Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
2âO Az országgyűlés képviselőházának rosszul is tette!) De úgylátszik, hogy örülnek, mert e mellett akarják megsiitögetni a maguk politikai pecsenyéjét. A reviziót előbbre viszi az, aki azokat az értékes nemzetközi összeköttetéseket, amelyekkel a szociáldemokratapárt rendelkezik, nem lazítja meg. A szociáldemokratapárt tudott, tud és tudni fog a jövőben is sokat tenni ezen a téren, de akarta, akarja és akarni fogja a jövőben is a békereviziót. (Platthy György: Külön!) Az én megítélésem azonban az, hogy nagyobb és értékesebb munkát lehet ebben a dologban végezni, ha külföldi tényezőket igyekszünk megnyerni ennek az eszmének, mintha itt belül állandóan sírunk és jajgatunk. Ha ebben az országban volnának tényezők, amelyek a békereviziót ' ellenzik, akkor mi sem természetesebb, mint hogy ezeknek meggyőzésére minden rendelkezésre álló eszközt meg kellene ragadnunk. Ilyen tényező azonban nincs; Magyarországon nincs olyan tényező, amely belenyugodnék ezekbe a békefeltételekbe, amelyek ma Magyarországot sújtják s ennek következtében mi sem természetesebb, már ezen oknál fogva is, hogy nem a belföldi tényezőktől függ a revizió kérdése, hanem olyan politikát és taktikát kell folytatni, hogy minél többen csatlakozzanak ahhoz a felfogáshoz, hogy Magyarországot ki kell emelni mai helyzetéből és le kell venni válláról azokat a súlyos terheket, amelyeket a békeszerződés megállapított. Hogy ezen a téren történt már igen sok, azt én elhiszem. Megállapítom azonban egyúttal azt is, hogy talán egyetlenegy olyan tényezője sincs az országnak, amely annyit tett volna külföldön a békerevizió érdekében, mint éppen a magyarországi szociáldemokratapárt Éppen a magyar pártnak intervenciójára határozta el és kötötte le magát az egyik legutóbbi nemzetközi kongresszus a békeszerződések revíziója mellett. Ha van a külföldön komoly tényező, amely a békereviziót szükségesnek ítéli és e mellé lekötötte magát, akkor megállapíthatom azt, hogy ez nem a külföldi soviniszta polgári pártok között található, hanem a szociáldemokratapártokban. Nemcsak Franciaországban, hanem egyetlen államban sem a soviniszta polgári tényezők azok, amelyek Magyarországnak valamit vissza akarnak juttatni és Magyarország terheit könnyíteni akarják, hanem mindenütt a munkáspártok. Ebben a tekintetben, ha vannak és lehetnek reményeink, a legszebb reményekkel tölt el bennünket az, hogy a közel jövőben az angol munkáspárt igen nagy befolyásra, a mostaninál mindenesetre lényegesen nagyobb befolyásra fog szert tenni. Odaállni a revíziós gondolat mellé nem áldozat. (Zaj a jobboldalon. — Simon András: Akkor miért nem teszik meg? — Jánossy Gábor: Most mondja, hogy teszik! — Felkiáltások a jobboldalon: De feltételesen! — Jánossy Gábor: Feltétel nélkül, mondták délelőtt is! — Platthy György: Minek az erőt megosztani! — Györki Imre: A Liga nem jelent erőt! — Jánossy Gábor: ^ Ha mind összetartunk? — Gr. Szapáry Lajos: Szóval a szervezettség nem jelent erőt? — Györki Imre: Az igen!) Elnök: Csendet kérek! Bárdos Ferenc: A közös nyelv, a közös kultúra, a nagyobb és életképesebb gazdasági egység a munkásmozgalom célkitűzéseinek megközelítését is eredményesebbé tudják tenni és már ez a körülmény is arra 'késztet minket, hogy a revíziós gondolat mellé álljunk. A munkásság éppúgy, mint a szociáldemo291, ülése 