Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
Az országgyűlés képviselőházának 291, ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 217 akkor sokkal kevesebb panasz fog elhangzani ebben az országban. Hiszen a földmivelésügyi miniszter úrnak akaratán meglátszik, mert segített, akart segíteni és tehetsége szerint, ahogy CLLLCL cu segedelmet megkapta, segített is a f öldmívelőosztályon. Ennek az osztálynak azonban több segítségre van szüksége és nem szeretném, ha éppen arra a földmívelőosztályra, amely hivatva van fenntartani ezt a szerencsétlen országot, akarnák rásütni a bélyeget, hogy őmiatta pusztul az ország. Miután a kormánnyal szemben egyébként is bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Sok értelme nincs annak, hogy közülünk szociáldemokraták közül valaki felszólaljon, mert végül is ebben a Házban nincs senki, akinek lehetne beszélni, nincs kivel beszélni és nincs kivel vitatkozni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nyugodtan meg fogom mondani, hogy miért nincs kivel vitatkozni. (Felkiáltások a jobboldalon: Miértf) A t. többség minden szociáldemokrata felszólalás elől már eleve preokkupációval elzárkózik, (Szabó Sándor: Tévedés! — Zaj.) ennélfogva nincs kivel vitatkozni és a házszabályok annyira szűkmarkúak, annyira szűkre szabták a beszéd határidejét, hogy egy ilyen nagy általános vitában maximum egy órát beszélhet valaki. (Héjj Imre: Elég az! — Kassa y Károly: Elég? Héjj képviselő úrnak elég, mert egyáltalában fel sem szólal! — Br. Podmaniczky Endre: Sokat lehet beszélni egy óra alatt! — Elnök csenget. — Gr. Hunyady Ferenc: A miniszterek pedig két órát beszélnek!) Nincs kivel beszélni azért, mert a kormánypárt és még inkább a kormány, elzárkózik minden korszerű reform elől és lehetetlenné teszi azt, hogy akár mi, akár pedig más ellenzékipárt reuzálhasson. (Jánossy Gábor: Hiszen reuzálnak! Élnek!) Eövidesen bizonyítékot fogunk kapni arról, hogy milyen a kormány közfelfogása a politikát illetően. Ma hallottuk, igen mély részvéttel, hogy Gulácsy t. képviselőtársunk elhalálozott, helye tehát megüresedett. Erre a helyre választást fognak kitűzni. (Zaj. — Rassay Károly: Kinevezik!) De Tarpát ma már repülőgépen sem lehet megközelíteni, legalább azzal a céllal nem, hogy valaki ott fellépjen! (Folytonos zaj. — Meskó Zoltán: Induljunk el ma mind a ketten vonaton!) Ha azt akarják, hogy a magyar nép politikailag érett legyen, akkor engedjék meg, hogy ez a politikailag érett magyar nép érzésének úgy adjon kifejezést, hogy érettségének megfelelően választhasson. Ezt az érettséget nem kell korlátozni holmi közigazgatási intézkedésekkel, amely közigazgatási intézkedéseket rövidesen Tarpán majd láthatunk. Hogy ilyen körülmények ellenére mégis felszólalok, ezt teszem azért, mert ma Dési t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) az elmúlt héten pedig több egységespárti képviselőtársam foglalkozott a szociáldemokratapártnak a trianoni szerződés revíziója ügyében elfoglalt f álláspontjával. De ha csak ezek a képviselőtársaim foglalkoztak volna ezzel a kérdéssel, talán még nem szólaltam volna fel, hanem azt kell látnom kormánypárti lapokban, hogy a kútmérgezésnek olyan tüneteit tapasztalhatjuk, amely • arra kényszerít, hogy ebben a kérdésben tisztán és világosan megmondjam pártunk álláspontját. Mindenekelőtt egyet, igen t. Képviselőházi (Halljuk! 