Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

1$6 Az országgyűlés képviselőházának gondolkodik, de a beállítás az, hogy nem termelünk olyan búzát, amely a külfölddel a versenyképességet felvenné. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem a kereskedelemügyi miniszter úr állította be!) Bocsánatot I órek t. miniszter úr, de a dolog így áll s neknm erkölcsi kötelességem megvédeni azt a talajt, ahol élek. (Ügy van! Ügy van!) En paraszt vagyok, gazda vagyok, egész életemben az eke szarva után mentem, tudom azt, hogyha egyik téren idei hatvanas búzát vetek szikes földbe, mellette pedig 10 ölnyire kövér talaj van, az ledül, a szikben meg úgy áll, mint a drót. Ez az igazság, és a talaj hozza meg azt, nem az a kalkulus, amely itt végigjárja Magyarországot, abban a kalkulusban egy szemernyi becsületes igazság nincs. A nemzettel szemben óriási bűnt követnek el azok, akik azt mondják, hogy a magyar búza a kvalitását elvesztette. Nem vesztette el. (Ügy van! jobbfelől.) Elvette minőségét a kapzsi emberek kavarása, elvette az, hogy a kapzsi emberek a búzát kiaknázzák (Ügy van! jobbfelöl.) és egész Európát behálózzák azzal a hírrel, hogy a magyar paraszt hetvenféle búzát termel, és ezt már odakünt el is hiszik. Bocsánatot kérek, kegyelmes úr, mint kereskedelemügyi miniszter, legyenek önök meggyőződve, hogy bennem nincs rosszakarat, (Ügy van! jobbfelőL) de szeretem, ha egy magyar kormány úgy áll ebben az országban, mint egy fal és ennek a nemzetnek érdekét minden tekintetben védi, mert azt yé(lenünk kell. Csak egy példát hozok fel: Tessék átmenni Orosházára és ott látni fogják, hogy áa a gazdatársadalom összefog és nem engedi rummiféle kapzsi elemnek, hogy a búzáját összekavarja. A múlt esztendőben is hatszáz vagont közvetített és mindig elsőrendűen és sem a lisztet nem engedte kiaknázni, sem a búzáját nem engedte elferdíteni, összekavarni; így megvan annak az értéke. Nagyon szeretem látni, tisztelem a kormánynak azt az intézkedését, amely azt mondja: «Egy-egy terület határozottan kinécézek és követelem, hogy onnan az export ezt szállítsa!» Szeretem, becsülöm, tisztelem lelkem mélyéből, ha a kormány ráfekszik erre kérdésre és azt tartja, hogy amint a borunkat nem szabad meghamisítani, törvénnyel kell sújtani azokat, akik ezt a népet bárhol károsítják, bárhol megrövidítik, kíméletlenül kell minden seftet letörni. Becsületbeli kötelessége ez ennek az országnak, mert nehéz helyzetben vagyunk; itt nincs szükség seftelesre, hanem csak becsületes kereskedésre. Egy becsületes kereskedő, vagy egy tisztességes kereskedő áldás a nemzetre, de átok a nemzetre mindenki, aki kapzsiságban és telhetetlenségben szenved (Ügy van! Ügy van!) és azt a népet minden oldalon megkárosítani, kiaknázni akarja. Rosszra vezet, ha még Magyarországon is ócsárolják a búzánkat, és ez magunk közt terjed, nem csinálja azt senki más, megcsináljuk azt hálából magunk, kiaknázzuk azt a magyar búzát és azt mondjuk, hogy nemesítésbe ment bele álmagyar paraszt és a búza elvesztette a kvalitását. Holott, Uram Isten, egy tiszta igazság az, hogy a mindenható Isten a talajt így teremtette, azt megváltoztatni semmiféle okoskodás nem tudja, azt csak egyedül egy becsületes munka teheti termővé, ;.z a munka, amely azt tisztán dolgozza meg, hogy abban az teremjen, amit belevet; de a kvalitás a talaj dolga. Amikor ilyen nyomorult helyzetben vagyunk, végigrándul Európában, vagy legalább is Magyarországon, hopy mi nem tudunk a külfölddel szemben versenyezni. Bocsánatot kérek, borzasztóan fájó lélekkel ezért ítélem azt a tegnapi beszédet; amikor ?»,z egész ország idefigyel. 