Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

országgyűlés képviselőházának 2 hadsereget — valaki nyugdíjba ment és ha számítjuk a nyugdíjba beszámítható idejét és számítjuk életkorát, akkor kiderül, hogy tíz éves korában kellett volna neki tulajdonkép­pen állami szolgálatot megkezdenie, mert a kedvezményes idők annyira felszaporodtak és annyira felduzzasztottak szolgálati idejét, hogy neki egészen gyermekkorától kezdve számít a szolgálata. (F. Szabó Géza: A háborús szolgá­lat duplán számít, ez méltányos. — Ügy van! a jobboldalon.) Én is voltam fronton és szenved­tem. Elég sok frontszolgálatom van, de mégis szintén kijelentem, hogy amikor az ország ilyen nyomorult viszonyok közt él, amikor nyugdí­jasainknak tényleg nem tudjuk a betevő fala­tot biztosítani, (Jánossy Gábor: Ez a legna­gyobb baj s ezen segíteni a legelső kötelezett­ség!) akkor a legnagyobb készséggel lemondok erről a kedvezményről azok javára, akik ma nem tudják a maguk számára a betevő falatot biztosítani. Nem akarom azt az" összeget elvenni a nyug­díjasoktól, én azt szeretném, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldásával a tényleg önönma­gukkal már tehetetlen öregek helyzetét könnyít­sék meg, (Helyeslés.) mert könnyíteni akarnék azokon az embereken, akik ma már más úton­módon, mint nyugdíjukkal megélhetésüket biz­tosítani, nem tudják. (F. Szabó Géza: Ezeknek adni, nem onnan elvenni, ahol szintén kevés van! — Ügy van! a jobboldalon.) Ezeknek kell adni. Újból felvetem azt a gondolatot, hogy a mai viszonyok közt nem lenne-e helyes revideál­nunk azt a kérdést, hogy azoknál a tisztviselők­nél, akik a szó szoros értelmében csak azért tel­jesítettek állami szolgálatot, hogy az államnál praxist szerezzenek maguknak és a gyakorlat megszerzése után vállalkozói, magánmérnöki vagy ügyvédi stb. irodát nyitottak, (Simon András: TJgy van! Bizony ezt már régen reví­zió alá kellett volna venni!) és azt lehet mon­dani, óriási jövedelemre is tehetnek szert, a nyugdíjasok folyósítását nem lehetne-e a rok­kantság tényleges bekövetkezéséig — nem aka­rom elvenni tőlük jogaikat — (Jánossy Gábor: Szerzett jogok!) felfüggeszteni, (Simon András: Szüneteltetni!) — még helyeseb kifejezés — és az itt megtakarított összegeket nem lehetne-e a tényleg mostohán kezelt régebbi nyugdíjasok helyzetének javítására fordítani. (F. Szabó Géza: Szerzett jogok! — Zaj.) Mélyen t. uraim, szerzett jogokról beszélünk? (F. Szabó Géza: Befizették nyugdíjjárulékaikat, nem lehet el­venni!) Hiszen elvégre szerzett jogaik van­nak a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak, (Ügy van! jobbfelől.) szerzett jogaik vannak a rok­kantaknak (Ügy van! Úgy van!), szerzett jogaik vannak a hadiözvegyeknek és szerzett jogokról beszélhetünk nagyon messzemenően, mégis ott, ahol az a kis nyugdíj nem számít, ahol azt lehet mondani, figyelembe sem jő, hogy kapja-e az illető azt, vagy sem, azt a kis áldozatot lehet kérni, hogy önkényt adja oda, mondjon le róla a nyomorgók javára, hogy ezeknek támogatá­sára fordíthassuk ezt az összeget. Ezzel be is fejezem beszédemet. Röviden csak azt akarom még megemlíteni, hogy a ma­gyar társadalomnak nemcsak panaszkodnia és sírnia kell, hanem dolgoznia is kell és a munká­ból egységesen kell hogy kivegyük részünket. Szívvel-lélekkel vizsgáljuk a súlyos helyzetet, szívvel és lélekkel dolgozzunk. Ha nemcsak szá­raz paragrafusok és elméletek diktálják a tör­vényhozás és kormány lépéseit, akkor azt hi­szem, meg tudjuk találni a gazdasági válság­ból kivezető utat. Az egész magyar társadalom­nak össze kell fognia s összefogott erővel meg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX, /. