Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

14 Az országgyűlés képviselőházának < csonyabbak, mint amilyenek Németországban, Angliában vagy pedig Amerikában, amely országokra valószínűleg utalni méltóztatott. Ha tehát én elvileg el is fogadom és magamra nézve a jövő javaslatokban igyekezem is megvalósítani azt, hogy a létminimumot, ha az államháztartás helyzete azt megengedi, ismét magasabbra emeljük, jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot éppúgy, mint az előbbit is, elfogadjam, mert — ezt a kettőt együttvéve számítva —ez az államháztartásra körülbelül 8—10 millió terhet róna, úgyhogy én nem javasaihatnám a t. Háznak, Ihogy így ineidentaliter ezt a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ebhez a szakaszhoz Farkas István és társai egy új második bekezdést javasoló pótló indítványt adtak be. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e Farkas István és társai indítványát elf og-adni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház Farkas István és társainak indítványát elvetette. Következik a 7. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 7. és 8. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 9. §-t). — Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! Amikor a 9. §-nál felszólalok, mint Budapest székesfőváros egyik országgyűlési képviselője akarom kötelességemet teljesíteni. Előre bocsátom, teljesen helyeslem azt, hogy a kereseti adó átengedésével kapcsolatban egyes községek háztartásának kérdése szabályozható lesz. Helyeslem azt az elvet, amelyet a pénzügyminiszter úr ebben a kérdésben szem előtt tart. Teljesen igaz az, hogy a keresetiadó szétosztása nem eredményezi azt az igazságos^ helyzetet, amely kívánatos amelyet ezzela szétosztással elérni akarunk, mert egyik községnek több jut, a másiknak kevesebb, vannak községek amelyek segélyre szorulnak, vannak községek, amelyeknek sok ebből a jövedelmük, dúslakodnak ebben a jövedelemben és költekeznek. Ezt én mind elismerem, nehogy ebből a szempontból felszólalásomat kritikával méltóztassanak illetni. Ezt a kérdést szabályozandónak is tartom. Ezt a kérdést kétségkívül szabályozni kell és azt hiszem, a szabályozás módja sokkal körülményesebb, sokkal nagyobb körültekintést igényel, semhogy azt a jelen törvényjavaslat keretében meg lehetne csinálni. Tekintetbe kell itt venni esetleg más adónemek átengedését, szóval bő vita folyhat arról, hogyan és mint kívánják a községek háztartását igazságosan rendezni. Ezeket az intenciókat helyeslem. A jelen esetben azonban mi történiki A jelen esetben a 9. §-nál az a rendelkezés fog törvénybe menni, hogy az összes állami nyugdíjasok^ illetményei után levont keresetiadók a községek segélyezési alapjának javára számolandók el. Többek között tehát a Budapesten lakó összes nyugdíjasok után a keresetiadó nem lesz úgy, mint eddig volt, a székesfőváros bevétele, hanem ezt az adót is be kell szolgáltatni a községek segélyezési alapjába. (Helyeslés a jobboldalon. — Bródy Ernő: Nem helyes! — Krisztián Imre: Mindent a főváros kapjon? A falu semmit? — Zaj. — Elnök csenget.) Nem tartom lehetségesnek, hogy antipátia szempontjából kezeljék a székesfőváros kérdéseit. Mi a községeket nem kezeljük ellenszenvvel, hanem a nemzet egyetemes érdeke szempontjából mindig a közérdek figyelembevételével. (Krisztián Imre közbeszól. — Egy hang a baloldalon: Nem érti! — Krisztián Imre: '85. ülése 1929 április 30-án, kedden. Mindenhez önök értenek! — Elnök csenget.) Rendkívül veszedelmes dolog, ha a vidéket a fővárossal állandóan szembe akarják állítani. Ez ellen tiltakozom itt az országgyűlés színe előtt. En nem kezelem a kérdést úgy, mint a t. képviselő úr, aki nem is tudja, mit akarok mondani. (Krisztián Imre közbeszól.) ' Elnök: Krisztián Imre képviselő urat kérem, méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni, (Egy hang a baloldalon: Beszélni nem tud, csak közbeszólni!) / Wolff Károly: A községek segélyezési alapja hivatott arra, hogy azokat az egyenetlenségeket, amelyek a keresetiadó szempontjából az egyes községek közt fennforognak eliminálja. Ezt is helyeslem. Helyeslem azt, hogy egy alapot létesítenek ideiglenesen, amíg ezt a kérdést véglegesen rendezhetjük. De ha elolvasom ennek a rendelkezésnek indokolását, mégis csak azt kell mondanom, hogy a segítés módja nem felel meg a logika szigorú szabályainak, mert az indokolás azt mondja, hogy szándéka a pénzügyi kormányzatnak lassan a Központi Illetményhivatal illetékességét az egész országra kiterjeszteni. Az esetben, ha az egész országra kiterjesztik a Központi Illetményhivatal illetékességét, akkor az ország összes nyugdíjasainak keresetiadóját itt fogják levonni Budapesten. Azt mondja az indokolás: igazságtalanság lenne, hogy akkor az összes nyugdíjasok illetményei után járó keresetiadó is Budapest székesfőváros pénztárába folyjék be, mert azt mondják a szabályok, hogy vagy a munkahely, vagy a lakóhely szerinti községet illeti meg a keresetiadó. Hogy ez igazságtalanság, én is elismerem. Megállapítom tehát, hogy eddigelé az okozati összefüggésben, a logikai premisszában teljesen egy úton járok a pénzügyminiszter úrral. De ha igazságtalanság lenne az, hogy az ország őszes nyugdíjasainak keresetiadója Buè dapest pénztárába folyjék be, akkor nem igazságtalanság-e az, hogy ezzel a szabályozással kapcsolatban nemcsak nem adja oda — helyesen — az ország többi részében lakók adóját, hanem a Budapesten lakó nyugdíjasok keresetiadóját is elveszi a fővárostól és odaadja ennek a segélyezési alapnak? En tehát nem szólottam másért, csak ami minden községet megillet, mert eddigelé minden községet megilletett az ott lakó nyugdíjasok keresetiadója; a székesfővárost is megillette a Budapesten lakó nyugdíjasok keresetiadója. (Felkiáltások bal felől: Ügy van! Világos!) En nem reflektálok az ország többi részében lakó nyugdíjasok keresetiadójára, de rendezésnek lehet-e mondani azt, amikor a székesfővárost egy nagy összegű bevételtől megfosztja ez az intézkedés azzal, hogy a Budapesten lakó nyugdíjasok keresetiadóját is elveszi a fővárostól? Erre vonatkozólag nem ismerem ugyan a statisztikát, de azt mondják, akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznak, hogy ez körülbelül 400.000 pengő lehet évente. Miután Budapesten nagyon sok nyugdíjas van. akik állandóan itt laknak, — és többnyire ide jönnek lakni — ez jelentékeny bevételi forrása a fővárosnak, amelyet a székesfőváros ezen rendelkezés következtében elveszít. En tehát ebben a pillanatban a székesfőváros polgárságának, az összpolgárságnak érdekében emelek szót. (Helyeslés bal felől.) Helyeslem a rendezést, a premisszákat, minden helyes, csak azt kérem, ne méltóztassék a másikon úgy segíteni, hogy méltóztatik elvenni valamit az egyiktől. Nem tudom elfogadni helyes tételnek azt, hogy lényegesen ártok a székesfővárosnak azért, hogy használjak a többinek. Az előbbi közbeszólásból is lehet látni, micsoda