai megosztása tarthatatlan. (Ügy van! a jobboldalon.) Azok a tárgyalások, amelyek Párizsban folynak a nemetekkel a reparáció végleges megállapítása érdekeben, csak bevezető folyamata egy felismerésnek, amelyre lassanként Európa államainak minden komoly gazdaságpolitikusa rájön, hogy t. i. a háború és az azt követő párizsi békeszerződések sem szolgálták Éurópa / gazdasági konszolidációját, hanem szembeállították az elszegényedő Európát az egyre erősödő és gazdagodó Amerikával. (Úgy van! a jobboldalon.) Eá fognak jönni az európai gazdaságpolitikusok, hogy az európai államok ez ellen a túlsúlyra törekvés és mind nagyob térihódítás ellen csak a gazdasági együttműködés révén tudnak boldogulni. A német jóvátétel nemcsak a német gazdasági élet teherbírását tette súlyos próbára, hanem gazdasági Válságba sodorta majdnem az összes ententeálliamokat is. Amikor Anglia a háborút megindította és még inkább a békeszerződéses tárgyalásoknál valószínűleg arra gondolt, hogy sikerült megszabadulnia egy versenytársától, a nagy német gazdasági élettől. Ma azonban már rájjöttek az angol gazdaságpolitikusok arra, hoery az anyagban és áruiban való repar'áció-szállítás nemcsak Német országot sebezte meg, hanem megsebezte erősen a világnak a háború előtt első gazdasági hatalmait Angliát is. (Ügy van! a jobboldalon.) Valahányszor egy szenes vonat megy át a német határon, valahányszor a néimet gyáripiar termékeit viszik Franciaországiba,, Belgiumba, Angliába és más helyekre, mindannyiszor a német gyáripar, a német széntermelés nyer újabb és újabb piacokat és ugyanakkor veszít piacaiból az angol gazdasági élet. Minél több jóvátételt fizet ki Németország, annál inkább fellép az a komor aggodalom, hogy Anglia gazdasági élete bájban van. Méltóztassék megfigyelni: a német széntermelés a Ruhr-vidéken és mindenütt teljes erővel dolgozik, ugyanakkor azonban az angol szénbányászatiban több százezer munkanélküli van és az angol gyáriparban és bányászatban másfélmillióra rug a munkanélküliek száma. A német ipari jóvátétel révén hasonló sors érte a különböző államok budgetjét is. A német budget kénytelen a maga hadikiadásait a legminimálisabbra szorítani, de r ugyanakkor nagyobb összegeket^ tud kulturális, gazdasági és szociális fejlődésére fordítani. Ezzel szemben az entente-hatalmak, Franciaországtól kezdve egészen Csehországig, mind több és több kiadást fordítanak hadicélokra és maga Anglia is növeli flottáját és gyarapítja hadiparkját. Amikor a háború véget ért, a világ aranykészletének nagyobb része, az összes jegybankokat számbavéve, már Amerikában volt: a jegybankokban körülbelül 9 milliárd dollárt tett ki az aranykészlet s ebből négy és fél milliárd dollár már Amerikában volt. Amerika a háborúval jó üzletet csinált, de a párizsi békeszerződések még jobban malmára hajtották a vizet, mert ezek a szerződések nyújtanak biztos alapot arra, hogy az európai államok egymást gazdaságilag mindinkább gyöngítik és Európa előbb-utóbb Amerika vazallusává Válik. Nem kisebb személy, mint Mellon, az amerikai pénzügyek vezető államférfia, az elnökválasztás alatt nagyon érdekes adatokkal mutatott rá arra, mennyire függ ma már Európa Amerikától. Azt mondotta (olvassa): «Ez a mi országunk» — az Egyesült-Államok — «a világ lakosságának alig 7% foglalja magában. A legutolsó évben már a világ kávétermelésének 48%-át, cinntermelésének 53%-át, nyersgummitermelésének 56%-át, cukortermelésének 21%-át, széntermelésének 36%-át, vastermelésének 42%-át, réztermelésének 47%-át és petróleumtermelésének 69%-át s a világ 30 millió automobiljából 29 milliót tart birtokában.» Ugyancsak pár hónapja mutatta ki az angol Board of Trade, hogy míg az európai külkereskedelem a háború előtti forgalomnak 86%-ára süllyedt a békeszerződések következtében, addig az Egyesült-Államok külforgalma a háború előttinek 150%-ára emelkedett.^ Európa a világ kereskedelmi forgalmának 68%-át mondhatta magáénak a háború előtt, most pedig csak 58% a részesedése; ezzel szemben az EgyesültÁllamok részesedése 11%-ról 18%-ra emelkedett. Hooverról, az új elnökről azt mondotta Mellon, hogy olyan rendkívüli tehetség az organizálás terén, aki megfelel azoknak a rendkívüli feladatoknak, amelyek rá várnak Amerika mai helyzetében. Már egyszer megmutatta^ mit tud a kereskedelmi minisztérium élén és én hozzá;teszem: megmutatta mit tud, amikor a háború alatt az entente élelmeződiktátora volt. Hogy hova fejlődik Amerika gazdasági túlsúlya a békeszerződések által előidézett helyzetben, azt el lehet képzelni, ha nézzük azt, hogy ma is már az egész világ pénzpiacára milyen óriási hatással vannak a newyorki börzének különböző eseményei, hogv a chicagói gabonatőzsde árai irányítják ma az egész^ világ gabonapiacát, hogy a gabonatermelés és általában a mezőgazdaság fejlődése terén milyen komoly válság fenyegeti az európai államokat és különösen a magyar mezőgazdaságot, arról később fogok beszélni; itt csak rá akarok mutatni arra, hogy a világháború ' és a párizsi békeszerződések következtében előállott helyzetben az európai államok gazdasági összefogásának szükségességét ma már nemcsak a központi hatalmak, vagy a semleges államok egyes gazdaságpolitikusai sürgetik, de a franciák között is nem kisebb emberek, mint Caillaux volt pénzügyminiszter és Loucheur mostani francia munkaügyi miniszter is. Caillaux egy április 15-iki cikkében, amely a Presse-ben is megjelent, a tervezett reparációs bankról azt írja, hogy az előbb-utóbb egész Európa bankja lesz. Azt mondja: a pénzügyi egység szerve közelebb vinne bennünket kétségkívül a valutaegységhez, amelyet már 1920-ban sürgettem és hovatovább gazdasági egységre vezetne, amely egyetlen mentőeszköznek látszik az európai civilizáció megmentésére. Loucheur, a francia munkaügyi miniszter a Népszövetség gazdasági szakértő bizottságának éppen a mostani ülésszakában nagyon érdekes* beszédet mondott, amelyben bizonyos kifakadással szól arról, hogy a Népszövetség által egybehívott világgazdasági konferenciának az a törekvése, hogy a védővámok mindenfelé szállíttassanak le, csődöt mondott. Mióta ez a világkonferencia elmúlt, nemhogy^ a vámok csökkentek volna, hanem ellenkezőleg, talán az egy Magyarországot kivéve, az összes államok — ezek soriáin pedig most ezekben a hetekben Amerika — erősen emelik a maguk védővámjait. Nyíltan kimondja Loucheur, hogy a nehézségek megoldása csak az európai egyesült államokban keresendő. Azt mondja ez a