Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
224 Az országgyűlés 'képviselőházának Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik"? Griger Miklós jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Ház! Rassay Károly t. képviselőtársam múlt heti beszédében megemlékezett a közszállítási szabályzatnak a revíziójáról is. Elbben a kérdésben nem osztozom t. képviselőtársamnak felfogásában, aki a közszállítási szabályzat revíziójának szükségességét nem ismerte el. A kisiparosság szempontjából a közszállítási szabályzat revízióját szükségesnek, sőt sürgősen megoldandónak tartom. (Esztergályos János: Ügy van!) A revízió útján lehetővé kell tenni, hogy a kisiparosság a közszállításokból kivehesse a részét és munkaalkalmakhoz juthasson. Ha a költségvetés tételeit átnézzük, akkor azt látjuk, hogy a rendszeresen visszatérő ipari beszerzések, amelyek közszállítások tárgyát képezik, igen nagy összegeket tesznek ki, úgyhogy e munkálatok által a fogyasztóközönségét elvesztett kisiparosságnak igen sok munkaalkalmat szolgáltathatnánk. (Eszterga* lyos János: Nem törődnek a kisiparossággal, csak az adójukat szedik! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Lehetőivé kell tehát tenni azt, hogy ezekbe a közszállításokba a kisiparosság belekapcsolódhassák. A gyáriparnak nem szabad itt féltékenykednie a kisiparossággal szemben, mert a gyáripar nagy szervezetei segítségével, tőkeerejével és teljesítőképességével könnyebben megszerezheti a maga részére a külföldi piacokat, a hazai piacokat, (Esztergályos János: A kisiparosságot még a helyi piacról is kiszorítják!) engedje át tehát a lehetőséghez képest ezt a teret a kisiparosság részére. A kisiparosságot a közszállításokban akkor részesíthetjük, ha a szabályzatot olyanformán revideáljuk, hogy a kiírások a kisiparosság széles rétegei között közismertekké váljanak, ha visszaállítjuk azt a békebeli állapotot, hogy a versenytárgyalások és feltételek neosak a hivatalos laphan közöltessenek, hanem megküldessenek a kereskedelmi és iparkamaráknak is, amelyek azután sokszorosítás útján kiküldhetik ezeket a feltételeket az egyes ipartestületeknek is, és így az érdeklődést felkelthetik az összes kisiparosok körében. Ezzel lehetővé tesszük azt is, hogy annak a kisiparosnak, aki a közszállításban részesülni óhajt, nem kell hosszú költséges utazást tennie, hogy a feltételeket megismerhesse, hanem ott a helyszínén, saját ipartestület székhelyén költségmentesen juthat ezeknek birtokába. Ez nem okoz bürokratikus megterhelést, nem okoz költségtöbbletet, ezt a. régi rendszert a kormány minden költség nélkül újból viszszaállíthatja. Elismerem, hogy a közszállítási szabályzat nem térhet ki minden egyes esetre, tehát tulajdonképpen csak keret, és éppen azért, mert keret, szükséges a revíziónál gondoskodni a felelősség kérdésének és a jogorvoslat kérdésének rendezéséről. A felelősséget be kell vinni a közszállításokba. Felelős tényezők intézzék . ezeket az ügyeket, nehogy az az eset adlódjék elő, hogy ha a közszállítási szabályzat rendelkezéseit vagy intencióikat megkerülik, akikor ne le291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. gyen senki, akit ezért felelősségre lehessen vonni. A jogorvoslat kérdését szintén oly módon kell rendezni, hogy a beérkezett panaszok a lehető legsürgősebben intéztessenek el, nehogy esetleg ok nélkül beadott panaszok a munkáknak kiadását, és így a r munkaalkalmak megteremtését is késleltessék. (Esztergályos János: Lehetőleg a számlákat is fizessék ki minél hamarább, ne évek multán!) A közszállítási szabályzatnak ilyenmódon való rendezését megkívánja a közéleti tisztaság és a takarékosság elve is. Meg kell szüntetni végre azokat a gyanúsításokat, suttogásokat, amelyek a közszállítások körül gyakran, — sajnos —• nem. egészen alaptalanul felmerülnek. Éppen ezért^ rendezni kell az előbb említett két alapvető kérdést, a felelősség és a jogorvoslat kérdését. Ha ezt gyökeresen rendezzük, akkor véget vetünk minden visszaélés lehetőségének, tehát véget vetünk a gyanúsítgatásoknak és a közéletben előforduló suttogásoknak. (Ügy van! a jobboldalon.) A takarékosság szempontja szintén azt kívánja, hogy a közszállításoknál ezek az elvek érvényesüljenek. Mert elvégre a közélet szempontjából nem mindegy az, hogy a közszállításra fordított összegek mikép használtatnak fel, hogy azok tényleg a leghelyesebben, a leggazdaságosabban és a legcélirányosabban lesznek-e felhasználva. A közszállítási szabályzat hatályát ki kell terjeszteni mindazokra a közületekre, amelyek közadók módjára szedik be járulékaikat, vagy pedig állami támogatással végeztetnek bizonyos munkát. Ez eddig — sajnos — nem történt meg, úgyhogy nagyon sok olyan intézményt ismerek, amelyek közadók módjára szedik be járulékaikat, a közszállítási szabályzatot azonban egyáltalában figyelembe sem vették és munkáikat a közszállítási szabályzatban lefektetett irányelvek megkerülésével, sőt azt lehetne mondani, direkt megsértésével intézték. (Esztergályos János: Miért nem nevezi meg nevén a gyermeket a képviselő úr?) Márpedig azt hiszem, nem mindegy az, hogy ezek az összegek, amelyeket közadók módjára hajtanak be, hogyan és mikép használtatnak fel. Éppen azért a nagy nyilvánosság ellenőrzése alá kell ezeket a közületeket is venni, hogy minden ilyen irányú költekezésük a nyilvánosság előtt történjék, s így megszüntettessenek azok a viszásságok, amelyek — sajnos — nap-nap után előfordulnak. Ezzel természetesen a munkaalkalmaknak szintén nagyobb teret tudunk nyújtani. Nem óhajtok részletesebben foglalkozni továbra is azokkal a rendelkezésekkel, amelyeket a közszállítási szabályzatnak magában kellene foglalnia, mert ezzel a kérdéssel a kereskedelemügyi minisztériumban a közelmúltban tartott ankéten szakemberek már behatóan foglalkoztak. Ezen az ankéten kifejezésre jutott az az álláspont, hogy ezt a kérdést a lehető legsürgősebben meg kell oldani. Egyetlen egy érdekképviselet sem volt, amely azt hangoztatta volna, vagy a mellett tört volna lándzsát, hogy a revizió nem szükséges. Éppen azért arra kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezt az igazán megérett kérdést végre-valahára gyökeresen rendezze. Juttassa érvényre azokat a kardinális felfogásokat, amelyek ott, az ankéten elhangzottak és amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar kisiparos-tömegeket munkaalkalmakhoz tudjuk juttatni. Adja ki a reviziót a lehető legsürgősebben, hogy ezzel is bebizonyítsuk azt, hogy a kisiparosok tömegeivel