Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

216 Àz országgyűlés képviselőházának embereknek. Mindenesetre, ha kisegítik azt a jobb sorsra érdemes földmí velőosztályt, akkor annak termeivénye után mindenki jobb sorsra tesz szert. (Ügy van! a jobboldalon.) Természetesen azonban segítségre kell hívni az öszszes osztályokat, a termelőosztályt, a kisipart, a kereskedelmet és ne magyar hetet csináljunk ebben a szerencsétlen országban, hanem csináljunk magyar esztendőt és ezt a magyar esztendőt az iparosok, illetőleg kereskedők kezdjék meg azzal, hogy ne hozzák be azt a külföldi árut, mert semmivel sem jobb, mint az, amelyet a mi iparosaink elő tudnak állítani. A gyáriparosok se igyekezzenek a kisipart kenyértelenné tenni. Igen nehezen vette a gyáripar és igen felháborodott azon, amikor kommunizálni, vagy szocializálni akarták a gyárakat. Ha viszont a kisipart, vagy a kiskereskedelmet, vgy bármelyik foglalkozási ágat letörjük, akkor az iránytű egyik vége arra mutat, hogy majd az a tömeg arra a gondolatra jut, hogy újra szocializáljon. Azt hiszem, hogy ennek bekövetkezését egyikünk sem szeretné. (Propper Sándor: Már azt elvégezte a Bethlen-kormány!) Ezt tessék a Bethlen-kormánynak megmondani és az majd hivatva lesz a feleletet rá megadni. (Propper Sándor: ön közelebb áll hozzá!) A kultúrát magam is nagyon pártolom és nagyon tudom azt, hogy a kultúrállam a kulturátlannal szemben fölényben van és senki sem tud engem úgy beállítani, hogy nem arra igyekeztem mindig, hogy az emberek minél nagyobb kultúrát szedjenek magukba, mert a kultúrát mindenütt, ahol arra szükség volt, elősegítettem. Mindenütt van azonban megállás, mert hiszen a betegnek a gyorsan gyógyulás sokszor halálát okozza. Ne tegyük ki magunkat véletlenül annak, hogy a gyorsan való gyógyulás nekünk is halálunkat okozza, mert hiszen nagyon is nagy rohamlépésekben mentünk előre az utóbbi időkben. Ezzel újból nem azt akarom mondani, hogy a kultúrát ne fejlesszük. Fejlesszük a kultúrát. Láttam azonban csapattestet, ahol azt mondotta az a gyalogos, hogy csak lovat ne teremtene az Isten a tiszt alá. Aki hivatva van vezetni egy csoportot, egy nemzetet, vagy egy országot, annak olykor-olykor vissza is kell pillantania, vissza kell néznie, hogy akiknek engem kísérniök kell, bírják-e utánam az iramot. (Ügy van! jobb felől.) Mert hiába megyek én élőre, ha nem tekintek vissza és nem észlelem azt, hogy az utánam jövők már nem bírják az iramot, akkor én a legnagyobb kárt okozhatom annak a tábornak, amelyet vezetek. Ugv látom, hogy az iramnak egy kicsit már csendesebbnek kell lennie, mert az emberek nem bírják ezt az iramot folytatni, már pedig ez a szerencsétlen ország, amelyet ilyen szűk keretek közé szorított az átkos trianoni békeszerződés, mit fog csinálni akkor, ha minden adóalanya a tönk szélére jut? Ha egy állam szegény is, de ha adóalanyai, adófizető polgárai erősek, akkor mindig van mire támaszkodnia, van, ahonnan kérjen, van, ahonnan vegyen, ha azonban mind a kettő szegény: az állam is, meg az állampolgárok is, akkor nem lesz mire támaszkodnia. Nagy szüksége van az országnak az egészséges kereskedelemre. Hangsúlyozom, hogy az egészséges kereskedelemre, mert azok az emberek, akiknek vidékein egészséges kereskedelmet folytatnak a kereskedők, ezt nem is kárhoztatják. A kereskedő ugyanis hivatva van megkeresni azokat a piacokat, amelyeket a termelők maguk egyenként, külön-külön nem tudnak 