Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

218 Az országgyűlés képviselőházának ségespárt beleesik, amikor a kormány bírálatáról van szó, hogy azonosítja az országot a kormányzattal, holott a kettő más, más a kormányzat és más az ország. Ugyanígy áll itt is. Mindenki, aki a revízióért küzd azon a helyen, amelyre embertársai bizalma őt állította, harcos küzdője a magyar reviziónak, magyar jövőnek. Hanem is megyünk együtt a Keviziós Ligával, akkor is tiszteletreméltó dolgot végzünk, mert nem szabad a Ligát a revizióval összekeverni, mert más a revízió és más a revízióért küzdő Liga. Itt meg kell mondanom, hogy miért nem csatlakoztunk a Revíziós Ligához. Azokat a politikai indokokat, amelyek bennünket arra vezettek, hogy ne csatlakozzunk a Ligához, már éppen eléggé ismerik; lapjainkban leközöltük, kommentáltuk eléggé, erre nem akarok kitérni, ezeken a politikai indokokon felül vannak még indokok, amelyek kényszerítenek bennünket arra, hogy ne menjünk a Ligával együtt. Nevezetesen Magyarországon az a szerencsétlen helyzet adódik, már a tulipán mozgalomnál tapasztaltuk azt, hogy minden ilyen társadalmi felbuzdulás alkalmával a legreakciósabb elemek gyorsan igyekeznek ebbe az intézménybe belebújni, ott elhelyezkedni és lehetetlenné teszik azt, hogy azok, akiknek világfelfogásuk, világszemléletük más, csatlakozzanak ehhez. Ugyanez a hiba történt a Ligánál is. (Fáy István: A munkásság egy része csatlakozott! — Propper Sándor: Ne beszéljen a munkásságról! Mit ért maga a munkássághoz? — Fáy István: Semmiesetre sem kérek magától engedelmet, hogy miről beszéljek! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tessék csendben maradni. Malasits Géza: Nem vonom kétségbe, pártunk egyetlen tagja sem vonja kétségbe azt, hogy a Ligának tiszteletreméltó szándékai lennének, azonban szent meggyőződésünk, hogy azok az urak, akik ma a Ligába tömörültek és akik ott hangadók, soha Magyarország revízióját ezzel a ligapolitikával elérni nem fogják. Beszélnek nemzeti összefogásról, beszélnek az urak arról, hogy félre kell tenni minden politikai állásfoglalást. En nagyon szerettem volna, ha egy bátor ember találkozott volna és elmondotta volna Herczeg Ferencnek a Liga ejnökének, aki ismeretes felhívását hozzánk intézte, hogy egyelőre várjon, míg a Ligából egy pár ember kimegy, mert úgylátszik, nem találta meg az érvényesülését. Nem érkezett el az ideje^ annak, hogy a szociáldemokratapárt a Ligához csatlakozzék. Ilyen bátor ember nem találkozott. Herczeg Ferenc, aki egyébként író és nem politikus, aki nem ismeri az embereket s még azt a környezetet sem, amely itt mellette él, kibocsátotta felhívását, amelyre mi, igenis, a választ megadtuk. ^Másrészt úgy áll a helyzet, hogy ebben a Ligában nagy szerepet játszik Gálócsy Árpád. (Propper Sándor: A vén hülye! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Propper képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Nem is lehet kívánni, hogy együtt üljenek azokkal, akik őket lehazaárulózzák! — Zaj.) Malasits Géza: Nem jelentéktelen figurákat hozok ide; ez az úr súlyos tényezője a Ligának, s ennek a súlyos tényezőnek közéleti tevékenysége teljesen lehetetlenné teszi számunkra, hogy a Ligával együtt menjünk. Gálócsy Árpád kibocsátott havonta egy-egy füzetet. (Felkiáltások jobb felől: Ez fáj! — Propper Sándor: Nem fáj, csak a bolondgombái fáj291. ülése 1929 május 13-án, hétfon. nak! — Zaj.) Közérdekű Levelek címen, amelynek minden egyes sorában a munkásság minden törekvését, tehát a munkabérjavítás, rövidebb munkaidő, több kultúra iránti törekvését, igyekszik a sárbahúzni. Ezzel mi nem törődünk; neki ez a véleménye, nekünk más a véleményünk, meglátjuk, a végén ki győz. De nyiltan megmondja azt is, hogy «a Területvédő Liga propagandáját ellenezték, — mintha mi elleneztük volna — de e munkások ellen én vezettem a Területvédő Liga propagandáját, sőt azt is tudják, hogy a toborzó felhivást, amelyet olyan veszekedett dühvel támadt a Népszáva, én fogalmaztam.» A Területvédő Liga tehát megalakult s az volt a hivatása, hogy az elcsatolt területek visszahódítása érdekében csináljunk propagandát. Ez alatt az ürügy alatt, illetőleg ebben a keretben hamis lobogóval éppen ennek az úrnak és reakciós társainak társaságában ádáz dühvel támadtak a munkásságra és piszkolták, mocskolták mindazt, amit a munkásság megteremtett. Majd továbbmegy ugyanez az úr s egészen nyiltan eldicsekszik azzal, hogy: «igenis, a sajtóperek százait zúdítottam a Népszavára.» Elismeri ez az úr, hogy leveleket is bocsátott ki azokhoz, akiket a Népszava megtámadott, hogy indítsanak pert, sőt jogvédelmet adott ilyen perek megindítására. A hajszának minden eszközét igénybevette, hogy a munkásságot a közvélemény előtt befeketítse, a sárba húzza. Ehhez az úrhoz hasonló urak csak úgy nyüzsögnek abban a Területvédő Ligában. Nem szándékozom zsámolyt tenni a lábuk alá és a reakciós közvélemény előtt azokat az urakat még nagyobbá tenni, ezért csak ezt az egy urat 1 neveztem meg. Ehhez az úrhoz hasonlók tucatszámra nyüzsögnek a Liga vezetőségében, akik nyiltan megmondják, hogy a magyar közvélemény egy súlyos hibát követett el 1919-ben, azt, hogy nem sokkal több proletárt gyilkolt meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ülnek ott tucatszámra, akik nyiltan és őszintén a munkásság minden törekvésével élesen szembefordulnak. Ez tehát olyan testület, amelyben a főhangadók ezek a reakciós urak, olyan testület, amely magábanfoglalja a Gyosz-t, a Vasművek és Gépgyárak Egyesületét, az exponált munkáltató szervezeteket. Tessék őszintén megmondani: mi lehetett volna itt a szociáldemokratapárt szerepe? Hogyan ítélt volna meg minket Európa munkássága, ha bemegyünk abba a testületbe, amelyben tucatszámra ülnek azok az egyének, akik minden percben készek arra, hogy minket a víz alá nyomjanak? Nem tettük volna magunkat nevetségessé? (Felkiáltások jobbfelől: Nem! ~ Jánossy Gábor: Imponált volna nekik!) Minden párt vezetői maguk felelnek a párt tevékenységeért. Én felelősségem tudatában, mint igaz magyar ember, mint hű fia ennek a hazának, kijelentem, hogyha a szociáldemokratapart a mai viszonyok között opportunitásból belépett volna a Ligába, én léptem volna ki a szociáldemokratapártból s engem jó néhány ezer munkás követett volna. (Zaj.) Nemcsak azt kell nézni, hogy mi a cél, hanem azt is, hogy kivel harcolunk és küzdünk a célért. T. Képviselőház! Mi nem mehetünk együtt azzal a reakciós társasággal, amely legmélyebb sajnálatunkra a Ligában összeverődött, nem mehetünk együtt azokkal az urakkal, akik: halálos ellenségeink, akik amikor rólunk beszélnek, csikorgatják a fogukat. Nem ülhetünk le egy asztalhoz azok-