Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

12 Az országgyűlés képviselőházának i hogy olyan rendelkezést iktassunk be, amely mentesíti a kisgazdákat, a törpebirtokosokat, azoknak ad létminimumot, azoknak ad egy alacsony kulcsú adórendszert a kataszter keretében is, ellenben a nagyobb birtokot fokozatosan nagyobb adóval terheli meg. Kétségtelen, hogy ezáltal a kincstár, az állam nem jön ki rosszabbul, mert ezzel a teherviselés igazságosan oszlana meg a népesség gazdasági viszonyai szerint, viszont kétségtelen, hogy a szegényebb néposztály védelmét az állam hathatósan előmozdítaná, annak megélhetését megkönnyítené, tehát lehetővé tenné ezeknek a ki sexisztenciaknák, hogy többet fogyasszanak, több kultúrát tudjanak maguknak szerezni és jobb életet élhessenek. Mindezeknél fogva javaslom, hogy az első bekezdés második mondata helyett a következő új szakasz iktattassák be (olvassa): «Az 5 holdig terjedő törpebirtok a jelen törvény életbeléptetésétől számított 10 évig adómentes. A földadó kulcsa 10 holdig a pengőértékben megállapított kataszteri tiszta jövedelem 15%-a, 101-300 holdig 20%-a, 301-500 holdig 25% és ezenfelül 30%». A tisztelt agrártársadalom nem mondhatja, hogy nem volna igazságos a terhek eloszlása s nem haladnánk tovább annak az elvnek útján, amelyet már 48-ban hirdettek, hogy a teherviselést általánossá, igazságossá, egyenlővé tegyük, mert egyenlő csak akkor lesz a teherviselés, ha a progresszivitás a vagyoni erő arányában növekedik, az alacsony kereseteknél a kisexisztenciákat pedig mentesíti a közterhek viselésétől. Az én javaslatom ezt célozza, kérném tehát ennek elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva senki sincs. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Farkas István t. képviselő úr indítványát nem tehetem magamévá. Nem tehetem pedig magamévá azért, mert azok az érvek, amelyeket ő az indítványa mellett felhozott, nem győztek meg engem sem abból aszempontból, hogy így adóztatásunk igazságosabb lenne, sem abból a szempontból, amire ő különösen hivatkozott, hogy általánosab lenne, sem pedig abból a szempontból, hogy ezzel adórendszerünknek egy nagy hibáját küszöbölnők ki. Minderről nem győzött meg indítványa és pedig azért nem, mert a földadó egy hozadékiadó, amelyet a tulajdonos egyéb jövedelmére való tekintet nélkül tisztán tárgyi ismérvek alapján vetünk ki (Ügy van! jobbfelől és a közéven.) és az a körülmény, hogy valakinek egy, vagy kettő, vagy öt hold, vagy száz hold földje van, abszolúte nem enged még következtetést arra, hogy vájjon más forrásból milyen jövedelme van és ennek folytán igazságosan, arányosan micsoda teherviselő képessége van. (Ügy van! jobbfelől és a közéven.) A mi adórendszerünk igen helyesen nem a hozadékiadónál, hanem a globálisan kivetett jövedelemadónál és a vagyonadónál valósította meg a progreszszívitás elvét és ott a fokozatosság elvének megfelelőleg magasabb kulccsal sújtja a magasabb jövedelmet, (Ügy van! jobbfelől.) még pedig bátor vagyok közbevetőleg megjegyezni, hogy talán túlradikális mértékben (Ügy van! jobbfelől, a közéven és a balközéven) túlságosan becsülve vagy felbecsülve azt a teherviselési képességet, amely a mi viszonyaink között talán '85. ülése 1929 április 30-án, kedden. a nagyobb jövedelemben megnyilvánul. (Ügy van! a közéven.) De a mi adórendszerünk honorálta tulajdonképpen

: azokat a szempontokat, amelyeket a képviselő úr felhozott, már régen akkor, amikor a legkisebb kategóriákra vonatkozólag a jövedelem- és vagyonadót úgy állapította meg hogy ezek a létminimumba esnek és ennekfolytán a progresszív adókat és egyáltalában azokat az adókat nem fizeti, ha csak más forrásból nincs neki megfelelő Jövedelme. Mindezek alapján dacára annak a tetszetős indokolásnak, amelyet a képviselő úr itt felhozott, nyugodt lélekkel ajánlhatom a t. Háznak, hop-^ ezt a szakaszt a módosítás elvetésével változatlanul méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 1. §-t, szemben Farkas István és Esztergályos János képviselő urak indítványával eredeti szövegében elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. §-t eredeti szövegében fogadta el, Farkas István és Esztergályos János képviselő urak indítványát mellőzte. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szabó holtán jegyző (olvassa a 2. § szövegét): Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ez a szakasz is megmarad azon az elvi állásponton, amelyen a pénzügyminiszter úr- áll s nem akarja a szociális szempontokat figyelembe venni, hanem mert egy kialakult régi rendszerünk van, — van egy kataszteri adóalapunk, amelyet ré<ren rosszul állapítottak meg, ahol a szegényember földjét magasabban értékelték, mint a gazdagemberét — természetesen évtizedeken keresztül az adóalap ezen megértékelésen alapszik és így természetes, hogy a szegény emberre igazságtalan terhek zúdulnak. Mivel nincs reményem arra, hogy a pénzügyminiszter urat és a többséget, amely ragaszkodik ehhez, jobb belátásra bírjam, nem is vesztegetek szót erre. Javaslom itt is annak az igazságos elvnek elfogadását, amelyre már rámutattam, vagyis javasolok a negyedik bekezdés után egy új, ötödik bekezdést, amely akként szól, hogy az adó kivetésénél az adómentesnek minősített létminimumot az adóalapból le kell vonni és csak az azt meghaladó jövedelemre kell az adót kivetni. A legtöbb államban úgy értékelik és értelmezik a létminimumot, hogy a létminimum adómentes, s azt nem adóztatják meg, nálunk azonban ezt a létminimumot sem vonják meg és éppen azon az elven alapszik adórendszerünk, hogy a szegény emberek viselnék a legnagyobb terhet, mert a közvetett adókból folyik be az állam legnagyobb bevétele és mert erre helyezkedik a kormányzat, azért veszi be ezt a rendelkezést a törvényjavaslatba és zárkózik el minden rendelkezéstől, mely a tömegeken enyhítene és a közterhek viselését megkönnyítené. Kérem a javaslatom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden azt kérjem a t. Háztól, hogy a beadott indítványt mellőzni méltóztassék. Nem is töltenék több időt ennél a kérdésnél, ha a képviselő úrnak egy megjegyzésére nem kivarrnék reflektálni. Ha jól hallottam, azt méltóztatott