Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-292
Àz országgyűlés képviselőházának 292. ülése Í929 május 14-én> kedden. 24a Igen t. Képviselőház! Amikor Szilágyi Dezső megcsinálta az összeférhetlenségi törvényt, arra gondolt, hogy a magyar törvényhozásnak ne lehessenek érdekelt és függő tagjai. Még a pártfegyelem keretén belül sem, még a pártkereten belül sem szabad az érdekelteknek a törvényhozáson keresztül a maguk érdekeit kielégíteniök. Ez volt Szilágyi Dezső gondolata, de ez a gondolat az idők folyamán deformálódott. Maga az összeférhetlenségi törvény a gyakorlatban nem felelt meg annak a célnak, amelyet elméletben kitűzött magának, mert igenis ma a helyzet az, hogy éppen azok közül, akiket Szilágyi Dezső a magyar törvényhozás terméből ki ákiar telepíteni, sokan vannak benn a törvényhozás termében. (Pakots József: A legnagyobb tekintélyűek éppen azok!) És én látok magában az egységespártban is egy olyan hangulatot, amely az összeférhetlenségi törvény ilyen megállapítása ellen van. Látom ezt igen t. Képviselőház s én a magam részéről szeretném, ha ez a hangulat erőre kapna, mert végreis egy parlamentben az a legfontosabb kérdés, egy képviselőháznak, egy törvényhozásnak elemi létfeltétele az, ho^y a törvényhozás dolgaiban olyan emberek beszéljenek vagy hallgassanak, — mert néha a hallgatás is cselekedetet jelent (Jánossy Gábor: Úgy van! Okos beszéd!) — akiknek függetlenül beleszólásuk lehet a dolgokba. T. Képviselőház! En úgy látom, hogy maga az összeférhetlenségi jury nem felel meg a célnak, az nem tudja azt a szelektáló munkát elvégezni, amelyet reá bíztak. Személyes tapasztalatból azt mondhatom, hogy az összeférhetlenségi állandó bizottság, amelynek magam is tagja vagyok az eléje került ügyekben pártatlanul ítélkezik. (Ügy van! Ügy van!) Ott kevesen vagyunk, de mondhatom azt, hogy a legjobb tapasztalatokat szereztem ezen a téren személyes és közvetlen tapasztalatból. A közérdeknek olyan ideális magaslatán állanak ott a tagok, annyira elvonatkozva minden pártkérdéstől, hogy maga az az összeférhetlenségi állandó bizottság, amelynek csak összesen 11 tagja van, szerintem precízen és kitűnően végzi a maga feladatát, amit gyakorlati példákkal is lehet igazolni. Mert hiszen amíg az összeférhetlenségi jury egyetlenegy esetet sem talált inkompatibilisnak, addig a kormányhoz oly közelálló férfiak, mint oéldául a Társadalombiztosító Intézet igazgató-orvosa, Barla-Szabó József esetében ez az összeférhetlenségi állandó bizottság kimondotta az összeférhetlenséget. Igen t. Képviselőház! Ilyen gondolataim vannak erről a kérdésről, amelyekből az csúcsosodik ki, hogy az összeférhetlenségi törvény reviziójának el kell következnie, s a tapasztalatokon alapulva egy olyan szelektáló instrumentumot kell megtalálni, amely a reá bízott fontos, nagyérdekű feladatot el is tudja végezni. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy reátérjek a gazdasági politika kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) A gazdasági politika nagyon nehéz téma. (ÖstÖr József: Az ellenzéknek könynyű! — Fábián Béla: Miért"? A kormánypárt is teljes mértékben beszél az adók ellen! — Zaj. — Elnök csenget.) Azt méltóztatik mondani t. képviselőtársamnak, hogy ez az ellenzéknek könynyű. Ezt a nézetét nem osztom, (Jánossy Gábor: Senkinek sem könnvű!) mert noha ellenzéki vagyok, nagy felelősséget érzek a rendkívüli viszonyok alapján magamban. Nagy felelősséget! Nem lehet olyan kényelmesen és könnyelműen csakis ellenzéki