Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1929 május 14-én, kedden. 253 gazdasági helyzete átmenetileg kétségkívül javulni fog és ez megelégedést fog szülni. Ezekre vonatkozólag vártunk és várunk mi, én és a pártom, az igen t. kormánytól egy kész, átölelő programmot, (Ügy van! f jobbfelöl.) hogy miként lehet ezt a nehéz kérdést generálisan, véglegesen megoldani. Beszédem elején rámutattam arra, hogy ez másképpen nem lehetséges, mint úgy, hogy a nyugdíikérdést kell rendezni, el kell azt a 14 százalékot tüntetni a költségvetésből és pedig olyan módon, hogy az az államra nézve egyáltalában! ne jelentsen kiadást, viszont adja meg annak lehetőségét, hogy a törvényben biztosított nyugellátási díjban úgy a nyugdíjasok, mint pedig a nyugbéresek az üzemeknél és a közigazgatásnál egyformán részesüljenek. Abból indulok ki, hogy a nyugdíjasoknak szerzett jogaik vannak. Itt vanJ az 1912 : XLV. te, az 1921 : XXXII. te, valamint az 1923 : XXXII. te, az 1924 : IV. te, amelyek mind kimondják azt, hogy a kiszolgált nyugdíjasokat a törvény ben biztosított 100%-os nyugdíjban részesíteni kell. Jött azonban az 1925. évi úgynevezett 7000. számú rendelet, amely áttörte ezeket a törvényben biztosított jogokat és nyugdíjas és nyugdíjas között különbséget tett, ami nemcsak helytelen, nemcsak törvénytelen, hanem demoralizáló is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Láng János: Igazságtalan!) Most a kormány, igen helyesen, á/tlátta a visszás helyzetet és 1927-ben! megadta a már kiszolgált hatvanöt éveseknek a teljes nyugdíjat, de már 64 évtől lefelé nem részesítette a nyugdíjasokat teljes nyugdíjban. Most jön azután a most már nem tudom hányadik nyugdíjkategória: 1927. évben megjelent a 9000-es számú rendelet, amely még egy nyugdíj kategóriát teremtett és most már ezeknek a 65 esztendős nyugdíjasoknak sem adja meg a 100 százalékos nyugdíjat, akiknek pedig 1925-ben megadta, hanem az akkor helyesen rendezett illetményekben, amely rendezés a közszolgálati alkalmazottak fizetését 10—15 százalékkal emelte, már ezeket a 65 éves életkort meghaladott nyugdíjasokat nem részesítette. Én igazságosnak tartanám, ha a kbirmány addig is, amíg később ismertetendő javaslatomat el méltóztatnék fogadni, szukcesszive visszamenőleg a 65 éves életkortól a 60 éves életkorig is 100 százalékos nyugellátást biztosítana a nyugdíjasok részére. Erre vonatkozik a következő határozati javaslatom (olvassa): «Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy addig is, amíg a különböző nyugdíjkategóriák teljesen megszüntettetnek, a 65 éves életkort elért nyugdíjasoknak biztosított kedvezményt terjessze ki fokozatosan a 65 évesnél fiatalabb, de 60 éves életkort meghaladott nyugdíjasokra is.» Tekintettel az idő rövidségére, további indokolás nélkül benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): «Felhatalmaztatok a kormánv, hogy a közszolgálati alkalmazottak nyugdíját a tényleges közszolgálatban levők mindenkori fizetésének alapulvétele mellett állapítsa meg, és hogy az összes közszolgálati nyugdíjasoknak, özvegyeknek, árváknak, kegydíjasoknak nyugellátását ezen elv alapulvétele mellett újból állapítsa meg.» Még a nyugdíjkérdésnek átmeneti rendezésére vonatkozóan be kell nyújtanom egy határozati javaslatot. Tudtommal a Ház már egyszer elfogadott egy ilyen határozati javaslatot, vagv pedig a pénzügyminiszter úr errenézve nyilatkozott. A