Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
244 Az országgyűlés képviselőházának ellen való védekezésnek kezdetben vágya, később ürügye azonban helytelen politikát inaugurált, mert helytelen kormányzati elv az, ha néhány meghibbant elme miatt, vagy ee:y helytelen irány miatt az ártatlanok millióit üldözik, és ha általánosítanak ahelyett, hogy individualizálnának. Ez mindig helytelen irányzatba visz. így történt, hogy Magyarország azt hitte, hogy ő diktálhat iramot Európának. Behozták nálunk a botbüntetést, behozták a kulturális numerus clausust és behozták a gazdasági numerus clausust. Ilyen elzárkózás természetesen csak retorziót válthatott ki s erre meg is jött a válasz. Ennek a válasznak eredménye és következménye a mai helyzet, — részben —. mert hiszen Magyarország nem egymagában áll a világon, s mindenesetre a világgazdasági helyzet is befolyással van a magyar viszonyok alakulására. De ha nézem, hogy mi történt azokban az időkben gazdaságilag és visszaemlékezem például a behozatali és kiviteli engedélyek rendszerére, azt látom, hogy behozatali és kiviteli engedélyek rendszere az egész világon dívott. Addig, míg a termelés nem fordult a rendes kerékvágásba, az egész világon ilyen szurrogátummal igvekeztek a termelés eszközeit pótolni. De Magyarországon mi történt? Itt az történt, hogy a szolid, megalapozott exisztenciájú kereskedők nem tudtak hozzájutni az üzletük természetes folytatásához szükséges engedélyekhez, ellenben a közbenjárók, kijárok, a munkanélküli jövedelem fanatikus hívei kuncsorogtak ott az előszobákban, azok lobogtatták és vitték el ezeket az engedélyeket. (Jánossy Gábor: Már eltűntek! — Fábián Béla: Megvannak az utódaik! — Jánossy Gábor: Nincsenek!) Ezzel csak vázolni akarom azt, hogy itt a természetes és egészséges eszközökkel is milyen visszaélések történtek. Megkezdődött a kereskedelemellenes vállalatoknak, alakulatoknak állami támogatása és favorizálása, kamatmentes kölcsönnel, részjegyzésekkel és mindenféle módon, ahogy lehetett. Ezeket a kereskedelem- és iparellenes alakulatokat tenyésztették, talpraállították és ezek megmentése érdekében megcsináltak mindent. T. Képviselőház! Szeretnék egy kimutatást látni arról, és kérek is kimutatást arról, hogy Magyarországon milyen vállalat milyen címen mit kapott. (Esztergályos János: Halljuk, ez nagyon érdekes!) Mit kaptak egyesek, mit kaptak részvénytársaságok, mit kaptak szövetkezetek készpénzben, állami hozzájárulásban, részvény vagy részjegy ellenében? Mi volt a^ nyereség, és mi volt a veszteség? Menynyi tőke maradt meg és mennyi tőke veszett el? (Fábián Béla: Az egész külföldi kölesönt ki tudnók vele fizetni! — Esztergályos János: Akkor megtudjuk, hogy hová lettek az adózók fillérei! — Jánossy Gábor: A zárszámadásokban benne van! — Fábián Béla: Az nincs benne, hogy kinek adtak hiteleiket! — Láng János: Azt is kellene tudnunik, hogy a bankok mennyi magyar pénzt adtak ki! — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urakat, ihogy Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mondom, óhajtanék egy kimutatást látni és kapni arról, hogy mekkora a veszteség, az állam mennyit vesztett. Szeretném ezt a köz érdekében, mert nem szeretem a suttogásokat, a fal mellett való 1 sugdolózásokat; nyíltan tudja meg ELT, ország közönsége, hogy mibe mentek el az ő adófillérei, (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mibe lettek fektetve, hol vannak és mily célokat szolgáltak, milyen produktiv 292. ülése 1929 mágus lé-én, keddeú. , eszközökre és célokra használtattak fel ezek á költségek. Azt hiszem, a magyar adózó közönségnek joga van ezekről tudni, a kormánynak pedig kötelessége ezeket a kimutatásokat ideadni. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szólnom kell röviden a bürokráciának elhatalmasodásáról. A bürökráciának elhatalmasodása szintén ennek a rendszernek folyománya és következménye. (Jánossy Gábor: Dehogy, a csonkaságnak következményei! Átüldözték, átkergették ide a tisztviselőiket! Fábián Béla: Talán Csehszlovákiából küldték ide a forgalmiadóellenőröket, vagy Romániából? — Zaj. — Elnök csenget.) Én a köztisztviselőket a magam meleg szeretetével fogadom; ők nem tehetnek arról, ami rájuk van kényszerítve, ők nem tehetnek róla, de a rendszer olyan, amelynek közegeiül kijelöltettek és amelynek folyományaként nekik el kell végezniiök a rájuk bízott feladatukat. Ök nem tehetnek erről a szerepről. (Fábián Béla: Akinek borotvát adnak a kézéibe, az megpróbál vele borotválni és az ország nyakát vágja el vele! — Pakots József: Félve megy a közönség a hivatalokba!) A bürokráciának egy rettentes rendszere fejlődött ki nálunk papiroshegyekben, aktagyárakban és számoszlopokban. (Jánossy Gábor: Ez igaz! — östör József: Nézze meg a képviselő úr Ausztriát! — Fábián Béla: Miért éppen Ausztriát? Nézze meg Angliát, vagy Amerikát! — Jánossy Gábor: Maradjunk itthon!) Maradjunk csak Magyarországon. A magyar természetnek nem is felel meg a bürokrácia. (Ügy van! a jobboldalon.) A magyar természet, a magyar temperamentum gyors, közvetlen, népibarát és emiberszerető. Engedelmet kérek, nem megyek külföldre, itthon maradok Magyarországon és azt mondom, nem a magyar talajból nőtt ki az a, bürokrácia, amely elterebélyesedett és kifejlődött. (Igaz! Ügy van! — Pakots József: A Bach-korszak szelleme! — Fábián Béla: Bezirkerek!) En azt hiszem, a feladvány a bürokrácia szempontjából az volna, hogy a bürokráciának kellene az élet parancsát követnie, a bürokráciának kellene a kereskedelem fürgeségét, leleményességét, ötletességét, gyors lélekjelenlétét, hirtelen elhatározását magába felszívnia. De nem hogy ez nem történik, hanem ellenkezőleg, a kereskedőkből és iparosokból akarnak bürokratákat faragni. Hiszen ma már a szegény kereskedőknek és iparosoknak annyi mindenféle könyvet kell vezetniök, annyi rubrikát kell kitölteniök. annyi adót kell evidenciában tartaniuk, (Pakots József: Es annyi rendeletet ismerniük!) annyi rendeletet kell ismerniök, hogy egy laikus ember nem képes azokban kiigazodni. Azért mondom, hogy ezen a bürokrácián komolyan segíteni kell. Ez a bürokrata rendszer úgy az ország érdekében, mint maguknak a köztisztviselőknek érdekében tovább fenn nem tartható. (Gál Jenő: Maul halten und weiter dienen, így hívták azelőtt! — Fábián Béla: De ez most nem a tisztviselőknek szól, hanem a képviselőknek!) Hogy röviden szóljak az összeférhetlenség kérdéséről, (Pakots József: Erről lehet beszélni!) kijelentem, hogy ez nem pártkérdés. (Jánossy Gábor: De nem ám!) A közéleti tisztaság kérdésénél minden pártbeli különbségnek le kell omolnia. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a baloldalon.) Mi lehetünk különböző világnézetűek, lehetünk reakciósak vagy demokraták, de egy dologban, a közéleti tisztaság kérdésében minden tisztességes embernek találkoznia^ kell, (Helyeslés.)
