Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

'Az országgyűlés képviselőházának 2 dés revíziója meg, nem történik, nincs számunkra szabadság, (Jánossy Gábor: Ügy van!) nincs számunkra kiút és a mi mostani állami életünk nagy történelmi elgondolásban tulajdonképpen csak a jobb jövőre való előkészület. (Jánossy Gábor: Szörnyű, átmenet!) Az ország határainak és a szűk határok 'következtében sokszor kényszerítetten elfogadott kereskedelmi szerződések megváltoztatása volna az első feltétel ahhoz, hogy gazdasági viszonyainkban valamelyes megkönnyebbedés érezhető • legyen. Addig azonban viselnünk kell a szegénység, a kifosztottság nehéz keresztjét és bíznunk kell a keresztből kiáradó és a magyar kálvária végét jelentő feltámadásban. Jelenlegi állami életünk legfontosabb feladatának gazdasági vérkeringésünk meggyógyítása mellett a szociális kérdések megoldásában látom. A mai viszonyok mellett a nemzet létének biztonsága úgy kifelé, mint befelé a nemzet gazdasági erejétől és szervezetétől függ. A nemzet biztos jövőjét nem annyira a fegyveres hatalom, mint inkább a belső rend és a jól megalapozott gazdiasági viszonyok biztosítják. Minél nehezebbek valamely ország gazdasági viszonyai, annál inkább szükség van arra, hogy az arra rászorulók megfelelő szociális intézmények révén támogatásban részesíttessenek. A nagy nincstelenség, a nehéz gazdasági élet, a mindinkább növekvő munkanélküliség, a radikális szocializmus lélektani és intézményes előfeltételeit teremti meg azt a marxizmust, amely a nemzeti alapon álló munkásság lelkének igényeit semmiképpen sem tudja kielégíteni, amit a legjobban bizonyít a magyar revizió kérdésével kapcsolatban a munkásságnak élénk és dicséretre méltó megnyilvánulása. (Űgw van! Ügy van! a jobboldalon.) A gazdasági élet nehézségei révén keletkezett szociális bajok és feladatok intézményes megoldását látom ma az ország elsőrangú, primer érdekének. Csekély személyem részéről mindenkor a legnagyobb örömmel és készséggel üdvözöltem a kormányban a szociális irányban megnyilvánuló hajlamot és készséget. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar törvényhozásnak semmiképpen sem szabad elzárkóznia az egész világon átzúgó szociális eszmeáramlatoktól, hanem éppen az egyes társadalmi osztályok közt mutatkozó különbségek kikapcsolásával ezt a nemzetet egybe kell forrasztani, minden atomnyi magyar erőt szociális intézményekkel alá kell támasztani, hogy az ilyenmódon nyert gazdasági erőforrások azután az ország létéhez és fenntartásához hozzájárulhassanak. Éppen ezért, én a magam részéről a költségvetés tárgyalásakör egynéhány szociális szempontot kívánok főképpen tárgyalni. Mindannyian, akik a szociális elvek híveinek valljuk magunkat, nagyon jól tudjuk, hogy egy ország szociális törekvéseit a gazdasági élet és a termelő osztályok teherbíróképességével üontosan ki kell egyensúlyozni, mert egy félrebillent mérleg nemcsak hogy nagy áldozatok árán hozható csak rendbe, hanem a nagy és folytonos kilengések magát a mérleget tengelyében törhetik össze. Nagyon jól tudjuk, hogy egy olyan országban, amely nemcsak területének kétharmadát elveszítette, hanem a forradalmat, a megszállást és a megsanyargattatások egész özönét volt kénytelen elszenvedni, a szociális elveknek megvalósítása a legnagyobb körültekintést igényli. Vigyáznunk kell arra, nehogy úgy járjon az ország, mint Goethe bűvészinasa, aki képes volt ugyan a szellemeket felkelteni, de visszaparanKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. : , 92. ülése 1929 május 14-én, kedden. 267 csolni őket már nem volt ereje. Vigyáznunk kell arra is, nehogy a szociális jelszavakkal való politika sokszor olyan térre is átterjedjen, ahol a szociális jelszavak tulajdonképpen csak a szimpátia köntösét akarják magukra venni, végeredményben pedig nem szolgálják az arra rászorulók méltányos támogatását. A szociális iparpolitikának a nagy gyárak és a nagy vállalatok érdekei mellett elsősorban az ipari munkásság életstandardját kell vizsgálnia és az ebből levont következtetéseket kérlelhetetlenül végre kell hajtania. .. r A kultúrpolitika, amely a szociális jelszavakat is igénybe veszi és használja, a felsőbb tanintézetek alkotása és fejlesztése mellett, gondoljon arra is, hogy az ilyen módon nyert magasabb tudomány miként fog tudni az életben a tudás jogán elhelyezkedést találni. A mezőgazdasági szociálpolitikát és annak aktivitását körülbelül kétmillió ember szívszorongva várja ebben az országban és a törvényhozásnak okvetlen segítségükre kell sietni, mert keseredik ennek a kétmillió embernek a szájaíze és ne legyen igazuk azoknak, akik folyton azt hangoztatják, hogy nem történik az ő érdekükben semmi. Én szociális feladataink legnagyobb részét a háború utáni adottságokból próbálom levezetni és azt mondom, hogy igaza volt Ernszt ,'Sándlor igen t. képviselőtársunknak!, amidőín tavaly az állami feleslegekről beszélt,, s amikor az állam kötélességeit illetőleg, hogy t. i. mily módon kell az államnak a hitelezőit kielégíteni, három kategóriát állított fel. Elsősorban — mondotta — következnek azok, illetőleg hozzátartozóik, akik a háborúban életüket és vérüket áldozták a hazáért. Másodsorban következnek azok. akik a nemzetért állandóan, folytonosan dolgoznak, értette ez alatt a nemzet szürke napszámosait és a névtelen katona hősiességével kötelességüket teljesítő közalkalmazottakat Harmadsorban következnének azok, akik a nemzetet nehéz óráiban pénzükkel alátámasztották. Ügy vélem, ez igen ió sorrend a szociális kívánalmak előterjesztésére. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságai egy fix tétellel szerepelnek úgy a tavalyi, mint az idei költségvetésben. A népjóléti miniszter úr előterjesztésére a m. kir. kormány a legutóbbi időkben igen szépen szabályozta a 100 és 75%-kos hadirokkantak járulékait és illetményeit, azonban az 50—25%-kos hadirokkantak, továbbá a hadiárvák és hadiözvegyek illetményei ma is a legminimálisabban vannak megállapítva. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ezen sürgősen javítani kell!) Nagyon jól tudom, hogy olyan országban, mely a háborúban rettenetesen sokat szenvedett, s a végén úgy látszott, hogy a háborút el is vesztette, a kormány bármennyire átérezze a maga erkölcsi felelősségét, csak a legnagyobb áldozatok árán tud kötelességének eleget tenni, hiszen azoknak, akik életüket áldozták- ezt semmiféle pénzzel, szolgálmánnyal sem tudja megfizetni, mégis úgy érzem, hogy a más tekintetben elég bőkezű költségvetés ennél a tételnél nagyobb összeget irányozhatott volna' elő. (Úaw van! jobhfelőt) Ily módon a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák illetményei, illetőleg járandóságai is csak abban az arányban és abban a százalékban lesznek emelhetők, amennyit éppen az elhalás! százalék vagy az árvák túlkorosodási saázialéka megenged. Ez után következik a háború anyagi károsultjainak támogatására felvett összeg. Ez először az 1928/29. évi költségvetésben vétetett 39