290, ütése 1929 május 8-án, szerdán. S én megmondom a minisztérium összes tagjainak, hogy nekünk a legnehezebb a helyzetünk. Annak az ellenzéknek könnyű a. helyzete. (Rothenstein Mór: Persze! — Élénk derültség.) Azoké könnyű! Urak, maguk egy szemernyi felelősséggel sem tartoznak a kormányzat politikájáért, de amíg mi itt vagyunk, vállaljuk az erkölcsi felelősséget a kormányzat politikájáért. (Ügy van! jobbfelől.) Akkor erkölcsi kötelezettségünk a kormánynak meg is mondani, hogy semmiféle tévútra, semmiféle más útra nem megyünk, semmiféle okoskodással magunkat el nem terítetjük, hanem elősegítjük a magyar társadalmat becsületes, jó szándékkal (Csik József: Igaza van!) és ezt meg is mondjuk ám a világnak. Kedves pénzügyminiszterem! (Derültség.) Bocsásson meg, hogy már idáig elmentem, (Derültség.) de egyedüli kötelessége a kormánynak az, hogy ne engedje a magyar társadalom leigázását semmiféle politikával. En láttam, a tegnapi napon vévighallgattam itt a kartellek támogatását. Uram Isten, miről jó az, ha a gazdasági miniszterem a kartelleket pártolja? Bocsánatot kérek, kegyelmes uraim, én becsületes lélekkel vagyok itt, de ha becsületes lélekkel vagyok itt, minden kartellt elítélek, amely árt a nemzet millióinak. Nem ismerem máskép a kartellt, a kartell csak egy egyesített erő, amely a saját érdekeit szolgálja, a nemzet millióit pedig aláveti érdekeinek. Kegyelmes uraim, önök ide vannak állítva ennek a szerencsétlen országnak élére vezetőknek és akkor azt, aki tisztességtelen haszonra pályázik, le kell nyomni, vissza kell szorítani, bármiféle kartell is legyen az, illeszkedjék az is a helyzethez. Most átmegyek a kereskedelemügyi miniszter úr tárcája körébe. Itt vannak a gyáiak. A trianoni határok miatt elvitték gyáraink legnagyobb részét. Ha jól tudom, nem állítom, hiszen nagyon laikus vagyok, de ha jól tudom, a gyárakat az állami kormányzat segítségével állították fel. Akkor pedig, amikor állami kormányzat segítségével állították fel őket, méltóztassanak csak gazdasági szempontból elbírálni a gyapjú kérdését. Mi gyapjút termelünk, hol szövik meg azt és mennyiért veszik át a gazdától a gyapjút? A gazda drága pénzen tartja a jószágot és kegyelmes uraim, menynyiért adják vissza a posztót a gazdának, amelyet a gyapjúból készítenek? Miniszter uraim, ha én gazda vagyok a háznál, — megmondom őszintén — a tisztességes hasznot, a tisztességes keresetet mindenkinek megengedem, de azt, aki az én népemet lerongyolttá teszi, vagy ha gazda vagyok az én családomnál és az én családom tagjait meztelenre vetkőzteti, azt kirúgom a házból. Hiszen azelőtt a régi világban mindig abban nőttünk fel mi ellenzéki emberek, hogy fel kell állítani a külön vámterületet, hogy védjük a magunk érdekeit. De ha valaki ezt a vámpolitikát a maga javára és a milliók kárára használja ki, akkor kegyelmes uraim, határozottan oldalba kell vágni azt a vámtarifát. (Derültség.) Bocsánatot kérek, ha én hallgatom azt, hogy olcsóbb az, amit kint gyártanak, azt kérdezem: hát a magyar gyáripar nem tud versenyezni, amikor itt termelünk mindent, odaadjuk a búzánkat, gyapjúnkat, mindent, ami csak az élethez kell, hiszen van itt minden, csak az nincsen, aki a becsület útján olyan tisztességes haszonnal adja vissza az árut, amilyent a becsületes ember megérdemel. Ha ez meg volna, úgy ezek között a nyomorult trianoni határok között valahogy mégis jobban megélnénk. Higyjék meg, kedves uraim, hogy amikor a magyar pa-