Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

252 r Az országgyűlés képviselőházának mokles-kardot státusrendezésnek hívták. Ha volt valami rosszul megoldva, akkor ez nagyon rosszul volt megoldva. Csak az nem szidja, aki nem nyög alatta. Legyen szabad a t. pénzügy­miniszter úr figyelmét erre felhívnom és itt kí­vánok rátérni azokra a bizonyos állás-benem­töltésekre, hogy annak az újabb Damqkles­kardnak, a normál-státusnak megállapítására különös gondot méltóztassák fordítani, nehogy a státusrendezés analógiájára a nyomor és az elégületlenség még nagyobb legyen. Hallot­tam, hogy az újabb 'tervezet is kilhalási rend­szerrel és az állásoknak állítólag öt esztendőre be nem töltésével — amit el sem tudok kép­zelni — óhajtja a kérdést rendezni. Ha ez így van, akkor nem helyes, mert státust és fizetést csak úgy rendezni, hogy azt a pár állást, amely megürül, be nem töltöm és az előlépte­tést megakasztom, ezzel a munkakedvvel lelo­hasztom, az ambíciót teljesen megölöm: ez tel­jes képtelenség és eredményre nem fog vezetni. De ha egy korrektivumot óhajt a t. pénzügy­miniszter úr, ajánlok ennél jobb korektivumot. Ebben az országban nincs nélkülözhetlen em­ber, mint ahogy sehol sincs. Méltóztassék tehát irgalom és kegyelem nélkül egy esztendő alatt keresztülvinni azt, hogy, aki kiszolgált menjen nyugdíjba, ne legyen protekció és ez meg az az összeköttetés, s majd meg méltóztatik látni, hogy ez burkolt fizetés­rendezés lesz, mert ha a statisztikai ada­tokat nézzük, olyan nagy számát tudnánk a tényleges közszolgálati alkalmazottaknak ezzel előléptetni, hogy ez véleményem szerint a köz­szolgálati alkalmazottakat átmenetileg ki is elégítené. T. Ház! Kilenc és tizenkét esztendeig kell várni egy közszolgálati alkalmazottnak, amíg a XI. fizetési osztályba kerül. Ez teljes kép­telenség. Éppen azért kérem az igen t. pénz­ügyminiszter urat, méltóztassék elfogadni erre vonatkozó határozati javaslatomat, amely így szól (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak­nak ugyanazon fizetési osztályban 9 és 12 év eltöltése után járó magasabb összegű fizetés engedélyezésére nézve a Képviselőház elé ter­jesszen javaslatot». A státusrendezésről beszéltem, amelyet szerencsétlennek tartok. Az A. és B. csoport is rendkívül igazságtalan dolog. Az A. és B. csoport közti fizetési különbözetet egv és ugyanazon munka mellett nem lehet fenntar­tani, hanem azt meg kell szüntetni. De ki­fogynék a beszédidőmből, ha ezeket részletesen ismertetném. A pénzügyminiszter találja meg a módját annak, hogy ezt a differenciát meg­szüntesse, illetőleg a B. csoportba tartozóknak is a nyugdíjba beszámíthatólag kiutalja. Az egész összeg, amiről szó van, cca 800.000 pengő volna, de viszont, méltóztassék elhinni t. pénz­ügyminiszter úr,, ez általános megnyugvást keltene. Éppen azért beterjesztem a következő határozati javaslatomat (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgá­lati alkalmazottak B. fizetési csoportjának megszüntetése, illetve a B. fizetési csoportba tartozó tisztviselők részére a B. és A. fizetési csoportok közötti különbözeti összegnek nyug­díjba js^ beszámítható pótlékkép leendő enge­délyezésére nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot». T. Képviselőház! Ezek után legyen szabad a közalkalmazottak karának egy másik égő, fájó sebére is rámutatnom. Ez a lakbér-kérdés. Méltóztatnak tudni, hogy békeidőben 10 esz­tendőként állapította meg a kormány az új 292, ülése 1929 május 14-én, kedden. lakbérosztályokat. Időtlen idők óta r nem tör­tént ebben a kérdésben olyan rendezés, hogy a tisztviselők lakbérükből a tényleg elfoglalt la­kást ki is tudták volna fizetni. Ma az a hely­zet, hogy vidéken, pl. Budapesten egy kétszobás lakás lakbére a városi házban 1760 pengő, ugyanakkor egy VI. fizetési osztálybeli állami tisztviselőnek a lakbére kell ahhoz, hogy kifi­zesse. Ez igazán tarthatatlan helyzet, s ezen változtatni kell. A határközségekben legalább olyan mértékben emelkedtek a lakbérek, mint Budapesten. Én kérem az igen t. kormányt, hogy ezeket tartsa szem előtt és a következő határozati javaslataim elfogadását ajánlom a t. Képviselőháznak (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgá­lati alkalmazottak egyes állomáshelyének ma­gasabb lakbérosztályba való sorozására nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot». — «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgálati alkalmazottak, valamint a köz­szolgálati nyugdíjasok és özvegyek lakáspén­zének megfelelő felemelésére nézve a Képvise­lőház elé terjesszen javaslatot». Itt van, t. Ház, még egy korrektívum, amellyel a mai nehéz helyzeten némileg, leg­alább átmenetileg, javítani, segíteni lehet. Ez úgy a tényleges, mint a nyugdíjas közalkal­mazottak családi pótlékának kérdése. Méltóz­tatik tudni, hogy ma egy állami alkalmazott, tisztviselő 13 pengő 60 fillér családi pótlékot kap személyenként, — amiből egy gyermeket eltartani teljes képtelenség. (Forst er Elek közbeszól.) Én azt hiszem, hogy igen t. képvi­selőtársam egy pillanatig sem gondolkodik azon, hogy ez havonta vagy naponta jár. Ez a járandóság az altiszteknek és segédtisztek­nek a gyermek 16 éves életkoráig jár. Ennek a korhatárnak 20 évre való kiterjesztését ké­rem az igen t. Háztól. Nem óhajtom most ezt a kérdést részletesen indokolni, mert még más mondanivalóm is van. Erre vonatkozó hatá­rozati javaslatom a következő (olvassa): «Uta­sítja a Képviselőház a kormányt, hogy a köz­szolgálati alkalmazottak^ valamint a közszol­gálati nyugdíjasok családi pótlékának megfe­lelő összegben való felemelésére nézve a Kép­viselőház elé terjesszen javaslatot.» T. Ház! En magam is a mellett vagyok, hogy a közszolgálati alkalmazottak eladósodá­sát meg kell akadályozni, viszont el tu'dok képzelni olyan esetet is, — sajnos, rendkívül sok van — amikor családi körülmények miatt — például betegség stb. sújtja azt a szegény közszolgálati alkalmazottat és nyugdíjast — kénytelenek kölcsönhöz nyúlni. Ma pedig, a régi szabályokkal szemben, csak egy-két hó­napi fizetési előleget ad a hivatali felsőbbség, amelynek levonási határideje 12 hónap. Bé­kében az előleg összege háromhónapi fizetés volt, a levonási idő pedig 20 hónap volt. Ké­rem az igen t. pénzügyminiszter urat és a t. Házat, hogy ennek a megkönnyítésére találja meg a módozatot és fogadja el a következő határozati javaslatomat (olvassa): «Utasítja a Képviselőház a kormányt, hogy a közszolgá­lati alkalmazottak, valamint a közszolgálati nyugdíjasok részére a Pénzintézeti Központ által nyújtható tisztviselői kölcsön összegé­nek megfelelő felemelésére, továbbá a kamat leszállítására és a törlesztési idő meghosszab­bítására nézve a Képviselőház elé terjesszen javaslatot.» T. Ház! Ezeket a korrektívumokat voltam bátor a t. Ház előtt ismertetni s azt hiszem, hogy ezeknek a határozati javaslatoknak el­fogadásával a közszolgálati alkalmazottal"

Next

/
Oldalképek
Tartalom