1929 május 13-án, hétfon. kratapárt vezetői, a munkások éppúgy, mint a vezetők mindannyian a revíziós gondolat mellett vannak és egyetlen alkalmat , sem mulasztanak el arranézve, hogy ezt a kérdést előbbre vigyék, és legyenek meggyőződve arról, hogyha a Revíziós Ligába való belépés eredményezhetné a béke revízióját, akkor a szociáldemokratapárt a mai napon belépne a Reviziós Ligába. (Krisztián Imre: így az Önök távolmaradása eredményezi? Az sem eredményezi, még kevésbbé! — Györki Imre: Nem ért hozzá, kisember! — Zaj, — Krisztián Imre: Olyan nagyok, mint önök, értik azt!) Elnök: Csendet kérek! Bárdos Ferenc: Nemcsak a szociáldemokratapártnak, hanem az egyes polgári képviselőknek és tényezőknek is vannak és lehetnek nemzetközi kapcsolataik. Kétségtelen, hogy a keresztény pártnak ilyen kapcsolatai vannak, hiszen maga a kereszténység maga is a leggyönyörűbben kiépített internacionális szervezet. Azonkívül az agráriusok Is tartanak nemzetközi összejöveteleket, 'kongresszusokat, (Szabó Iván: Nem látszik meg a gabonaárakon!) tartanak a merkantilisták is és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek igyekeznek a maguk gazdasági érdekeit ilyen nemzetközi kapcsolatok révén előre vinni, megvédelmezni. Ügy tudom azonban, hogy ezeket a nemzetközi kapcsolatokat még eddig nem igen, legalább nagyon csekély eredménnyel használták fel arra, hogy a békerevizió gondolatát előbbre vigyék. Legyen szabad itt megemlítenem azt, hogy ősszel Budapesten tartották meg a világ vases fémmunkásai nemzetközi végrehajtó bizottsági ülésüket. E bizottság tagjainak egy része miniszterviselt ember volt, alig akadt köztük egy-kettő, aki legalább képviselő ne lett volna és a legtöbben olyanok, akik felelős állást töltöttek be a maguk országában vagy töltenek be ezidőlszerint. Ezek valamennyien úgy láttak és azt jelentették ki, hogy az a módszer, amellyel elbántak Magyarországgal, mindenképpen elítélendő és a maguk részéről mindent elkövetnek a tekintetben, hogy ezek az igazságtalanságok megváltoztattassanak. Én különösen az angol küldöttekkel foglalkoztam, akik elragadtatással nyilatkoztak a magyar munkásság kulturális fejlettségéről s csodálkoztak azon, hogy a magyar munkásság ezzel a kulturális fejlettséggel a társadalomban és a politikai életben ilyen kevés szerephez juthat csak, mint amilyenhez jut. Az angol gépépítők hatalmas szövetségének elnöke, amikor hazatért, egy hozzámintézett levelében például a következőket írja (olvassa): «Még most sem ocsúdtam fel az alól a hatás alól, amely engem Budapesten rabul ejtett. Be kell vallanom, hogy én eddig jóformán semmit sem tudtam Magyarországról és Magyarország az én szememben eddig egy mitsem jelentő földrajzi fogalom volt csupán.» (Krisztián Imre: Az önök szervezetének ennyi haszna van!) «Ma már egészen más szemmel nézem ezt az országot, és annak értékes és intelligens népét. Ha a Labour Party a legközelebbi választásoknál az eddiginél nagyobb politikai befolyásra tesz szert, — ez pedig kétségtelen — minden erőmmel azon leszek, hogy a rajtatok esett súlyos sérelmek és igazságtalanságok reparáltassanak.» Arra a közbeszólásra, hogy ilyen hatalmunk, vagy befolyásunk van, legyen szabad csak megemlítenem azt, hogy nemcsak munkáspárti emberek, hanem polgári 1 egyének, sőt mondhatnám, történelemmel foglalkozó intelligens emberek is akadnak a kül-