Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

Àz országgyűlés képviselőházának < ügyminiszternek elévülhetetlen érdeme, hogy à magyar magánjogot kodifikálta, mert remél­jük, hogy a magyar jogon át eljutunk majd a magyar igazsághoz. (Ügy van! Ügy van! jobb­felöl. — Jánossy Gábor: Csak azon jutunk el.) Nagyon helyesnek, nagyon üdvös és szük­séges intézkedésnek tartom a közigazgatási tör­vény módosítását. Ha semmi egyebet nem ra­, gadnék ki belőle, mint azt, hogy a tisztviselőket ezentúl élethossziglan fogják választani, meg­szűnik tehát az a lealázó kilincselés, a munká­nak tárgyilagosságát is olykor veszélyeztető függő helyzet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen!) ha látjuk azt, hogy bölcsen al­kalmazkodott ez a reform az új idők igényeihez, de megtartotta mindazt, ami jónak, és helyes­nek bizonyult, akkor alapos az a reményem, hogy a fővárosi törvény alkotása is összhangba fogja tudni hozni az államnak, a fővárosnak és a polgárságnak igényeit és érdekeit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) Bátor voltam már nyilatkozni arra vonat­kozólag, hogy mennyire tévedésben van Pakots képviselő úr, amikor a kultuszminiszter urat azért támadja, mert a magyar kultúrát minél erősebbé, minél nagyobbá, minél ellentállóbbá akarja tenni. (Meskó Zoltán: Ezer tanyai iskola beszél! Megmond mindent!) A tanyai iskolától végig, minden kultúrintézmény a nemzetnek erőgyarapodása, örömmel kell üdvözölnöm min­den olyan törekvést, amely ott, ahol tőlünk függ a segítésnek módja, ahol rajtunk áll viszonyaink megjavítása, kötelességünket az egész vonalon teljesítsük. (Meskó Zoltán: Kétezer tanítóval több lesz!) Meg kell emlékeznem a népjóléti miniszter úrnak alkotásairól is. (Halljuk! Halljuk! jobb­felől.) Ki kell emelnem, hogy bár igen nagy ál­dozatot jelent a társadalomnak, amikor a nép­jóléti tárca körébe eső szolgálatokat kell teljesí­tenie, én mély bölcsességet látok Vass József miniszter úr elgondolásaiban. Ö a jövőnek igé­nyeit is megérti és eszkomptálja. Nem lehet tudni, hogy a jövő milyen termelési rendszert, milyen viszonyokat fog teremteni, de nekünk akkor is magyaroknak kell maradnunk (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és Magyarország­nak akkor is fenn kell állnia. Az ismeretlen jö­vőbeli áramlatokkal szemben emel Vass József miniszter úr minden intézményével védőgáta­kat, medreket von, mert különben attól lehetne tartani, hogy a hömpölygő vad áradatok óriási kárt és pusztításokat fognak soraink között vé­gezni. Amikor áldozatokat hozunk e tekintetben, kell, hogy szem előtt tartsuk ezeket, akkor szí­vesebben és könnyebben áldozunk. (Ügy van! jobbfelől.) örömmel üdvözlöm Zsitvay Tibor ígazságügyminiszter urat még akkor is, ha ki­teszem magamat a bizantinizmus és a szerviliz­mus vádjának. Végre is szabad, független em­berek nem a szerint gondolkoznak, éreznek és cselekszenek, hogy vájjon mit szólnak ehhez má­sok, hanem a saját lelkiismeretük szava szerint. Nekem az a meggyőződésem, hogy Zsitvay mi­niszter úr egyrészt helyesen és méltóan fogja folytatni azt az üdvös működést, amelyet Pesthy volt igazságügyminiszter úr kifejtett, másrészt pedig remélem, hogy örökségét tiszteletreméltó alkotásokkal gazdagítja. (Malasits Géza: Az Er­zsébetvárosi Kör bankettjén vagyunk? Ez po­hárköszöntő. — Zaj. — Jánossy Gábor: Nem! A magyar Képviselőházban vagyunk, ha már azt tetszik kérdezni. — Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. Képviselőház! Végül méltóztassék megengedni, hogy igen röviden a külpolitikára utaljak. (Malasits Géza: A gazdasági miniszter !. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 209 úr kimaradt a tósztból. — Derültség.) Grandi államtitkár úrnak most történt látogatása bizo­nyítja, hogy milyen helyesen ítéltük meg a hely­zetet, amikor annakidején örömmel fogadtuk Olaszországnak Mussolini által felénk nyújtott kezét. (Elénk éljenzés jobbfelől.) Azon az olda­lon, ahol az én szerény felszólalásomat most po­hárköszöntőnek akarták degradálni, ez ellen is tiltakoztak. Méltóztatnak emlékezni arra a tün­tetésre, amellyel akkor olasz vendégeinket fp­gadták. Ha tehát színvonalról vitatkozunk, én nem megyek bele a vitába, én csak a tényekre szorítkozom. Ez a kéz azonban, amelyet felénk nyújtottak, nemcsak barátságot jelentő, hanem tiszteletet parancsoló kéz, amely megszűntette elhagyatottságunkat és erőt kölcsönöz nemze­tünknek (Ügy van! a jobboldalon.) úgyhogy ezen az úton közelebb hozzuk és bátrabban re­méljük jobb idők bekövetkezését. A kisentente dolgaival foglalkozva, meg­állapíthatom, hogy a kisentente egyben nem változott: irányunkban érzett gyűlölete állandó maradt és semmi enyhülést vagy javulást nem látunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Jugoszláviá­ban ma diktatúra van. (Jánossy Gábor: Váljék egészségére!) Megkérdezném volt horvát test­véreinktől, hogy vájjon Jellasics szobra Zágráb főterén, az a lovasezobor, amely kinyújtott kard­jával Magyarország felé mutat, még most is itt találja-e ellenségét és vájjon most is mitőlünk félti-e Horvátország nemzeti önállóságát és életét? Románia most ünnepli úgynevezett nagy­ságának jubileumát. Megesik olykor, hogy szél­vész és árvizek mocsarakat úgy megdagasz­tanak, hogy a felületes szemlélő tengernek látja azokat. Azonban új szelek jöhetnek «af fia vit et dissipati sunt» «rájuk lehelt és széjjelszórta őket» és a tengerből nem- maradt meg más, mint a sár és a sár majd ki fog száradni, a békák el fognak puszulni és nem fogja tőlük senkisem kérdezni, hogy tetszik-e nekik. (Ügy van! a jobboldalon. — Szabó Sándor: Az ezer esztendőt nem ünnepli meg, az biztos!) Bratianu után a Maniu-kormány jött. Maniu a választásokon mindenkit lehengerelt. Van Wells-nek egy híres könyve a Mars-lakókról, akik lejöttek a földre és végpusztulással fenye­gették az emberiséget. Egy szép napon azonban a Mars-lakók pusztultak el, megölték őket a bacillusok. Románia termékeny hazája a bacil­lusoknak. Reméljük a legjobbat. (Rothenstein Mór: Ma alkalmuk van az egységespártiaknak, hogy tanuljanak. — Br. Podmaniczky Endre: Magának kell a legtöbbet tanulnia, Rothenstein! — Elnök csenget. — Szabó Sándor: Tanulni nem szégyen! Mi tanulunk és tanulni is fogunk! Jó lenne odaát is tanulni! — Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a közbeszó­lásoktól tartózkodni! Dési Géza: Gseh-Szlovákiában a napokban Benes külügyminiszter úr nagy beszédet mon­dott, amelyben azt vitatta, hogy a cseh köztár­saságnak milyen nagy szüksége van a tótokra. Adós maradt azonban annak bizonyításával, hogy vájjon a tótoknak is szükségük van-e a csehekre. Ellenkezőleg az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogyha a cseh uralom még sokáig fog tartani, akkor a tótság egészen el fog pusztulni, amint elpusztultak a Felvidék gyárai és ipari üzemei, úgyhogy a szegény tót nép most nyomorúságban és szegénységben sínylődik. (Ügy van! a jobbfelől.) Ausztriában fegyveres belső alakulatok mérkőznek s itt a tegnapi zápor volt a legböl­csebb, mert megszűntette a viszályt és lehetet­lenné tette az összetűzést. Itt még mindig az

Next

/
Oldalképek
Tartalom