Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
278 Az országgyűlés képviselőházának vakkal fogjuk ezt bebizonyítani tudni, nem frázisokkal, hanem kizárólag állami akaratunknak ezirányú tökéletes érvényesítésével, érvényesítésével azzal az egyetlen sorskisebbséggel szemben, amely ma is számottevő számban lakik a csonka ország határai között. A hazai német kisebbségre gondolok, amely évszázadok óta jóban-rosszban osztozott magyar testvéreivel, amely a harctereken hű katonákat és békében szorgalmas és becsületes állampolgárokat állított a magyar nemzeti eszme szolgálatába és amely nemzetiségi különállásának hirdetését mindig alárendelte a nagy magyar nemzeti eszme szolgálatának. Mi elmondhatjuk azt, hogy az összes kisebbségek között, amelyek, Európában vannak, a legállamhűbb kisebbség éppen a magyarországi német kisebbség. (Ügy van! a középen.) Örömmel akarom leszögezni azt, hogy a magyar kormány intézkedései ebből a szempontból a kellő és megkívánt magaslaton állanak és a hazai német kisebbség képviselői a kisebbségi kérdésnek Magyarországon történt jogi rendezését tökéletesen kielégítőnek tartják és hangoztatják, hogy ez a jogi rendezés a természetes fejlődés útján a gyakorlatban véglegesen keresztül is lesz vive. Mégis mire vezethető az vissza, hogy a nagy német közvélemény, különösen a nemzeti alapon álló és a már világnézeti alapon is Magyarországgal szimpatizáló rétegek éppen a kisebbségi kérdésekben gyakran barátságtalan hangot használnak Magyarországgal szemben. ( Jánossy Gábor: Pángermán izgatás!) En nem ezt mondanám. En ezt arra vezetném vissza, hogy Magyarországon egy egészen különálló kisebbségi mozgalomnak egy fajtájával állunk szemben, amelyet nem lehet összehasonlítani más német kisebbségi mozgalmakkal habár a német közvélemény az ' összehasonlítás alapjául ezeket a másutt található viszonyokat veszi. Tudniillik itt Csonka-Magyarországon nem az a helyzet, ami a szász földön van, vagy például a balti németeknél, hogy évszázadok óta fennálló, független és viruló német kultúrintézményeket kell fenntartani, hanem az itteni németség, amely német nemzeti öntudatára, vagy helyesen mondva nemzetiségi öntudatára csak a háború alatt ébredt, ezeket a kultúrintézményeket csak most fogja a semmiből felépíteni. Ez a felépítés lassan halad és ennek tempójába nyugszik bele csak nehezen a német közvéleménynek a kisebbségek iránt érdeklődő része. De ezeknek a mi német barátainknak mi csak azt mondhatjuk, hogy amennyire nem kötelessége Magyarországnak a németek helyett mesterségesen ilyen kultúrintézményeket felállítani, ezeket mintegy ráerőszakolni a német kisebbségekre, annyira kötelessége a magyar kormánynak a németségnek, hű német állampolgárainak tudatos életét barátsággal kísérni és neki minden szabadságot megadni arra nézve, hogy kultúrintézményeit kiépítse és hogy német intelligens vezetőréteget fejlesszen. A magyar államnak ez az állásfoglalása megfelel a kultúrautonómia gondolatának és evvel kell, hogy megelégedjenek a magyarságnak azok a német barátai, akik velünk szemben félreértésből most rosszindulatúak voltak. De a magyar közvélemény felé is óhajtok pár intő szót mondani. Aminek tudatára ébredt és aminek tudatában cselekszik a magyar kormány, az még nem ment át a maga egészében az egész magyar nemzet életébe és a magyar közvéleménynek egyes rétegei ellentétben állónak látják a nemzetiségek, a kisebbségek jogainak érvényesítését az állam292. ülése 1929 május 14-én, kedden. polgári hűséggel. Kül- és belföldi néaneteink nem a nagy állami akarat hiányosságát vetik a mi szemünkre, hanem a végrehajtó állami közegeknek vagy a társadalomnak túlsovén felfogásától származó egyes megnyilatkozásait. (Mozgás a jobboldalon.) Már pedig szerintem minden szolgabírónak, minden jegyzőnek, minden papnak és minden tanítónak tisztában kell avval lennie, hogy a magyar nemzetnek igazi hasznát nem az jelenti, ha egyes német gyermekeket elmagyarosít, ha elfeledteti velük anyanyelvüket, hanem az, ha az itt f élő németajkú magyar államnolgárok összességét a nemzethez ragaszkodó, hü és becsületes állampolgárokká neveli, akik a saját nemzetiségükhöz és saját nyelvükhöz tudatosan ragaszkodva, a magyar nyelvet és a magyar intézményéket szeretve, a nekik juttatott jogokért és megélhetésért hálából a magyar nemzet nagy céljait lelkesedéssel szolgálják. (Mozgás a jobboldalon.) Csak ez a tökéletes szabadság fogja meggyőzni nemcsak az állam kényszerítő eszközeivel, hanem a közvéleménynek, felfogásával szemben is a nem Magyarországon élő kisebbségeket arról a, komolyságról, amellyel mi vissza akarunk térni a régi szentistváni tradíciókhoz s arról az akaratról, hogy a régi szent-istváni szellemben testvérekként akarunk a többi nemzetiségekkel együtt élni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Csak ennek a bizonyossága, ennek valósága fogja megszerezni a most is a, magyarokkal együttérző felvidéki szászokon kívül a velünk most nem szimpatizáló erdélyi szászoknak és bánsági sváboknak a magyarokkal való együttműködését úgy jelenlegi hazájukban, mint a magyarság későbbi nagy céljainak érdekében. Jogot kérni mindig a gyengének feladata. Gyengék vagyunk az utódállamokban; jogot kérünk magunknak és testvéreinknek. De erősek vagyunk az igazságban, erősek vagyunk a saját államunkban és azért jogot adunk azoknak, akik felett hatalmunk van, hogy jogot adhassunk egykor azoknak is, akik velünk való egyesülés felé vágyakozni fognak. Szent István koronája területének jövője a magyar közvéleménv kezében van. Ha átérzi ezeket az igazságokat, ha úttörő lesz a, kisebbségi jogoknak nemcsak megformulázásában, hanem a gyakorlati életben való képviselésében is, akkor a magyar nemzet új lapot fordított új ezeréves történetében. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Ház! Olyan időket élünk, amikor az egy^ik oldalról a gazdasági és szociális téren egyaránt még mindig tornyosuló nehézségek, de a másik oldalon az eg-re javuló nemzeti asnirációs kilátások a nemzeti erők összefogását sürgetik. Az ország törvényhozásának elől kell járnia ebben & harmonikus együttműködésben és ha objektíve nézzük azt, hogy tíz év alatt a parlamenti atmoszféra sokat változott, talán nem tartozik már a teóriák világába, ha olyan óhajt bátorkodom kifejezésre juttatni, hogy vannak terrénumok, amelyek pártkülönbsésr nélkül lehet összeműködni. Ez az együttműködés megnyilvánulhat az ország gazdasági talpraállítása terén és ha szabad egy szót kiejtenem, talán lehet teljes egységre jutnunk egy nagy szent cél: Trianon revíziója érdekében. (Élénk éljenzés és taps.) Igen t % Ház! Ne tévesszenek meg bennünket azok a győzelmi ünnepek, amelyeket hol Prága-
