Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

234 Az országgyűlés képviselőházának érdekünk és csak a vizumok megszüntetése eredményezheti igazán az idegenforgalom fellendülését. Ezért van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): «A Képviselőház utasítja a külügyminisztert, hogy a vízumkényszer megszüntetésére megfelelő megállapodásokat létesítsen a külállamokkal. és azokat terjessze a Ház elé». (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Amilyen sezrencsétlen a mi külpolitikánk, éppen olyan szerencsétlen a magyar belpolitika is. Csakhogy nálunk hosszú időn keresztül mindig találtak valami kifogást arra, hogy ezt, vagy azt a követelést miért nem lehet teljesíteni. Volt idő, amikor tényleg nem lehetett teljesíteni, mondjuk: a, török hódoltság idején. (Jánossy Gábor: Az régen volt!) Később azután mindent az átkos Ausztriára toltak rá, (Jánossy Gábor: Ügy is volt!) de azt, hogy választójog legyen, azt, hogy szociálpolitika legyen, Ausztria egyáltalában nem akarta megakadályozni, ebben nem voltunk megkötve. Kétségtelen, hogy Magyarország vazullusa volt Ausztriának és^ áldozata volt a Grossösterreich-politikának és a dinasztiának. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Viszont az is kétségtelen, hogy a maga egységes erejével tudott magának annyi önállóságot kivívni, hogy bizonyos belső, belpolitikai kérdésekben mégis csak szabadon rendelkezhetett. Itt azonban azok, akik hosszú időn át, évszázadokon keresztül az uralmat kezükben tartották, gondoskodtak arról, hogy minden demokratikus követelést megfojtsanak azzal a jelszóval, hogy ez csak az osztrák elnyomásnak használna. Emlékszem arra, hogy amikor az általános választójogért a háború előtt nagy tüntetések voltak, akkor egyszerűen belevetették a köztudatba, hogy a szocialisták csak azért akarják a választójogot, mert ez Gross-Österreich érdekeit szolgálja. Azután nem egyszer hallottuk azt, hogy a demokratikus fejlődésnek, a demokratikus politikának nagy akadálya az, hogy Magyarországon a lakosságnak csaknem fele nem magyarokból rekrutálódik. Akkor azt mondották, hogy nem lehet demokratizálni a választójogot, a politikát, mert akkor eza nemzetiségekre való tekintettel Magyarország szétbomlására vezetne. De éppen az imént említettem, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert addig, míg a nemzetiségekhez tartozó nagy néptömegek itt választójoggal és politikai befolyással bírtak, a legnicstelenebb magyar parasztság, a^ magyar munkásság politikai jogokhoz egyáltalában nem juthatott hozzá. Ha el is ismerem, hog^ Trianon nagyon sok mindenben akadályoz bennünket, nem ismerhetem el azonban azt, hogy mindenben akadályoz. Ha vannak gátló körülmények, annál többet kell tennünk ma, és ha van gazdasági nyomorúság, akkor kétségtelen, hogy ezt a gazdasági nyomorúságot a legalsóbb néprétegek érzik meg leginkább és épp ez oknál fogva ezeknek a néprétegeknek megsegítése válik fokozott kötelességévé a kormányzatnak. A fennálló kötelezettségek között talán mondhatnám elsősorban áll a kis családi házak építése, ami összefüggésben van azzal a törvénnyel, amelyet a Képviselőház legutóbb elfogadott. Azonban ez még korántsem elegendő. Már ennek a törvénynek tárgyalása során megállapítottuk azt, hogy nem elegendő hosszabb időre szóló adókedvezményekben részesíteni azokat, akik építeni szándékoznak, mert abból 291, ülése 1929 május 13-án, hétfőn. még építkezni nem lehet, hanem módot és alkalmat kell nyújtani az építeni szándékozónak az építkezésre hosszúlejáratú kölcsönnel is. A lehetőséget kell tehát megadni és ha ezek a lehetőségek megadatnak, akkor kétségtelen, hogy a kislakások és családi házak építkezése fel fog lendülni. Hosszúlej arató és olcsó kölcsönök nélkül azonban elképzelhetetlen ennek a nagyon fontos gazdasági, de egyben szociális problémának is a megoldása. Hiszen ez nemcsak gazdasági kérdés ab ban a vonatkozásában, hogy munkaalkalmat teremt, hanem szociális és erkölcsi kérdés is abból a szempontból, hogy azokat a százezreket, akik ma zsúfolt lakásokban kénytelenek lakni, akiknek nem jut a napsugárból és a levegőiből, tiszta, napsugaras lakásokba tudjuk átvinni. Ez az igazi nemzetvédelem és ezt kell elsősorban elősegítem. Hogy illusztráljam, mennyire égető probléma ez a kérdés, mennyire áll fenn az égető szükségessége annak, hogy ezzel a kérdéssel a Képviselőház foglalkozzék, legyen szabad csak néhány adattal szolgálnom. Hivatalos megállapítás szerint Budapesten az I. kerületben 80, a II. kerületben 28 és így tovább, van olyan kerület, ahol 274, ahol 611 család lakik földalatti lyukakban, düledező, rozoga viskókban, sátrakban, istállókban, sőt akad család, melynek állandó otthona az utcai illemhely. 1328 olyan család van Budapesten, amely emberhez nem méltó helyen kénytelen lakni, már pedig egészen bizonyos az, hogy lehetnek ugyan egyesek szadisták, beteges hajlamúak, de hogy 1328 család merő szadista hajlamból laknék ilyen odúikban és istállókban, azt nem hiszem, annak oka, hogy ott laknak, az, hogy kényszeríti őket a nincstelenség és a nyomorúság. Ezen a helyzeten tehát minden körülmények között és sürgősen kell valamiképpen segíteni. Éppen ennél az oknál fogva és azért, hogy módot nyújtsak a t. pénzügyminiszter úrnak arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkozhassak, vagyok bátor a következő határo, zati javaslatokat benyújtani. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert. hogy hitelszövetkezetek bevonásával akciót létesítsen családi házak építésének előmozdítására, amelynek folyamán a megfelelő telekkel rendelkező kisemberek hosszúlejáratú amortizációs építkezési kölcsönben részesíttessenek.» — «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy a néui ól éti miniszterrel egytértően új családi és kislakások építésének előmozdítására terjeszszen javaslatot a Ház elé.» Ezzel kapcsolatos az ipari hiteleknek kérdése is. Nevezetesen nem elégséges az sem, hoEry megfelelő kölesönöket bocsássunk rendelkezésre, hanem szükség van annak a biztosítására is. hogy azokat a cikkeket, amelyeket a lakásépítkezésnél felhasználnak, lehetőleg Magyarországon szerezzék be. Az a helyzet és az az igazság, hogy az építőipar és az építőipar szükségleteit kielégíteni hivatott iparágak mind annyira fejlettek, annyira elsőrendű munkát és anyagot képesek szállítani, hogy nincsen semmi szükség arra, hogy külföldi árúcikkeket hozzanak be. Ha azonban a vállalkozók, vagy építtetők mégis arra vannak kényszerítve, hogy külföldi cikkeket, hozzanak be, ennek oka az, hogy a külföldi kereskedő, vagy külföldi gyáros 6—8 hónapra adja hitelbe azt az árút, amire a magyar iparos képtelen. Képtelen a zárcímkéket készítő kis lakatosmester arra, hogy egyetlen