91, ülése 1929 május 13-án, hétfőn. megtalálni. En nem volnék barátja a kereskedelem visszaszorításának sem, mert az is káros hatással lehetne erre a szerencsétlen országra. Elhangzott itt egyik igen t. képviselőtár; samnak a főváros egyik tekintélyes, nagyértékű képviselőjének ajkáról, hogy majd a főváros foglalkozzék az export-gabonakereskedelemmel, stb., stb. Nem tartanám helyénvalónak, mert ha például valahol összpontosítjuk azt a kereskedelmet és protekció útján olyan embereket avatunk be, akik kevéssé vannak tájékozva a kereskedelem menetéről, akkor ez^ káros hatással lehet erre a csonka országra. Láttuk a múltban az állami intézmények működését: befolyásolhatta és befolyásolta ugyan a búza minősége is külföldön a magyar áru hírének lerontását, de befolyásolták a nemszakértő emberek által kiküldött anyagok is. Mert, ha valaki nem tud összeállítani jó anyagot, ha nem ért ahhoz, mi kell annak a külföldnek, az a magyar búzának értékét nem tudja a megkövetelt nívón fenntartani, de az a kereskedő, aki tisztességes kereskedő és becsületesen akarja megfutni kereskedői pályáját, meg tudja csinálni. Hiszen van még Magyarországon kereskedelem, amely szállít a külföldnek és még soha baj nem volt vele, még a pénzt is előre küldték az illető kereskedőnek, mert tudták, hogy amit elad, azt szállítani is fogja. (Egy hang jobbfelől: Kiment a divatból!) Majd ismét belejön a divatba, mert hiszen minden betegségre keresnek orvosságot és véletlenül, ha az első orvosság volt jó, amikor már a harmadik, negyedik orvosságot is elfogyasztotta a beteg, visszatér az elsőhöz és azt fogja használni. A pénzügyminiszter úr ellen szintén kifogást hallottam. Én nem szoktam senkinek kurizálni (Meskó Zoltán: En igen!), de végtelenül jól esett nekem, amikor kezdtem megismerni a pénzügyminiszter úr programmját. En őt előzőleg nem ismertem és amikor pénzügyminiszter lett, figyeltem, hogy vájjon mit fog csinálni és rájöttem arra, hogy talán gerinces pénzügyminiszterünk lett, nem gyenge pénzügyminiszterünk. Én sokat várok tőle, hiszen már csinált is valamit. De mint ahogy május 1-én elhangzott beszédemben hangsúlyoztam, ha törölte az állatforgalmiadót, azt hiszem nincs messze az az idő, hogy rá fog jutni a sor a többire is. (Sándor Pál: Csak kérdezze meg tőle! — Kun Béla: Töröljenek el minden forgalmiadót! — Meskó Zoltán: Majd el lesz törölve! — Fábián Béla: Hozzunk rá házhatározatot! — Kun Béla: Szavazzunk, hogy eltöröljük!) En azt hiszem, hogy a mi derék földmívelésügyi miniszterünk ... (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a szónokot, méltóztassék meghallgatni, amit az elnök enunciál. Az a figyelmeztetésem volt a baloldalról elhangzott közbeszólásokra, hogy méltóztassanak közbeszólásaikban is a Ház méltóságát megőrizni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csizmadia András: En azt hiszem, hogy a mi derék földmívelésügyi miniszter urunkon^ keresztül a pénzügyminiszter úr támogatására megy a földmívelőosztálynak és azt hiszem, hogy meg fogja hallgatni ennek a termelő osztálynak a panaszait. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy meg lehet vele értetni azt, hogyha a földhöz kell visszatérnünk, akkor a földmívelő osztályt kell ápolnunk, hogy az azután ápolhassa tovább a fogyasztóközönséget, ápolhassa munkásait, tisztességes megélhetést adhasson neki, hogy a fogyasztásban ő is fokozott mértékben tudjon részt venni és azt hiszem, hogy