tizenöt esztendőn aluli szolgálattal bíró nyugdíjasoknál ma is megvan az úgynevezett szanálási levonás, még ma is 40 százalékot vonnak le illetményeikből. Kérem a t. Házat, hogy ez az egészségtelen állapot szűnjék meg s ezért határozati javaslatomat elfogadásra ajánlom (olvassa): «Felhatalmaztatok a kormány, hogy a tizenöt éven aluli beszámítható szolgálati idővel nyugalmazott közszolgálati alkalmazottnak nyugellátását a kijáró teljes összegben állapítsa meg.» Ezek voltak azok a határozati javaslatok, amelyeket a Ház elé terjesztettem. De valaki azt mondhatná, hogy beszédem elején azt mondottam, hogy nem akarok ugyanabba a hibába esni, mint az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam, mondjam meg tehát a módozatot, a lehetőséget arra, hogy ezt a rengeteg összeget, amely ezeknek a határozati javaslatoknak elfogadása után az államkincstárt kétségkívül terhelné, honnan vegyük. (Halljuk! Halljuk!) Én meg akarom takarítani azt a 200,646.000 pengőt, amelyet a kormány jelenlegi nyugellátási díjakra fordít. Ez máskép nem mehet, mint kölcsön útján. Annakidején bátor voltam a Házban is a bizottsági ülésen is erről a kérdésről beszélni. Ma nagy örömömre és nagy megelégedésemre, de pártomnak is teljes elismerésére, a kormány egyik tisztelt és kiváló tagja, Dréhr államtitkár úr hasonló tervezettel jött a Ház elé. amely tervezet egészséges, amely tervezet jó, kielégítő, keresztülvihető, amely általános megnyugvást okoz és abba a helyzetbe hozza az összes nyugdíjasokat, nyugb éréseket, — később rátérek még, hogy kiknek lehet ebből juttatni — hogy a törvényben biztosított jogaik élvezetébe lépnek és teljesen meg lesznek elégedve. Kérdezem: miért nem lehet ezt a tervezetet fokozottabban tárgyalni, miért nem lehet erre nagyobb gondot fordítani 1 ? Az. igen t. államtitkár úr a kormány tagja. Errevonatkozólag a tervezetét kidolgozta és ez — úgy tudom — tárgyalás alatt is áll. Méltóztassék ezt a kérdést átruházni a népjóléti kormányzatra,. ( a népjóléti kormányzat — mint ahogy más kérdésben is láttuk — meg fogja találni a módozatot arra, hogy egészséges megoldással ezt a kérdést is nyugvópontra hozza. Mi a lényege ennek a kérdésnek"? (Halljuk! Halljuk!) Amint mondottam, teljesen téves alapból indul ki, aki azt hiszi, hogy az állam érdieke és a közszolgálati alkalmazottak érdeke ellentétes. Az állam kötelessége az, hogy az államiháztartás egyensúlyát biztosítsa. De az államnak kötelessége arról gondoskodni és érdeke az is, hogy megelégedett közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok legyenek; az államnak becsületes embernek kell lennie, a szerződésben biztosított jogok élvezetébe kell juttatnia a nyugdíjasokat és tényleges közszolgálati alkalmazottakat. Ezt azonban nem úgv értem, hogyha az állam budgetje nem engedi is meg, hogy 100%-ig honorálja ezeket a jogokat, akkor is az állampénztárból fizessük ki ezeket az összegeket. Találni kell módozatot arra, hogy ezt a kérdést generálisan rendezzük. Nagyobb szeretetet, nagyobb szociális érzést kívánok a kormányzat részéről a közalkalmazottak érdekében és nagyobb és odaadóbb munkát kívánok ennek a tervezetnek végrehajtására. Vétessék fel tehát egy kölcsön, amely kölcsön lehet, mint a mélyen t. államtitkár úr mondja, járadékkölcsön, ami nem volna egyéb, mint foridított biztosítási ügylet. Az énjavaslatomra már annakidején megjelent a tőke. Minden irányban 37*