'Halljuk! a jobboldalon.) Minket sem hazafiságra, sem pedig a trianoni szerződés rosszaságára kitanítani nem kell. 1919-btn n. Bernben tartott szociáldemokrata nemzetközi kongresszuson a leghatározottabban, legélesebben tiltakoztunk Magyarország feldarabolása ellen. (Zaj.) Egyik elvtársam, aki azóta emigrálni volt kénytelen, nyíltan megmondotta, hogy amennyiben az entente megvalósítaná a londoni szerződésben foglaltakat, (Zaj a baloldalon.) Magyarország a kalandorok és koldusok országa lesz. Ez volt 1919 tavaszán. 1920-ban, amikor a legélesebben tombolt a fehér terror, amikor közülünk egynek sem volt az élete biztonságban, szakszervezeti kongresz szust tartottunk Budapesten a régi Képviselőházban. Ezen a kongresszuson az egyik előadó én voltam és ott nyíltan és világosan megmon dottuk, hogy a trianoni szerződés igazságtalanságai ellen felvesszük a küzde ! met, ezt soha érvényesnek el nem ismerjük és tiltakozunk Magyarország feldarabolása ellen. (Jánossy Gábor: Az természetes!) Ugyanebben az esztendő ben, tehát 1920-ban Londonban tartottak nemzetközi szakszervezeti kongresszust, amelyen nemcsak Európa szakszervezetileg szervezett munkásai, hanem Amerika és Ausztrália képviselői is jelen voltak. Ezen a kongresszuson több mint nyolcmillió szervezett munkás volt képviselve. Ott én és Jászai elvtársam, aki azóta elhunyt, képviseltük a magyar munkásságot. Mind a ketten a tárgyalások során és társaságban nyíltan és kifejezetten megmondottuk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel tiltakozni fogunk a trianoni szerződés ellen. (Éhn Kálmán: És a revízió nem kell! — Rassay Károly: Mire való ez? — Sándor Pál: Ne legyenek olyan igazságtalanok! Ez nem felel meg az igazságnak!) Majd beszélek arról is, hogy mi kell. (Propper Sándor: Magának mi kellene?) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: T. Ház! Ugyanakkor, 1920 őszén, novemberben, (Meskó Zoltán: Nem kell megvédeni, megvédi magát!) ugyancsak megbízásból... (Zaí. — Propper Sándor: Beszélhetek a beteg németnek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Malasits Géza: ... jártam el úgy az angol liberális pártnál, mint az angol munkáspártnál Magyarország érdekében a fehér terror idején, amikor egyikünk élete sem volt biztonságban. Azóta is minden alkalommal — nemcsak én, hanem barátaim és elvtársaim is — megmondottuk, hogy a trianoni szerződést igazságtalannak, esztelennek tartjuk és annak megváltoztatása érdekében minden igaz, magyar embernek küzdenie kell és minthogy mi a nemzet egyedeinek tartjuk magunkat, ennélfogva ránk is vonatkozik az, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) hogy a trianoni szerződés igazságtalansága ellen küzdeni kell. De t. Ház, más egy igazságot felismerni és más ezért az igazságért valakik társaságában küzdeni. Addig, míg együtt mehetünk az urakkal, együtt megyünk a trianoni szerződés igazságtalanságai elleni küzdelemben, itt nincs válaszfal köztünk, a válaszfal ott kezdődik, hogy kivel megyünk. Mi úgy találjuk, hogy sokkal jobb, ha mi magunk küzdünk a magunk módszereivel, a rendelkezésünkre álló erőkkel Trianon igazságtalanságai ellen, többet használunk az országnak, ha magunk megyünk, mintha a Keviziós Ligával együtt küzdenénk. (Sándor Pál: Az arisztokratákkal!) Mert t. képviselőtársam, ne tessék elfelejteni, hogy a két dolog között különbség van és ne tessék ugyanabba a hibába beleesni, amelybe az egész egy-
