Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
'Az országgyűlés képviselőházának I kai, akiknek minden munkája, minden törekvése arra irányul, hogy lehetetlenné tegyenek bennünket, tönkretegyenek az országban, ilyet tőlünk ne kívánjanak. Nem is beszélve arról a csekélységről, hogy azokkal az eszközökkel, amelyeket Dési Géza t. képviselő úr ma felsorolt, a revíziót elérni nem lehet.^ Elvégre a revizió, tehát az, hogy Magyarországnak igazságtalanul megszabott határait revideálják, nem annak kérdése, hogy egypár jól öltözött és jól fésült urat kiküldenek propaganda címén; így nem lehet elérni a revíziót, nem lehet elérni azzal, hogy egy pár kedves röpiratot bocsátunk ki. Kemény, nehéz, kíméletlen küzdelem kell ehhez és kemény, kíméletlen küzdelemmel csak akkor fogjuk eredményezni azt, amit kívánunk, ha Európa népei előtt a magyar munkás, a Kossuth szellemének világításában, mint a szabadság, az egyenlőség és az életfeltételek egyenlőségének országát fogja bemutatni Magyarországot. A reakciós urak, bárhogy is öltik fel a nacionalista tógát, a revíziót így nem fogják elérni. Ezért nem haladunk együtt a Revíziós Ligával. Küzdünk, kijelentem, bátran és fenntartás nélkül a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanság ellen. Van nekünk olyan nemzetközi közvéleményünk, mint a Revíziós Ligának, és hogyha nem haladunk együtt a Reviziós Ligával, ez nem jelenti azt, amit a miniszterelnök úr sajtóirodájában hirdetnek, hogy ugyanis . a szociáldemokratapárt nem akarja a revíziót, hanem jelenti azt, hogy a Liga összetétele ma olyan, hogy vele együtt mennünk nem lehet, és jelenti, hogy továbbra is fenntartás nélkül, bátran küzdünk magáért a revizióért. (Jánossy Gábor: Ha fenntartás nélkül és bátran, akkor jó! — Gr. Hunyady Ferenc: A képviselő lír beszédét a szerb lapok is közölték!) Majd felsorolom, hogy mi eredményezheti a revíziót. Mindenekelőtt, ha az urak őszintén akarják a reviziót és nékem nincs okom kételkedni, hogy őszintén akarják, ha őszintén akarják, hogy ebben a kérdésben az egész magyar nemzet, az egész magyar nép összeforrjon, akkor mindenesetre gondoskodjanak arról, hogy a magyar nemzeti közvéleményben megszűnjék az a kútmérgezés, amely az együttmunkálkodást lehetetlenné teszi. (Ügy van! a bal- és a séélsőbaloldalon.) Nem akarok az illető uraknak és illető közlönyöknek reklámot csinálni, de kezdve a Magyaróváron megjelenő német kormánypárti laptól, egészen a magyar állam és a kapitalisták pénzén kitartott magyar fasiszta újságig, az újságok berkeiben zúgnak ilyeneket és írják, hogy a szociáldemokratapárt állást foglalt a revízió ellen, és mindenki, aki a szociáldemokratapártra támad, hazafias elem. (Propper Sándor: A legbutább' taktika, amit a kormány követ!) Már voltam bátor elmondani, hogy soha egy percig nem haboztunk a revízió érdekében síkraszállni már akkor is, amikor még kevesen gondoltak arra, hogy a reviziót meg kell csinálni, oly időben is, amikor a szerencsétlen trianoni szerződésen Benard miniszter aláírása még meg sem száradt, mi már harcoltunk a revizió érdekében, tehát jogtalan és igazságtalan az a vád, amellyel bennünket a miniszterelnöki rendelkezési alapból fizetett újságok, a miniszterelnöki sajtóirodából kiinduló támadások vádolnak, hogy mi nem küzdünk a revízióért. (Rassay Károly: Hiteltúllépés lesz megint! — Propper Sándor: Egész bizonyos, mert drágák ezek a támadások!) Akkor, amikor a legélesebben foglalnak állást a mi revi91. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 219 zói-ligaellenes állásfoglalásuk ellen, akkor glóriával veszik körül azokat, akik Önként adták oda keresetük egyrészét a Revizió Liga javára és kiválván a szociáldemokratapártból, oda csatlakoztak. (Zaj. — Fáy István: Becsületes magyar emberek voltak! — Propper Sándor: Ön mennyit adott a Ligának? — Fáy István: Semmi köze hozzá! Megteszem a kötelességemet!) Elnök: Ne méltóztassanak ilyen párbeszédeiket folytatni. (Propper Sándor: És a grófok és a papok mennyit adtak?) Propper Sándor képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem! (Propper Sándor: Szegény munkásoktól elszedik a verejtékes filléreket.) Malasits Géza: Vigyázzunk egy kicsit ezzel a dologgal. A tegnap és ma tartott munkásbiztosítási, illetve országos társadalombiztosítói választásoknál leszavazottak száma meg fogja mutatni, hányan hagyták ott a szociáldemokratapártot és kár volt az elmúlt hetekben hozsannát zengeni azoknak, akik állítólag kiléptek a pártból azért, mert nem csatlakoztak a Revíziós Ligához. Hogy ezek a határozatok hogyan jöttek létre, arra elmondok pár eklatáns példát. Megírtuk, hogy a dorogi bányamunkások : azt sem tudták, hogy miről van szó, hogy a \ dorogi bányászokat egy mérnök presszióval | vette rá, hogy az ismeretes nyilatkozatot meg! tegyék. Kiadták a jelszót, hogy május 1-je i zsidóünnep, azt nem tartjuk meg, hanem heI lyette Szent Borbála napját tartjuk meg és ! május 1-én minden munkás 50 fillért fog adni. j Kérdem az urakat, hogy mit csináljon az a bányamunkás, akinek 5—6—7 élő gyermeke van, és aki még az országban ma sem kaphat munkát. A bányászat teljesen tönkrement és úgyszólván boldogok az emberek, hogy valamennyire munkát tudnak kapni. Láttuk a vörösvári bányászok tragikus sorsából, hogy mi lesz a vége, ha népjóléti kormány veszi a kezébe az ügyek rendezését, az, hogy kirúgják a bizalmiférfiakat. Ezek a bányászok presszió hatása alatt írták alá a nyilatkozatot, és kijelentem itten, minden Vizsgálattal szemben, hogy ezek a presszió hatása alatt adták oda filléreiket. Ugyancsak nagyra voltak vele a nacionalista lapok is, hogy a magyaróvári selyemgyár több mint 3000 munkása és munkásnője vált ki a szoeiáldemokratapártból és csatlakozott a Ligához. Először is ott nem dolgoznak háromezren, másodszor is, magam ejtettem meg a vizsgálatot ebben az ügyben és megállapítottam, hogy azok aláírni nem akartak semmit. Azoknak a szegény lányoknak, akik reggel három órakor kelnek fel, hogy vasúton idejében munkahelyükhöz jussanak, akik ott annál a gazdag társaságnál 6—8 legfeljebb 12 pengőért robotolnak hetenként, halvány sejtelmük sincs arról, hogy mi az a Revíziós Liga, ellenben behívták őket egyenkint a művezető irodába és azt mondották, hogy egy sportalakulat számára kell a maguk aláírása és a maguk pár fillére. Amikor a művezető főmérnök úr ott áll és azt mondja, hogy: Also, wenn Ihr nicht unterschreibt, dann flieget Ihr, vagy magyarul, hogyha alá nem iriátok, röpültök, mit csináljon szegény, hát aláírja 1 ?! Tueatszámra tudnám példáját mutatni annak, hogyan születnek meg ezek a határozatok, amelyek nem azt bizonyítják, hoe;y a magyar munkásság nem volna híve a revíziónak, csak azt bizonyítják, hogy a magyar f munkásság ösztönösen érzi, hogy az ő pártjának ezidőszerint ilyen összetételben a ligában keresni valója nincs. (Fáy
