Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

Í98 Az országgyűlés képviselőházának vol álltak volna egymástól, mint ma. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Az erőszakos választások következménye.) Mélyen t. Ház! Felvetődött tennem gyakran az a gondolat, hogy amikor mi itt a panaszoknak, jajkiáltásoknak hangot adunk, vájjon mi történnék, ha ebben az ülésteremben mindenki őszintén beszélne. (Jánossy Gábor: Ügy szoktunk!) Egy zseniális magyar író kis remekműve jut eszembe, aki egy alkalommal azt a groteszk jelenetet örökítette meg, hogy a lakodalmon jelenlevők egyszerre mind őszintén kezdtek beszélni. Magyarország szomorú helyzetében, ahol ott ülnek az élet terítetlen asztalánál az ország dolgozó milliói, ha mindenki őszintén beszélne, akkor rettenetes, szörnyű és rémes bírálata kerekednék ebből a magyar parlamentnek és a magyar kormányzatnak. Ha önök, t. uraim, a túlsó oldalon egyszer a lelki energiának arra a magaslatára emelkednek, hogy a pártfegyelem függése alól kiszabadulva, elmondanák mindazt, ami lelkük mélyén él, (Farkasfalvi Farkas Géza: Elmondjuk!) akkor nem volna köztünk összhangtalanság. (Jánossy Gábor: Hiszen nines!) Ugyanazt a panaszt, ugyanazt a fájdalmat zengenék önök is, mint mi. (Kun Béla: Ha az ember a kormányt tá^ mad ja, jöjjön át az ellenzékre! — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem táimadjuk, hanem elmondjuk panaszainkat. — Zaj. — Elnök csenget.) Meghall apítom, hogy a legutóbbi idők tanulságai alapján, azon szórványos kapcsolat révén, amelyet a képviselők még fenntartanak választóikkal és a nagyközönséggel, a társadalommal, (Fábián Béla: Igazán szükségtelen, hogy fenntartsák a kapcsolatot, hiszen ki vannak nevezve!) önök is hangot adtak (Zaj. — Elnök csenget.) azoknak a gazdasági bajoknak, azoknak a bűnöknek és mulasztásoknak, amelyek a kormányzati rendszert terhelik, de kérdezem, hogyha önök már lelkiismeretük kritikai mérlegén lemérték ennek a kormánynak végzetes hibáit és mulasztásait, miért nem vonják le ennek a konzekvenciáit is. (Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon áll a parlament, a másik oldalon áll az ország, helyesebben az egyik oldalon áll a kormány, a másik oldalon áll a társadalom. Nincs meg a megértés, nincs meg a lelki kapcsolat a mai kormányzati rendszer és a szegény, elesett és elájult társadalom között. (Fábián Béla: Megvan a kapcsolat! Hiszen azért ájult el a társadalom, mert ilyen a kormány! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek a lenyűgöző erejét érzi maga a parlament is. Nem véletlen az, hogy képviselőtársaim itt valami lelki kényszeredettséggel nyúlnak hozzá a legégetőbb problémákhoz, mert érzik a munkájuk feleslegességét. Ma már mindenki ; feleslegessé válik, csak az a hatalmi politika áll rendületlenül a maga talpazatán, amelyet önök kiépítettek. Önök a felelősek, t. többség, azért, hogy a kormány idáig juttatta az országot. (Ügy van! a'szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől.) Az önök bizalma, támogatása, szervil izmusa és bizantinizmusa. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj jobbfelől ) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyeskedő kifejezésektől tartózkodni. (Jánossy Gábor: Maga sem hiszi el, mit mond! Van itt annyi meggyőződés és annyi Önállóság, mint odaát! — Sándor Pál: A korridoron! — Zaj.) Pakots József: Nincs meg önökben és a kormányzatban a mai idők történelmi megérzése. 