Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

208 Az országgyűlés Jcépviselöházánah gyár ember, aki az általa mondottakat helyeselné. (Ügy van! jobb felől és a középen.) Engedelmet kérek, ha bármely kérdésben lehet is köztünk nézeteltérés, ha lehetnek közöttünk világnézeti vagy bármilyen természetű különbségek, a revízió kérdésében egységeseknek, magyaroknak kell lennünk és nem szabad, hogy bármiféle egyéb tekintet közénk éket verjen. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen, — Br. Podmaniczky Endre: A munkások ott is hagyták őket!) Helyesnek találta igen t. képviselőtársam, hogy a Reviziós Ligát lekicsinyelje. Egy másik igen t. képviselőtársam: Propper Sándor képviselő úr pedig a Reviziós Ligát asztaltársaságnak nevezte. (Zaj jobbfelől.) Mint a Reviziós Ligának szerény munkása, kötelességemnek tartom, hogy a t. Házat röviden tájékoztassam a Reviziós Liga mibenlétéről. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) A Reviziós Ligát Herczeg Ferencnek, (Éljenzés jobbfelől és a középen.) a nagy^ magyar írónak kezdeményezésére 1927 nyarán alapította tizenhét társadalmi és gazdasági egyesület, amely egyesületek száma az idők során százegyre szaporodott, s ide csatlakoztak a törvényhatósági városok és a vármegyék is, úgyhogy ma a Reviziós Ligának több, mint egymillió tagja van. Hogy milyen mozgékony és milyen összeköttetései vannak, bizonyítj hogy amikor Lord Rothermerenek az üdvözlő köteteket elküldtük, majdnem kétmilió aláírást gyűjtöttünk össze^ 25 kötetben, már pedig nem szükséges bizonyítanom, hogy egy kis asztaltársaság talán csak nem tudna a magyar nemzet egyetemében ilyen eredményeket elérni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Br. Podmaniczky Endre: Nem kell komolyan venni azt az «asztaltársaság»-^ !) Hangsúlyozom azt is, hogy a Liga a magyar kormánytól soha egy fillért nem kapott s még külön kiemelem, hogy míg Benes külügyminiszternek saját nyilatkozata szerint Csehszlovákia évenként 100 millió szokolt, vagyis 17 millió pengőt fordít propagandacélokra, ami annyit jelent, hogy mi ellenünk, — mert legyünk tisztában, hogy a propaganda annyit jelent, hogy a magyarság ellen folyik — és míg Románia és Jugoszlávia körülbelül hasonló összegeket fordít erre a célra, addig a Reviziós Liga fennállása, tehát majdnem két év óta összesen 240.000 pengőt költött, egész adminisztrációja pedig összesen 3000 pengőbe került. Ebből méltóztatnak látni, hogy sem nem asztaltársaság, (Jánossy Gábor: Ügyis tudja azt mindenki!) sem nem váróterem, ahol állásokat és javadalmazásokat lesnek, hanem önzetlenül, buzgó, magyar hazafiak egyesülése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A liga kiadott eddig két könyvet, mindegyiket német, olasz, francia és angol nyelven, számtalan füzetet és ismertetést, külföldön felállítottunk titkárságokat, megalapítottuk a tengerentúli magyarok szövetségét, — méltóztassék elbírálni, hogy ennek milyen jelentősége van (Ügy van! jobbfelől.) — adtunk adatokat, sőt támogatást is külföldi íróknak, úgyhogy a magyar kérdést az egész civilizált világ homlokterébe helyeztük, hogy megértsék, hogy itt nem csupán elszigetelt magyar sérelemről van szó, hanem ez európai kérdés, a világbékének, a világ igazságosságának kérdése. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Amikor ilyen nemzetmentő munkát végeznek önzetlen, becsületes magyar emberek, akkor nem fogadhatom el azt a beállítást sem, hogy mikor szerény, derék munkások a maguk jószántából jelentkeztek és május 1-én dolgoztak 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. azért, hogy sanyarú napszámaikból fejenként 50 filléreket adhassanak a magyar Reviziós Ligának, (Élénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Felkiáltások: Éljen a munkásság! — Jánossy Gábor: Éljen az igazi magyar munkás! — Malasits Géza: Majd bebizonyítjuk, hogyan született a határozat. — Jánossy Gábor: Az Is fáj, hogy a munkásságot éljenezzük? — Zaj.) hogy erre azt méltóztassanak mondani, hogy a Reviziós Liga nem jelent egyet a revízióval, mert akkor én erre azt mondom, hogy a szociáldemokratapárt nem jelent egyet a munkássággal. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Malasits Géza: Majd a Társadalombiztosító választások megmutatják!) Mikor az a dorogi munkásság felszólítás nélkül 50 fillért adott fejenként, — voltak, akik többet is adtak — sőt az abonyi munkásság is csatlakozott hozzájuk, bocsánatot kérek, lehet valakinek akármilyen világnézete, de valakit megtámadni azért, mert magyar és szereti a hazát és mert megérti, hogyha tágabbak lesznek a határok, akkor több lesz a kenyér, több lesz a munka, több lesz a békesség és a gyermekeinek jobb sorsuk lesz, mint neki, ezért megrovással illetni ezeket a derék magyar munkásokat nem szabad. (Br. Podmaniczky Endre: Mert otthagyták a szociáldemokratákat, — Malasits Géza: Békében nem volt nyomor, nem volt éhezés, csak most? — Zaj. — Szabó Sándor: Be a Reviziós Ligába, itt nincs más út! — Jánossy Gábor: A magyar munkásság ott van egytől-egyig!) Mélyen t. Képviselőház! A különböző jelszavak között gyakran halljuk Paneurópa emlegetését. Ezzel szemben az a meggyőződésem, hogy nekünk Panhungária jelszavát kell hangoztatnunk. (Helyeslés jobbfelől.) Ez annyit jelent, hogy egyesüljön minden magyar, az is, aki túl van szerencsétlen határainkon, de elsősorban azok, akik itt maradtunk a trianoni határakon belül. Ezt a programmot vallja meggyőződésem szerint az egységespárt, és ennek a programmnak megvalósítására törekszik a kormány minden jóakaratával és erejével. Ez Bethlen István programmja. Most rettenetes mulasztásokat, hiányokat kell behoznunk, romokat kell eltakarítanunk, ezernyi bajt és jajt kell elhallgattatnunk és ezernyi igényt kell kielégítenünk. De látjuk azt, — minthogy például a múltkor, amikor Szabóky államtitkár úr az egységespárt értekezletén a hasznos beruházásokat tárta elénk — milyen óriási összegeket fordítottak arra, hogy a holnap szebb legyen, mint a ma, hogy megérhessük a holnapot és átélhessük azokat a rettenetes időket, amelyek hitünk szerint a jobb idők hajnalára fognak majd vezetni. Dréhr államtitkár úr ugyancsak nemrégen vázolta előttünk a népjóléti és munkaügyi miniszter úr alkotásait. Ezekre lehet azt mondani, hogy nincsen rájuk szükség, de amikor olyan elemi kérdésekről van szó, mint az ivóvíz hiánya, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) amikor falvaknak százaiban nincsen iható víz, amikor a tuberkulózis tömegével szedi áldozatait, amikor a népbetegségek csökkentik a szegény, amúgy is letört kis magyar nemzetet, akkor egyenesen életkérdés, hogy mindazt megtegyük, ami a magyar nemzetet fizikailag, anyagilag, erkölcsileg és szellemileg erősíti és jobb viszonyok közé hozza. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Malasits Géza: Ezért csinálnak Lillafüredet és a nagy lyukakat! Ez segít majd a tüdővészen. — Jánossy Gábor: A munkanélküliek kerestek kenyeret.) Nagy örömmel üdvözlöm a polgári törvénykönyv megalkotását. Pesthy Pál volt igazság-