szempontból felfogni az eseményeket. Ha mi csak ellenzéki szempontból néznők azt a gyúanyagot, amely itt a kezünkben van, akkor egészen másképpen hadakoznánk. (Pakots József : Államérdekből nem mondunk el sok mindent!) De mi elsősorban magyar hazafiak vagyunk, lelkiismeretes, köteleségtudó emberek vagyunk, akik nem engedjük könnyelműen kihasználni a nép rettenetes szenvedéseit, hanem igyekezünk törvényes levezető csatornákon a nép bajait ismertetni. A gazdasági politikában, mikor itt Magyarország egyedül maradt, lekapcsolva a közös vámterületről, mikor Magyarország megkapta az önálló vámterületet, megkapta a Nemzeti Bankot, Magyarország nagy válaszút és nagy kérdés előtt állott, hogy ímit csináljon, milyen irányzathoz csatlakozzék. Akkor még káosz volt. Még magában Európában sem alakult ki a helyzet. (Jánossy Gábor: Most sem alakult ki!) Ma már közelebb vagyunk hozzá, de semmiesetre sem volt helyes szerintem az a politika, amikor Magyarország ebben az új világban mindjárt az elzárkózás álláspontjára helyezkedett, és Magyarország volt az első az európai államok közül, amely megcsinálta a gazdasági numerus ciausust. Magyarország megcsinálta az autonóm vámtarifát, tételekbe foglalta ezeket az elveket s véglegesen berendezkedett az elzárkózás politikájára. Ebben az időben fel kellett vetődnie annak a kérdésnek, hogy szabadkereskedelem kell-e, vagy vámvédelem. A kérdés így alakult ki A szabadkereskedelemnek és a vámvédelemnek nagy hívei vannak az egyik oldalon, és nagy hívei vannak a másik oldalon. Nagy viták folytak ebben a kérdésben nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. De mint sok minden másban, azt hiszem, ebben is Kossuth Lajos találta el az igazságot, aki már 1844-hen, amikor ő maga a védvámos rendszernek volt híve, megírta egy hírlapi cikkében, hogy a védvám mindig csak eszköz, a cél csak a szabadság lehet, mert minden politikai, minden gazdasági, minden jogi megmozdulásnak végcélja csak a szabadság lehet. (Jánossy Gábor: Örök igazság!) Már most a vámkérdésben, hogy szabadkereskedelem legyen-e vagy pedig védővám, nagy csaták folytak itt is. Azt hiszem, leghelyesebben teszem, ha itt a legpregnánsabb álláspontot fogom precizírozni és ugyanakkor egy korán elhunyt magyar közgazdásznak, aki ennek a Háznak is tagja volt, egy igen kiváló férfiúnak, Méhely Kálmánnak emlékét felelevenítem. Méhely Kálmán az 1922. évi vámankéten a következőket mondotta (olvassa): «A polgári jólét általános tétele: semmi protekció, semmi kiváltság, semmi monopólium. Ez a közjóléti, gazdasági politika krédója. A védővám felemeli az árakat és monopolizálja a piacot. A védővám a termelőt ülteti nyeregbe és a fogyasztókat a kizsákmnyolás szabad prédájává teszi. A védővám a kartellképzŐdést tenyészti és fokozza. A védővám csak a nagytőkét gyümölcsözteti, csupán az ipari feudalizmus érdekeit támogatja, a nagy vagyonokot megsokszorozza, de nem emeli a közjólétet. A kisiparos és a kisgazda sokkal több kárát látja, mint hasznát. A védvám megdrágítja a kistermelés anyagait, eszközeit, megnehezíti a kistermelők érvényesülését. Közgazdasági politikánkat az integritás szolgálatába kell beállítanunk. Az elzárkózás a hódítók érdeke, a mienk: minden eszközzel meggátolni azt, hogy az ideiglenes országhatárok gazdaságilag megszilárduljanak. Minden szellemi és anyagi érdekünk a bekapcsolódás politikáját követeli s az izolációt öngyilkosságnak minősíti...» T. Ház! Ezt mondotta Méhely Kálmán, ezt mondotta Matlekovics, ezt mondották Ma3Q*