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. Amikor az egész világon gazdasági konvulzió, világgazdasági válság mutatkozik, akkor meg kell szűnnie annak a politikának, amely az önök többségi pártját egy várócsarnoknak tekinti, ahonnan várják a jobb állásokba való elhelyezkedés lehetőségét. (Nagy zaj jobbfelől és a közéven. — Ivády Béla: Ne általánosítson! — Jánossy Gábor: Mondja meg, kik azok? — Fábián Béla: Azt egyelőre sohasem lehet tudni! — Jánossy Gábor: Akkor ne általánosítson! — Malasits Géza: Mindig az, aki soron van! — Ro then stein Mór: Harc a koncért! — Nagy zaj!) Elnök: Kérem, képviselő urak, méltóztassanak a házszabályokat tiszteletben tartani és a közbeszólásoktól tartózkodva megengedni azt, hogy az elnök a maga enunciációját megtegye. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő urat figyelmeztetem, hogy ilyen gyanúsító és sértő kijelentésektől, melyek a másik oldalra vonatkozóan bizonyos sértéseket és feltevéseket tartalmaznak, méltóztassék tartózkodni. (Helyeslés a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Hallatlan, hogy már mit engednek meg maguknak!) Csendet kérek minden oldalon. (Fábián Béla: Nem hallották Wolff Károly beszédét?) : Kérem a képviselő urat, tessék csendben ma| radni. (Kun Béla: Ezt elintézzük, csak hozni kell a nagyon szigorú összeférhetlenségi törvényt! — Zaj.) Pakots József: Csodálom azt a felzúdulást, amely a többségi párt tagjai részéről felém háramlott, mert hiszen amit mondok, az nem titok. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen Farkas Géza t, képviselőtársam állandó és komoly akciót folytat az összeférhetlenségi törvény megváltoztatása érdekében. Méltóztassanak megnézni a komp ászt, méltóztatnak látni, hogy nem ezen az oldalon ülők szerepelnek az | igazgatósági tagságokban, hanem a túlsó oldai Ion ülők. Es kérdezem, hogyha bárminő válla1 latban ott ülnek t. képviselőtársaim... (Jánossy , Gábor: Kik azok"? En nem ülök sehol, én itt ; ülök! — Zaj. — Elnök csenaet.) Felolvashatnám i és megmutathatnám a névsorát azoknak, akik i benn ülnek; de önök ezt éppúgy tudják, hiszen : ez nem először szerepelt itt a törvényhozás előtt. ; Önök éppolyan jól tudják, hogy vannak bizonyos képviselőtársaink, akik 14 igazgatósági tagsággal is rendelkeznek. (Felkiáltások jobbfelől: Ki az?) és vannak többen, akiknek kevesebb igazgatósági tagságuk van. (Bessenyey Zénó: De vannak sokan, akiknek egy sincs!) Felvetem a kérdést, hogy azok az ipari és közgazdasági vállalatok, ha valamely olyan kérdés kerül a parlament tanácskozási rendjébe, amely őket gazdasági vonatkozásban érdekli, az illető igazgatósági tagjaikat kötelezik-e arra, hogy itt a közérdek szempontjából szólaljanak fel, nem pedig a saját vállalkozásuk érdekében. (Zaj.) Ez az a súlyos Összeférhetlenség, amely itt mutatkozik és amely igazolja azt, amit bátor voltam említeni. De menjünk tovább. Az igen t. miniszter urak helycseréje is azt bizonyítja, hogy eltávoznak a miniszteri székekből és keresik a jobb ) állásokban való elhelyezkedést. Egyáltalán az a j betegsége a mai helyzetnek, hogy mindenki, aki a helyéről eltávozik, aki valamely közéleti pozicióból eltávozik, igyekszik magát valamilyen gazdasági pozicióba elhelyezni, annak ellenére, ; hogy közéleti pozíciója után a megfelelő nyug| díjat élvezi, hogy az ő egyéni jóléte, egyéni [ exisztenciája biztosítva legyen. (Fábián Béla: j Trianoni Fortunátus Imrék ezek az urak!) Ez; zel szemben ott áll a szenvedő, szegény társa1 dalom, ott van a munkanélküliek fekete tömege,