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 229 tudjuk találni azoknak a kérdéseknek is meg­oldását, amelyek eddig mint megoldatlan kér­dések álltak előttünk. A szív, a jószándék és a jó akarat a legjobb tanácsadó: ha ilyen jóaka­rattal kezeljük az ügyeket és az általános nyo­morúságot, akkor minden bajt, ha nem is 100%-ig, de legalább félig-meddig enyhíteni tudunk. Mert azzal tisztában vagyok én is, mint min­den közgazdasági kérdésekkel foglalkozó poli­tikus, hogy gazdasági életünkre nagy hatással vannak a külpolitikai események is, nagy ha­tással van rá az európai gazdasági helyzet, az amerikai pénzpiac drágulása minden körülmé­nyek között hatással van a magyar pénzpiacra is. Ezeken a rajtunk kívül álló erőkön és oko­kon mi segíteni nem tudunk, ahhoz mi gyöngék vagyunk, hogy az amerikai pénzpiacra befolyást tudjunk gyakorolni és így könnyíthessük a hi­telviszonyokat. Azokon a bajokon és okokon azonban, amelyek hazai talajból erednek, meg­értéssel, jószívvel való tanulmányozással tudunk segíteni. Es én ezt kérem a kormánytól, hogy jószívvel, jószándékkal foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, vonja be munkájába mindazokat, akik tanáccsal, az élet ismeretével tudnak szol­gálni, mert az elméletek sokszor tévútra veze­tik azokat, akik az élet tanulságait figyelembe nem veszik. Az élet jobb iskola, mint a legjobb elmélet, tehát az elméletet az élettel párosítva igyekezzünk a kérdéseket megoldani. Én hiszem, hogy a kormány is ebben az irányban igyekszik a gazdasági helyzeten eny­híteni, éppen ezért bizalommal viseltetem a kor­mány iránt és a költségvetést elfogadom. (He­lyeslés jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A költség­vetési vita során csaknem minden felszólaló az­zal kezdte beszédét, hogy a békerevizió szükséges­ségét hangoztatta. Olyan téma ez, amely nálunk Magyarországon pártkülönbség nélkül mindenki előtt szimpatikus. Nincs ma Magyarországon olyan valamirevaló tényező és talán nincs nor­mális eszű ember, aki ne tartaná szükségesnek a békediktátum revízióját. Kijelentem, hogy dik­tátum ez és nem szerződés, mert szerződés csak két vagy több olyan fél közt jöhet létre — leg­alább is jogérvényesen — akik szabad akaratuk­ból határozták el magukat valamire. Ez az elő­feltétel azonban itt hiányzik és éppen ez oknál fogva nem is rendelkeznek azok a békepontok azokkal a kellékekkel, amelyeknél fogva azokat joggal szerződésnek lehetne minősíteni. Amikor én ezt megállapítom, ezt nem azért teszem, mintha olcsó babérokra pályáznék, erre nincs semmi szükségem, ez nem is erkölcsi kérdés, hanem tisztán és kizárólag praktikusság és a józan ész kérdése. Egy olyan szerződés ese­tén, amely súlyos kötelezettségeket ró egy bizo­nyos közületre, csak ostoba és gonosz embernek kell lennie annak, aki önként vállalja azokat a súlyos és igazságtalan terheket. Minthogy pedig a trianoni békeszerződés ilyen súlyos és igaz­ságtalan terheket ró az egész közületre, egész Magyarországra, mi sem természetesebb, mint az, hogy ennek az országnak minden valamire­való közülete a békeszerződésnek megfelelő re­vizióját követeli. Mégis, én úgy látom, mintha politikai okok­ból sokan örvendenének annak, hogy a szociál­demokratapárt nem lépett be a Revíziós Ligába, nem tett eleget a Revíziós Liga elnöke felhívásá­nak. (Jánossy Gábor: Ezt sajnálja mindenki és 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom