Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

Àz országgyűlés képviselőházánaíc 291, ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 235 egy pengőt hitelezzen. Mert, ha pénteken, vagy szombaton elkészül munkájával és azért nem kap pénzt a kereskedőtől, akkor becsukhatja az üzemét. De ugyanez a helyzet az ipar minden részén és minden vonatkozásban. Ha a kőműv€?smester a keresetkimutatást pénteken bemutatva, szombaton nem kap pénzt, akkor képtelen a munkásokat kifizetni. Ilyen körülmények között tehát mi sem természetesebb, mint hogy egész gazdasági életünk megdermedt. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy hitel álljon ezeknek az iparoknak rendelkezésére és ez a hitel olyan kamatozású legyen, amely nem veszi el a vállalkozásnak minden hasznát és eredményét. (Jánossy Gábor: Jól beszél. E részben igaza van!) Ma már megállapíthatjuk azt, hogy az adóteher túlságosan nagy. Hiszen mások is megállapították, hogy 100 pengőt meghalad a fejenkénti adókvóta. Ha minden egyes embert, a csecsszopó gyermeket is több mint 100 pengővel, adóztatjuk meg, akkor mégis csak gondoskodnunk kellene arról, hogy valamit vissza is juttassunk az állampolgárokhoz ezekből a súlyos milliárdokból, amelyeket évente beszedünk a magyar állam polgáraitól. Amikor ismételten csak röviden érintem a kislakások kérdését, a proletárgyermeknek minden siráma felzokog bennem. Magam is láttam ezt, magam is éltem olyan körülmények között és magam is tudom, hogy mit jelent ez a kérdés, amikor mi tizen voltunk testvérek és egyetlen kis lyukban kellett meghúzódnunk, ez volt az oka annak, hogy a 10 gyermekből csak kettő tudott felcserepedni, nyoíc pedig még csecsemőkorában elhunyt, elpusztult. Ezt a nyolc életet is meg lehetett volna menteni akkor, ha azokat a gyermekeket rendes lakásban tudták volna elhelyezni, ha rendes gazdasági körülmények között fel tudták volna azokat nevelni. T. Képviselőház! Amikor az állami költségvetésről beszélünk és amikor azt a parlamenti szokást követjük, hogy annak egyes részleteibe az általános tárgyalás során nem folyunk bele, akkor legyen szabad nekem ennek ellenére megállapítanom azt, hogy valamikép gondoskodnunk kellene a költségvetési előirányzatnak, illetve a költségvetési jognak szabályozásáról. Azt tapasztaljuk és azt látjuk, ho^v még ha meg is állapítja a Képviselőház az egyes minisztériumok részére felhasználható összegeket, hiába állapítja meg, hogy mely címre mi fordítandó, ez egészen iíluzorius dolog azért, mert a zárszámadásoknál viszont azt tapasztaljuk, hogy lényegesen eltérnek attól a felhatalmazástól, amelyet a Képviselőház a kormánynak nyújt. (Jánossy Gábor: Ott a számvevőszék!) A költségvetésben tehát találunk olyan tételeket, amelyek egészen másként szerepelnek a zárszámadásokban. Nagyon kevés idő áll rendelkezésemre és így ezzel a kérdéssel majd a részletek során leszek bátor foglalkozni. Ezzel kapcsolatban azonban a következő határozati javaslatomat vagy bátor beterjeszteni. (Olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügymimisztert, hogy a költségvetési jog szabályozásáról, a megállapított költségvetési hitelek átruházhatatlanságáról és az előirányzat nélküli kiadások megszüntetéséről törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé.» Van szerencsém továbbá benyújtani a következő határozati javaslatot is, minthogy az indokolásra alig van időm (olvassa): «A Képviselőház utasítja a népjóléti és munkaügyi minisztert, hogy a rokkantak, özvegyek és árvák ellátási díjainak végleges rendezéséről és felemeléséről a megélhetési viszonyoknak megfelelően törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé.» Legyen szabad itt csak megemlítenem, hogy például egy német félárva járuléka 27*20 pengő, ezzel szemben a magyar félárva 1-50 pengőt kap. Ez olyan differencia, amely fényesen igazolja azt, hogy ezen a téren valamit tenni kell. De nemcsak a háborúnak vannak rokkantjai, hanem vannak a munkának is. A munkának is vannak rokkantjai és éppen ennél az oknál fogva van szerencsém beterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa): «A Képviselőház utasítja a népjóléti minisztert, hogy az 1928. évi XXXIII. te. 11. §-a 11. bekezdésének megfelelően a «háború anyagi károsultjainak támogatására» szolgáló akció első hathónapi tapasztalatairól szóló jelentését terjessze a Ház elé és a szerzett tapasztalatok alapján ugyanezen szakasz 2. bekezdésében megállapított 5000 korona névértéket legalább 1000 koronára szállítsa leés a b) pontban megállapított jövedelmi határt megfelelően emelje fel.» «Minthogy a háború anyagi károsultjainak támogatására indított akció első hathavi tapasztalatai szerint az akciónak ilymódon való folytatása a kívánt cél elérését nem szolgálja, a népjóléti miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg terjesszen javaslatot a Ház elé a hadikölcsönkötvények kamatszolgáltatásainak megkezdéséről és rendezéséről.» «Utasítja továbbá a Képviselőház a népjóléti minisztert, hogy terjesszen a Ház elé megfelelő javaslatot azon közérdekű rokkant- és nyugdíjintézmények segélyezéséről, amelyek vagyonukat haaikölcsönkötvényekbe fektették és ennek folytán elvesztették.» Minthogy azonban arról győződtem meg, hogy a népjóléti miniszter úr roppant szűkkeblű és valószínűnek tartom, hogy kielégítő választ nem fog adni erre a határozati javaslatra, éppen ennél az oknál fogva fordulok a pénzügyminiszter úrhoz. A népjóléti miniszter úrtól, ha bárki valamit kér, akkor mindig azt mondja, hogy meg kell beszélnie a pénzügyminiszter úrral. Hogy tehát ne azzal a kifogással térjen ki a megfelelő válaszadás elől a népjóléti miniszter úr, hogy a pénzügyminiszter úrral kell majd ebben a kérdésben beszélnie, van szerencsém a pénzügyminiszter úrhoz a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy sürgősen terjesszen elő törvényjavaslatot a rokkantsági segélyek és nyugdíjak fizetésével foglalkozó társadalmi egyesületeknek olyan módon való segítésére vonatkozóan, amely szerint ezek az intézmények a birtokukban levő hadikölcsönök és állampapírok után az őket megillető valorizált kamatokat mindaddig megkaphassák, amíg az állam e tartozásait vissza nem téríti.» Nem egy alkalommal voltam bátor itt a képviselőház színe előtt festeni azt a rettentő nyomorúságot és azt a nagy igazságtalanságot, amely azokkal az intézményekkel szemben történt, amelyek hadikölcsönöket jegyeztek. Ezek között például a munkások nyugdíj egyesülete a háború előtt minden vagyonát, 22-5 millió koronát az államnak adta kölcsön. Ebből r a 22-5 millió koronából 5 millió korona járadék, 17*5 millió korona pedig hadikölcsön. Ez^ az egyesület minden vagyonát az utolsó fillérig hadikölesönökbe és állampapírokba fektette, (Jánossy Gábor; Mindenki így járt!) ellenben semmit sem kapott még eddig vissza. Én örömmel vettem a népjóléti miniszter úrnak azt a bejelentését, hogy az újságírók nyugdíjegyesületét arra való tekintettel, hogy nagy vesz-