Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
Az országgyűlés képviselőházának 2. talán a bolsevisták tettek 1919-ben, de még az sem biztos, hogy megtették. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: A képviselő úr a nemzeti önérzetet sérti meg, amikor a 'kormány eljárását a bolsevistákéval hasonlítja össze. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért a súlyos sértéséért rendreutasítom, (propper Sándor: A kormány nem a nemzet! — Krisztián Imre: Az önök előtársaí voltak. — Zaj. — Csendet kérek képviselő urak!) Malasits Géza: 1918-ban a Károlyi kormány nem küldött ki detektiveket és nem küldött ki csendőröket senkinek a lakására. Ezzel szemben megállapítani kívánnám, ha időm megengedné. (Griger Miklós: Szóhoz sem lehetett jutni! — Propper Sándor: Károlyi József Fehérváron! — Griger Miklós: Én ott voltam, de majdnem felakasz tott ak!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak külön beszélgetést folytatni. Malasits Géza: Mondom tehát, a nemzeti összefogás első feltétele, hogy a nemzet minden egyedének egyforma joga legyen, hogy a nemzet minden egyedének meglegyen a lehetősége, hogy a nemzet által termelt összes javakban részesülhessen. A nemzeti összefogás első feltétele a jogegyenlőség, a jogbiztonság, további feltétele pedig egyenlő lehetősége az életnek. Ez nincs meg Magyarországon, mert Magyarországon a munkásnak nincs meg a gyülekezési joga, csak akkor, ha a főispán vagy a főszolgabíró azt megengedni jónáki látja és ha valaki a munkásság egyesülési jogába beletaposott, azért még soha fegyelmi eljárást, sőt még fegyelmit megelőző eljárást sem indítottak. Nem olvastam soha arról, hogy azért, mert valaki jogtalanul, tisztán szeszélyből vagy azért, mert moziba akart menni, egy munkásgyűlést feloszlatott, ellene vizsgálatot indítottak volna, vájjon milyen jogon oszlatta fel tisztességes adózó polgárok gyűlését. Erről nem hallottam még soha. Nem hallottam árról sem, hogy olyan atrocitásokat, amelyek nap-nap után előfordulnak, valamennyire is megtoroltak volna és a jövőre nézve lehetetlenné tettek volna. Nem, ellenben mindenki, aki a munkásokkal szemben jogtalanságra ragadtatja magát, már eleve büntetlenséget biztosít magának. Elnök: A képviselő úr a hatóságokat pártoskodással és részrehajlással vádolja meg. Ezért az általánosságban tett sértéséért i« rendreutasítom. (Propper Sándor: No, majd hozunk konkrétumokat! — Rothenstein Mór: Ez igaz!) A képviselő úr magáévá tette ezt az állítását, A rendreutasítás a képviselő úrra is vonatkozik. Malasits Géza: A szarvasi járás főszolgabírója betiltja az ülést azért, mert Kondoroson a szociáldemokratapárt hat évvel ezelőtt Vági Istvánt képviselőnek jelölte. Tehát azért, mert hat évvel ezelőtt fellépett ott, nem szabad munkásgyulést tartani. Az ózdi járás főszolgabírója betilt egy borsodnádasdi gyűlést, mert «a borsodnádasdi munkások képviseletében Kubinyi István ózdi lakos munkanélküli járt el, aki egy ugyanezen tárgysorozattal bejelentett ózdi értekezleten a kiprovokált gyűlésfeloszlatás után nemcsak még felszólalt, hanem a hatósági ténykedés felett kritikát gyakorolt.» Ezért nincs egyesülési ós gyülekezési jog. Nem az illetőt állítják a bíróság elé, hanem megfosztják egy egész járás munkásságát gyülekezési jogától. A (hódmezővásárhelyi rendőrség kapitánya betiltja a gyűlést, mert «aggályosnak» tartja és hozzáteszi, hogy «hatóságom 1, ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 223 területén ugyanis egyik politikai párt sem tart gyűléseket bizonyára azért, mert nem akarja a helybeli lakosság kedély állapotát a politikai kérdések tárgyalásával felizgatni.» Azután vannak közegészségi ügyek. Aki ezt a mi évi jelentésünkből el fogja olvasni, az körülbelül sejtheti, hogy mennyi agyzsír fogyott el és mennyi veríték hullott el addig, amíg ezeket a kín-keserves fogalmazványokat megcsinálták, amelyekben mind a munkásság gyülekezési jogát nyirbálják és szabdalják meg. Mondom, évi jelentésünkből majd lesz alkalmuk az uraknak elolvashatni ezeket, abban megtalálhatják azt, amit az imént mondottam, nevezetesen azt, Kogy az összefogás első feltételeként tessék megteremteni azzal, hogy a Magyarországot közelebb hozzák a Nyugathoz és megteremtik az általános, titkos egyenlő választói jogot. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) További előfeltételét megteremtik abban, hogy megcsinálják az egyesülési jogot, amelynek keretében belül mindenkinek egyformán joga van. További feltételét megteremtik azután abban a természetes és demokratikus fejlődésben, amely ma már Európa minden népének jellemző tulajdonsága. Ha ezeket a feltételeket megteremtették az urak, ha megszüntetik a Bethlen kormánynak azt a politikáját, amely — mondom — a magyarság legértékesebb részét, a földmunkásságot a maláji kuli színvonalára süllyesztette, ha megszüntetik azt a politikát, amellyel lefogják a munkásság kezét és nem engedik, hogy szervezkedés útján magának magasabb munkabéreket biztosítson, akkor lehet beszélni arról, hogy együtt menjünk a revízióért. De ha ezt a politikát megszüntetnék az urak, akkor önmagukról mondanának ítéletet, már pedig önmagukról az urak ítéletet mondani nem fognak. Önökről a nemzet fog ítéletet mondani, még pedig rövidesen olyan ítéletet, amilyent nem igen várnak. S mert nem hiszek azokban a fogadkozásokban sem, amelyeket az urak állandóan hangoztatnak, ezért is bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben. Még egyet meg kell mondanom s ezzel be is fejezem beszédemet. A takarékosságról igen sok szó hangzik el; a pénzügyminiszter úr. a közgazdasági miniszter úr s mindegyük miniszter úr feláll és beszél a takarékosságról. A t. egységespárt is beszél a takarékosságról. Ez a nagy buzgalom a takarékosság iránt eszembe juttatja azt az egyszeri izraelitát, aki egy lakodalmon szörnyen jóllakott tréflivel és amikor kiért az utcára, akkor ott előtte vágott bele az istennyila a villamoslámpa tartóoszlopába. Az izraelita visszahökkent és így kiáltott fel: Smá Jiszroél, soha nem eszem többé tréflit. önök is így csinálnak. Nyolc év után, miközben kiélték Magyarország lakosságának vagyonát, elpusztították a nemzeti vagyon harmadrészét, — amint Pakots t. képviselőtársam igen helyesen mondotta — s elpusztították a jövő' minden reményét, most ideállnak és azt kiálltnak: Halljad, magyarok Istene, ezentúl takarékoskodni fogunk. Takarékoskodhatnak önök % a nép azonban nem fog takarékoskodni az ítéletmondásban, legyenek arról meggyőződve és nem fog sikerülniök a népet abba a hitbe ringatniok, hogy csak Trianon oka a nyomorúságnak; (Krisztián Imre: Meg a forradalom is) a munkásnép érzi, tudja azt, hogy velünk egy abban a küzdelemben, amelyet a Bethlen-kormány ellen folytatunk. A költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 32*
